Van itt egy lány, hatalmas partiarc. Nagyon jó nő, ráadásul mindenkivel nagyon barátságos. Nem tudom megállapítani, hogy hány éves lehet. Az arca 51, a teste 22. Nincs pofám megkérdezni.
Már második nap összebratyiztunk, ő kezdett el dumálni hozzánk meg mindenkihez, nagyon szimpatikus. Azóta is mindig jön és úgy viselkedik, mintha ezer éve haverok volnánk. Négy nap alatt elmesélte az egész életét. Egészen elbűvölt. Őrült menő szakmája van. Nem írom ide, mert még fel találnátok ismerni, pedig volna kedvem, van minimális kapcsolódási pont a gyerekkorommal (nem, nem óvónő). Szeretem az ilyen embereket. Hihetetlen fordulatszámon pörög.
Snitt.
Tegnap este történt valami, oda az országos haverságoknak. Senki nem tudja, mi történt.
2019. június 30., vasárnap
Donnatonna
Beültünk a teraszra a két sofőrrel sörözni, nekik hármuknak munkamegbeszélésük volt, én pedig csak mentem fare compagnia, mert Szilva hivott, nem volt kedve egyedül menni. Megittunk két-két sört, amitől egészen jó kedve lett mindenkinek, értsd hangosan üvöltve röhögtünk a sztorikon. Az utazási reklamációkról könyvet lehetne írni, annyira sok a hülyeség, hogy a gyakorikérdések ipari tanuló hozzá képest.
Állítólag a legnehezebb utasok azok, akik az all inclusive utakra fizetnek be. Volt egy, aki az utazása teljes árát vissza akarta kérni, mert sorba kellett állnia a fánkért. Egy másik meg azért, mert este 8-kor elfogyott a sushi.
Ha már legnehezebb utas... Van itt egy donnatonna. Saccra 150 kg. Kedves, mert szokott köszönni, de kicsit führer is, mert amikor a pasija odatámasztja őt a sziklák mellé a tengerbe, a lány governálni kezd, hogy a fiú mit csináljon. Például fogja meg a kezét, nehogy elboruljon. Több empátiát bezz! Tudom, hogy nem direkt ekkora a lány,, a hormonok, egy étkezési zavar, és kész is a 150 kg. Ráadásul erről én is tudnék mesélni.
Donnatonna és a fiúja is a teraszon voltak, amikor kimentünk, éppen ettek valamit. Elkezdtük kidumálni őket, mertkígyók vagyunk ilyen az ember: ha valami különöset lát, úgy érzi, ki kell beszélnie magából. Biztos így oldjuk a feszültséget. Vagy szimplán bunkók vagyunk.
Erre rákapcsolódva mesélte el az egyik sofőr, hogy amikor ő fiatal volt, kipróbált egy ilyen lányt. Sőt, ilyenebbet. Mert nem 150 kg volt, hanem 180 kg. Persze, bátor volt, a felesége éppen altatta a kislányukat a szobájukban. Mindenesetre mi ketten Szilvával röhögtünk az előadáson, mint a hiénák. Nem lehett kibírni, ahogy a sofőr még el is mutogatta, miként hajtogattta szét a slagot (ő nevezte így) és hajtogatta szét a csajt és kereste barlangot. Aztán hozzátette, nagyon jó volt, mert nem volt semmi dolga, csak lebegni a csajon. Mintha hajókázott volna. Aúúú.
Előben nagyon komikus volt. Persze az is lehet, hogy a sör tette be a kaput, de régen vinnyogtam ennyit röhögéstől. Levegőt nem kaptunk és felváltva futottunk pisilni. Most viszont vacsorázni futunk, aztán a buliba... Ez volt a terv. Végül buli helyett egy órát gyalogoltunk a parton.
Állítólag a legnehezebb utasok azok, akik az all inclusive utakra fizetnek be. Volt egy, aki az utazása teljes árát vissza akarta kérni, mert sorba kellett állnia a fánkért. Egy másik meg azért, mert este 8-kor elfogyott a sushi.
