2016. november 24., csütörtök

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem

A szüleimnél dekkolt egy szép tükör, amit én szépen elhoztam tőlük, ha már évek óta senki nem használta. 

Felakasztani nem tudom, mert nincs otthon fúró és férfi. 

Tegnap hazaugrottunk a szüleimhez, mert a kislányom ott töltötte az újabb betegállományát, hogy én szakadatlanul dolgozhassak. Meggyógyult, ma már mehetett iskolába. Állítólag az osztály zömén átment a hányós hasmarsos vírus. Voltam fogadóórán, onnan tudom. Azt mesélte mindkét tanárnő, hogy végtelenül bájos, boldog a gyerek. Mindig nevetgél, imád csacsorászni, soha semmi nem szegi kedvét. Ez a pár mondat lesokkolt. Mintha rólam beszéltek volna. Mary Poppins mondta, amikor hazaköltöztünk, hogy "te mindig vidám vagy, holott nincs rá okod". 
A munkahelyemen is én vagyok az ügyeletes jókedvű. Megjelenek valahol és a kollégáim azonnal röhögni kezdenek (nem, nem kiröhögnek, hanem valahogy kitör belőlük a móka kacagás). Odahívnak magukhoz pár szót váltani, bohóckodunk és csak röhögünk, röhögünk, ezen felül van egy kemény mag, akikkel  még meg is ölelgetjük egymást. A kislányom is ilyen felhőkben járó vidám figura. A fiam nem. Ő pukkancs. Viszont van, amiben ő is kiemelkedő, naná. Ő a sportember. Most jár egy Tomi bácsi (22 éves lehet maximum) az oviba, aki focizni tanítja őt. Imád focizni. A héten elkezdődött a korcsolyaoktatás a Műjégpályán, és az óvónő azt mondta, élmezőnyben van, sőt, tanítja, segíti a többieket. Azt nem tudom, hogy mitől tud hirtelen korcsolyázni, hiszen tavaly még csak a pingvinnel közlekedett. Dzsúdózni is imád, de oda most nem tudunk járni. Az oviban van ezen felül még heti egy torna és fakt, és őt persze testnevelés fakultációba rakták. Járt már gimnasztikára is, de minden ilyen oviidőn túli sportot alig tudok megoldani. Sőt, sehogy. 
Hihetetlen izomzata van a fiamnak, nem csodálkozom, hogy jól megy neki. Ami baj, hogy iszonyodik a víztől hajmosástól, pedig úszni is meg kell tanulnia (micsoda logikai lólépés), de nem akarom őt sokkolni, ha most nem szereti, majd megszereti máskor. 

Vissza a tükörhöz. Éppen vacsoráztam a kisfiammal, amikor éccsapám rákérdezett: sikerült felakasztani a tükröt? Nem? Akkor hova raktak? Nekitámasztottam a falnak - mondtam. És beleférsz?  - folytatta a kérdezősködést -, vagy vegyünk még egy tükröt, hogy keresztbe is meg tudd nézni magad? 


Rakok egy smileyt a béke kedvéért:  :D

10 megjegyzés:

  1. :)) a fiad sem megy a szomszédba egy kis humorérzékért:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akarod mondani az apukám, nem? :) Ő világ életében ilyen csípős nyelvű humorzsák volt.

      Törlés
  2. Haha, nálunk Attila bácsi van, ő 25, ezt onnan tudom, hogy muszáj volt fb-on lecsekkolnom a kigyúrt felsőtestét.. :)
    Hova jártatok Dzsúdóra?? Én is valami küzdősportot keresek, eddid aikidot találtam valahol a Blahánál, de a dzsúdó jobb lenne. De persze nekem is fontos az oda tudom-e hurcolni faktor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pacsiiii, en is kecsekkoltam Tomi bacsit. :-)

      Nem, most nem jarunk mar. De a Somogyi Bela, Rokk Szilard, Maria utca, Pal utca tele van ilyen sportlehetoseggel.

      Törlés
  3. Köszi, körülnézelődök :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi, körülnézelődök :)

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.