2019. május 10., péntek

Bezzeg, a tanár

Eddig nem akartam róla beszélni, mert a jó pillanatok túl illékonyak. Gondoltam, majd a végén mesélek róla vagy amikor már pénzt is kapok érte, mert akkor az úgy már egészen kézzelfogható, sőt, már nem jöhet közbe semmi. 

Az úgy történt, hogy februárban jelentkeztem a SOTE Nyelvi Kommunikációs Igazgatóságán, és mivel alaposan felkészülve mentem az első találkozóra is (az első három tanórát kidolgoztam, régen élveztem melót ennyire), felvettek tanárnak. Azt hiszem, sőt, tudom: életem legjobb munkája volt. 
Nagyon hálás vagyok Évinek, az olvasómnak, hogy riasztott, ég a ház, sürgősen szükség van olasz tanárra, jelentkezzek. Mikre nem jó egy blog... őrület!

Remélem, szeptemberben folytathatom. Ujjakat keresztbe! Nagyon jól kirángatott ez a pár hónap az állóvízből. Öt évembe került, hogy kisimuljanak a dolgok körülöttem, és ne csak borúsan lássam az égboltot. 

A gyerekek, a jövő fogorvosai, nagyon a szívemhez nőttek. 

Apropó, képzeljétek! Egyszer, egy márciusi napon, elmentem a barátnőimmel moziba, és a film végén, kint, a mozi előtt vihorásztunk még, amikor valaki ránk köszönt. Egy srác volt. Először nem is ismertem fel. Az egyik diák volt. Én meg majdnem a nyakába ugrottam puszi-puszira, de aztán felismertem, és visszaléptem, mert rájöttem, egy diákkal nem bratyizik így egy tanár. A lányok, amikor megtudták, kivel állunk szemben, elkezdték faggatni, hogy milyen vagyok abban a  számukra ismeretlen miliőben. A diák pedig mondta, hogy tádáááá: csak a tanárnő miatt járok be órára*, annyira élvezetesek, sőt, a hangomról ismert meg most is (a hátam mögött köszönt ránk). És én ott elolvadtam, könnybe lábadtak a szemeim, szipogtam a meghatottságtól (persze visszafogtam a lovakat, nem akartam műsort rendezni). Akkor, ott úgy éreztem, ez életem beteljesülése, ennél több és jobb már nem történhet velem, elmehetek nyugdíjba.



*hm, lehet, hogy az ötös reményében mondta... nem, az nem lehet, tényleg vidámak voltak az órák.

9 megjegyzés:

  1. Nahát, ezek szuper hírek, ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  2. De jo ezt olvasni, gratulalok!!

    VálaszTörlés
  3. Es azt hogyhogy nem tudod, hogy szamitanak-e rad szeptembertol?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a gratulációt! :)

      De, de, már kétszer említve lett, hogy szeptember, csak amíg nincs a kezemben a szerződés, addig szkeptikus vagyok. De nagyon szeretném a munkát, mert nemcsak tanítani jó ott, hanem rendkívül szimpatikus emberek, akik ott dolgoznak (az eredeti munkahelyemen nem mindenkiről mondható el ugyanez).

      Törlés
  4. Gratulálok! Én is ilyen vagyok, majd októberben elhiszem, ha mar elmúlt szeptember....

    VálaszTörlés
  5. hú, ez nagyon szuper így!!!! :)

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.