Ha már legnehezebb utas... Van itt egy donnatonna. Saccra 150 kg. Kedves, mert szokott köszönni, de kicsit führer is, mert amikor a pasija odatámasztja őt a sziklák mellé a tengerbe, a lány governálni kezd, hogy a fiú mit csináljon. Például fogja meg a kezét, nehogy elboruljon. Több empátiát bezz! Tudom, hogy nem direkt ekkora a lány,, a hormonok, egy étkezési zavar, és kész is a 150 kg. Ráadásul erről én is tudnék mesélni.
Donnatonna és a fiúja is a teraszon voltak, amikor kimentünk, éppen ettek valamit. Elkezdtük kidumálni őket, mert
Erre rákapcsolódva mesélte el az egyik sofőr, hogy amikor ő fiatal volt, kipróbált egy ilyen lányt. Sőt, ilyenebbet. Mert nem 150 kg volt, hanem 180 kg. Persze, bátor volt, a felesége éppen altatta a kislányukat a szobájukban. Mindenesetre mi ketten Szilvával röhögtünk az előadáson, mint a hiénák. Nem lehett kibírni, ahogy a sofőr még el is mutogatta, miként hajtogattta szét a slagot (ő nevezte így) és hajtogatta szét a csajt és kereste barlangot. Aztán hozzátette, nagyon jó volt, mert nem volt semmi dolga, csak lebegni a csajon. Mintha hajókázott volna. Aúúú.
Előben nagyon komikus volt. Persze az is lehet, hogy a sör tette be a kaput, de régen vinnyogtam ennyit röhögéstől. Levegőt nem kaptunk és felváltva futottunk pisilni. Most viszont vacsorázni futunk, aztán a buliba... Ez volt a terv. Végül buli helyett egy órát gyalogoltunk a parton.
2019. június 29., szombat
Átbeszélgetett órák száma: végtelen
Felültünk a kirándulóbuszra 00:15-kor, mert késős emberek mindig vannak, de most kivételesen fegyelmezett voltam, nem én késtem. Szilva megszámlálta a T. utasokat, elmondta a mikrofonba, amit ilyenkor el kell mondani, végül mellém ült, és onnantól éjjel háromig pofáztunk, Aztán aludtunk kicsit, majd a határon felkeltett, jött a kalauz jegyeket, bérleteket határőr útlevelet kérni. Onnantól megint pofáztunk két órán keresztül, míg ki nem dőltünk.
Reggel valamivel 7 után értünk ide. Szilva elrendezte az utasokat, aztán mi ketten beültünk reggelizni... És dumáltunk.
Ugyan minden olasz mamma egész életén keresztül azt mantrázza a kölykeinek, hogy tele hassal tilos csobbanni, de mi ezt most figyelmen kívül hagytuk. Mentünk és csobbantunk. Azt hiszem egészen délután ötig pofáztunk. A tengerben, a napozóágyon, a bárban. Aztán aludtunk két órát a parton, majd futás vacsorázni, ahol megint nem maradtunk csendben. Kilenc óra elmúlt, záróra volt, már csak ketten ültünk az étteremben, és még mindig csak beszélgettünk. Utána elmentünk sétálni, és beszélgettünk. Egészen éjfélig.
Ma szombat van, a nosztalgiázás és az elmúlt egy év sztorijai ugyan még nem apadtak ki, de máris vannak újak. A busztársaságot muszájkidumálni megbeszélnünk. A téma ezüst tálcán kínálkozik... Van például a párducnő, a balhés. Megtörtént a szobakiosztás. Kereste, de nincs 207-es szoba - mondta. De van, második emelet balra. Megtalálta. A stílussal volt baj. De miért párduc? - kérdezhetnétek. Megkért engem, hogy fotózzam le őt a saját telefonommal, mert az övé lemerült, erre fel olyan pornópózba vágta magát, mint egy támadó párduc. Szilvával azóta is ezen vinnyogunk. Többször el kellett mesélnem neki a sztorit, mert hitelesen akarja továbbadni a kolléganőinek.
