12 óra 16 perc

12:16 h.

Végre eljutottam pisilni. Ráadásul mensitime van, hát azért nem esett jól idáig húzni. Extra pörgés van reggel óta, most adtam fel, ebédidő közeledik és én most jöttem és itt relaxálok a blogon.

Igaz, a szervizes fiúk meghívtak reggelizni, tehát azért nem az van, hogy nem álltam le egy pillanatra sem. Na jó, amikor hívtak, hogy kész a melegszennnvics még nem sejtettem, hogy negyed órán belül kinyiffanok a melótól. Nem kezdem el részletezni a sufnitunning SAP-rendszerünket, nem mesélem el a titkársági kapunyitó gombot, a titkárságon csöngő telefont, sem azt, hogy állítólag én napi három órát dolgozom. Ja, mert van egy ilyen pletyka, hogy a cégnél a nők (kivétel Mary Poppins) mind léhűtők. Jó, hát az is igaz, hogy van, aki tartós körmöt megy csináltatni munkaidőben. 11-re jár be "dolgozni" (muhaha), megissza a kávéját, elszívja a cigijét és megy körmöt políroztatni, aztán megebédel, pletykál (idézek: "mindenki el van kurvulva, ahelyett, hogy dolgoznának", nem, nem kamu, nem színeztem ki a sztorit, ez a színtiszta valóság), a telefont átirányítja máshova, aztán 16:35-kor uzsgyi. Így azért valóban három órára jön ki a munkaidő, csak azt nem értem, hogy mire fel vetítik ezt ki a cég minden további női dolgozójára. Nyomban felrobbanok.

Ugyan megmondtam Bazsinak, hogy mostantól én nem akarok több színházat, de nincs mese, vett koncertjegyet a Müpába. Végül is igaza van, hiszen az nem színház.

Nagyon várom a karácsonyi leállást, ez így elég húzós.

Amikor mensitime van, extra hülyét csinálnak belőlem a hormonjaim, depizek, aztán két óra depi után fogom magam és kitakarítok, de még a meszelőszettet is előszedném szívem szerint, ha lenne. Így történt meg, hogy írtam a sógornőmnek, gyermekeim egyik húgának, hogy ha béke szigete van ott Bezzegországban, akkor kérdezzen már rá a testvérénél, hogy mikor méltóztatik kicsikarni a bezzegországi államkincstártól egy olyan papírt, ami azt mondja, hogy apuka nem kap családi pótlékot, ezért anyuka jogosulttá válhat végre. A csaj nem válaszolt a levelemre, de láttam, hogy látja, amit írok, mert a messenger okos. Aztán másnap apuka írt nekem egy kimért e-mailt, hogy 3-4 héten belül elküldi a papírt, felhívta a hivatalt. Gyorsak ezek ott Bezzegországban. Megköszöntem. Aztán jött a következő e-mail, hogy mi a szarért kellett ebbe az ügybe bevonni a családját. Hát kisapám azért, mert én 26 hónapja kérem, nem egyszer és nem kétszer (sőt, az általa szeretett fiútesótól és a szeretett másik húgától is kértem, hogy lépjenek közbe), csak szarsz a fejemre (a fiútesó és a másikhúg is szart), családi pótlék meg sehol. Most megint áll a bál. Energiavámpír.

Azárt gáz, hogy hozzávetőlegesen 650 ezer forintról beszélünk, ami rohadt sok pénz, viszont euróban kifejezve szinte semmi. Nem mondhatom neki, hogy nézd apuskám, 2 ezer eurót veszítettem miattad, mert mi az a 2 ezer euró. Lófasz masnival. Itthon viszont elég sok kiflit tudtam volna belőle venni. 

Pilla kérdezte, miért blogolunk. Talán mementónak. Nem tudom. De szeretem, ahogy rárakom a klaviatúrára az ujjaimat és kipörögnek belőlem a napi aktualitások. Az ujjaim olyan gyorsan írnak, ahogy a gondolataim pörögnek. Hangsebességgel jelennek a monitoron. Sőt, talán gyorsabban is. Egyenként elmesélni az eseményeket a családnak, barátaimnak, kollégáknak sokkal több időt venne igénybe, ezért inkább elmesélem nektek.

Aztán talán még azért is, mert amikor írok, akkor egyedül lehetek. Ritka pillanat. Otthon a gyerekeim lökik a szöveget megállás nélkül, a munkahelyen a széplány kollégáim. Azonban néha jól esik kettesben lenni magammal. 

Ebédidő vége.