Bazz, lehet, hogy bigott vagyok, de ha 65 éves volnék nem vágnám magam hasra egy meglehetősen vulgáris pózba, igaz, én 20 évesen sem (bár lehet, hogy akkor nem itt tartanék, ahol). Nem, párducnak nem szép a teste, sem az arca. Teljesen érthetetlen, miért érezte úgy, hogy ez így rendben van. Oké, hogy barátságos vagyok és az emberek megtalálnak ilyen feladatokkal (fotózz bezz, hallgass meg), de ezt a pózt kurvára nem értem. Értitek, hajókirándulason vagyunk, ülünk a tetőn páran, ő meg hopp, hasra vágja magát, bezzeg te meg fotózz. Aztán engem is le akart fotózni, mivel éppen fotós tanfolyamra jár. Mondta, vágódjak hasra, abba a lehetetlen pózba. Kizárt dolog, válaszoltam, teljesen életidegen tőlem. Lőtt hát pár átlagosan ülő fotót rólam, az ujja meg belelóg az összes fotóba. Hosszú út lesz ez a fotozás útvesztőjében... Egyébként barátságos, kedves nő, csak éppen a társalgás kimerült abban, hogy ő mesélt, én meg jó közönség voltam.
Vannak még történeteim, majd mesélek, de most megyek, úszom egyet.
Ps.: ha előfordulnának szóismétlések, vagy egyéb könnyelműségek, azt most nézzétek el nekem.
Reggel valamivel 7 után értünk ide. Szilva elrendezte az utasokat, aztán mi ketten beültünk reggelizni... És dumáltunk.
Ugyan minden olasz mamma egész életén keresztül azt mantrázza a kölykeinek, hogy tele hassal tilos csobbanni, de mi ezt most figyelmen kívül hagytuk. Mentünk és csobbantunk. Azt hiszem egészen délután ötig pofáztunk. A tengerben, a napozóágyon, a bárban. Aztán aludtunk két órát a parton, majd futás vacsorázni, ahol megint nem maradtunk csendben. Kilenc óra elmúlt, záróra volt, már csak ketten ültünk az étteremben, és még mindig csak beszélgettünk. Utána elmentünk sétálni, és beszélgettünk. Egészen éjfélig.
Ma szombat van, a nosztalgiázás és az elmúlt egy év sztorijai ugyan még nem apadtak ki, de máris vannak újak. A busztársaságot muszáj
Bazz, lehet, hogy bigott vagyok, de ha 65 éves volnék nem vágnám magam hasra egy meglehetősen vulgáris pózba, igaz, én 20 évesen sem (bár lehet, hogy akkor nem itt tartanék, ahol). Nem, párducnak nem szép a teste, sem az arca. Teljesen érthetetlen, miért érezte úgy, hogy ez így rendben van. Oké, hogy barátságos vagyok és az emberek megtalálnak ilyen feladatokkal (fotózz bezz, hallgass meg), de ezt a pózt kurvára nem értem. Értitek, hajókirándulason vagyunk, ülünk a tetőn páran, ő meg hopp, hasra vágja magát, bezzeg te meg fotózz. Aztán engem is le akart fotózni, mivel éppen fotós tanfolyamra jár. Mondta, vágódjak hasra, abba a lehetetlen pózba. Kizárt dolog, válaszoltam, teljesen életidegen tőlem. Lőtt hát pár átlagosan ülő fotót rólam, az ujja meg belelóg az összes fotóba. Hosszú út lesz ez a fotozás útvesztőjében... Egyébként barátságos, kedves nő, csak éppen a társalgás kimerült abban, hogy ő mesélt, én meg jó közönség voltam.
Vannak még történeteim, majd mesélek, de most megyek, úszom egyet.
Ps.: ha előfordulnának szóismétlések, vagy egyéb könnyelműségek, azt most nézzétek el nekem.
2019. június 26., szerda
Szilva az én Szabadság-szobrom
Ma éjfélkor elindulok csobbanni egyet a tengerbe. Szilva hívott. A gyereke közölte, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de már nem csecsemő, idén már nem megy anyuval, keressen cserejátékost helyette.
Régen, mielőtt megszülettek a gyerekek, mindenhova együtt jártunk. Csak füttyentettünk, a másik meg már csomagolt. Nagyon hiányzik Szilva és az a régi szabadság.
Ritkán tudunk találkozni, együtt utazni meg már egyáltalán nem. Az ő gyereke nagy, így ő állandóan úton van, az én gyerekeim kicsik, ezért nem ugrálhatok még. Szokott ő nekem fütyülni, de nem tudom tartani az iramot. Most viszont nyári szünet van, ezért megyek. Persze bűntudatom van, hogy a gyerekek nélkül.
Az első utunk Krakkó volt, felültünk a Volán buszra a hátizsákunkkal, aztán stopoltunk, szállást nem foglaltunk, minek? Internet sem volt még akkoriban. Elindultunk úgy, hogy lesz, ami lesz. Aztán ilyenből még volt egy csomó. Meg sem tudom számolni.
Régen, mielőtt megszülettek a gyerekek, mindenhova együtt jártunk. Csak füttyentettünk, a másik meg már csomagolt. Nagyon hiányzik Szilva és az a régi szabadság.
Ritkán tudunk találkozni, együtt utazni meg már egyáltalán nem. Az ő gyereke nagy, így ő állandóan úton van, az én gyerekeim kicsik, ezért nem ugrálhatok még. Szokott ő nekem fütyülni, de nem tudom tartani az iramot. Most viszont nyári szünet van, ezért megyek. Persze bűntudatom van, hogy a gyerekek nélkül.
Az első utunk Krakkó volt, felültünk a Volán buszra a hátizsákunkkal, aztán stopoltunk, szállást nem foglaltunk, minek? Internet sem volt még akkoriban. Elindultunk úgy, hogy lesz, ami lesz. Aztán ilyenből még volt egy csomó. Meg sem tudom számolni.
2019. június 25., kedd
Vicces fiú ez az univerzum
Ma olyat tolt a képembe, hogy nem hinnétek el, ha elmesélném, azt kérdeznétek, bezz, mit szívtál, vagy mire fel kamuzol? Kinek képzeled magad, Andersennek vagy a Grimm testvéreknek? A zuniverum elvesz és párhuzamosan (!) ad. Izgalmas film. Sci-fi. Egyelőre kussolok. Elmesélem majd, ha rendeződik.
2019. június 24., hétfő
Quante volte ho fissato quel cazzo di online sperando diventasse sta scrivendo
Azon töprengek, hogy vajon mennyire éheztek ti a napicukikra...
Na jó, mivel volt közületek, aki jelzett, csepegetek néhányat.
Hozott rakott krumplit, amit ő sütött, hogy ma hozzam be ebédre a gyárba, és mondjam el, ha kérdezik, vagy ha nem, akkor is, hogy ezt bizony a fiúm készítette, mert ez így oly romi*.
Elvitt moziba. Nem kevesebb, mint a A fal c. filmet tekintettük meg. Ráadásul mindketten voltunk már a koncerten is, valaha.
Hozott csavarhúzót és egy lendülettel megszerelte a kilincset. Jó, de van egy másik kilincs is, ami gyógyításra szorul, csak lévén én zavarba esek, amikor valaki velem jót tesz, így nem mertem szólni, hogy ha már ilyen figyelmes vagy, akkor ott a másik is, igaz, ahhoz nincs csavar, szóval pofázok itt a levegőbe.
A zenekari próbákat úgy igazította, hogy mindenkinek jó legyen.
* komolyan, nem tudom eldönteni, hogy ez csak irónia részéről, vagy komolyan mondja. Grrr! Ha irónia, ha komoly, mindkét verzió rendben van, végeredményben én szeretem a viccet.
Na jó, mivel volt közületek, aki jelzett, csepegetek néhányat.
Hozott rakott krumplit, amit ő sütött, hogy ma hozzam be ebédre a gyárba, és mondjam el, ha kérdezik, vagy ha nem, akkor is, hogy ezt bizony a fiúm készítette, mert ez így oly romi*.
Elvitt moziba. Nem kevesebb, mint a A fal c. filmet tekintettük meg. Ráadásul mindketten voltunk már a koncerten is, valaha.
Hozott csavarhúzót és egy lendülettel megszerelte a kilincset. Jó, de van egy másik kilincs is, ami gyógyításra szorul, csak lévén én zavarba esek, amikor valaki velem jót tesz, így nem mertem szólni, hogy ha már ilyen figyelmes vagy, akkor ott a másik is, igaz, ahhoz nincs csavar, szóval pofázok itt a levegőbe.
A zenekari próbákat úgy igazította, hogy mindenkinek jó legyen.
* komolyan, nem tudom eldönteni, hogy ez csak irónia részéről, vagy komolyan mondja. Grrr! Ha irónia, ha komoly, mindkét verzió rendben van, végeredményben én szeretem a viccet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)