2018. január 4., csütörtök

Túl hosszú poszt párkapcsolati mizériáról, naivitásról, majréról

Mesélek egyebet is. Az Alajosos mókatár kifogyott, valószínűleg nyafogás lesz belőle.

A gyerekeim apja végül nem tudott eljönni karácsonyozni. Volt mikulásosozni, a karácsonyi repülőjegyek már túl drágák voltak, ezért. Mikuláskor megvette a fiunknak az áhított Playmobil piramist + római katonákat + tevét + mittomén még mit karácsonyra, aztán közölte, hogy a kislányunkról gondoskodjak én.

Hozzánk nem jött el karácsonyozni, de az anyjával és húgával elmentek megtekinteni a Diótörőt Párizsban (balett). Hm. Amikor itthon, Budapesten kellett megtekinteni, húzta a száját. Most meg áradozott, hogy ezt a moszkvai Bolsoj adta elő, fantasztikus volt, és milyen jó helyen ültek, és mennyibe került (gyerektartás meg nuku). Velünk, ha bármilyen ilyen helyre kellett menni, megjegyzéseket tett, fintorgott.

Anyósom elköltözött Párizsból a spanyol határhoz, ahol egy másik lánya él a férjével (ők szimpatikus emberek). A gyerekeim apja megint otthagyta a munkáját, megint nincs hol laknia, de így én megint nyertem legalább 3 hónap nyugodt időt.

Eljött az az idő, hogy viszolygok a karácsonytól. Kitépem a hajam ettől az esztelen pénzköltéstől. Tudom, hogy nem kötelező, de a saját gyerekeimnek, szüleimnek, tesómnak szívesen veszek valamit. Idén apróságokat. Megállapodtunk, hogy a gyerekeknek ne vegyen mindenki sok kicsi ajándékot, amit utána nem tudok kordában tartani, hanem vegyünk közösen egy-egy nagyot, és semmi többet. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a szüleim fizettek mindent. Meg is mondom nekik, hogy gondoljuk át.
Aztán azzal, hogy a gyerekek apja (basszus, micsoda unalmas poszt... de most már folytatom, jó lesz "krónikának", úgyis olyan pocsék a memóriám) megvette a Playmobilt, amit én 27-én rejtettem a karácsonyfa alá, nem tehettem meg, hogy a kislányom nem talált volna ott semmit, miközben a kisfiam mennyi mindent kapott. Ezért kapott egy Ikeás plüssmacskát, plüsskutyát, lónyomdát. A szüleimtől Barbie lakókocsit. Ne kérdezzétek! Mindenesetre minden gyerek, fiúk és lányok imádják.

Én idén nem kaptam repülőjegy bónuszt. Pedig arra vágytam idén is. Sebaj, majd megveszem magamnak. Nagyon vágyom vissza Pugliába.
Kaptam még szempillaspirált, krémet, csillámport az arcomra, a Müpába koncertjegyet, amit a szüleimnek gondoltam jó ötletnek. Én kaptam meg. Azért persze én is szeretem.

A fickómtól ... most jut eszembe, ez vicces sztori, már ha képes leszek humorba ágyazni. A fickómtól egy karláncot kaptam. Félig madzag, félig fém. Középen fém végtelen jel. Oh, mindjárt elcsurrantok a romantikától, mi? :D
Az úgy történt, hogy vibereztünk, vibereztünk, mire közltem vele, hogy nagyon szép a karlánc ezüst része. Tényleg szép, kis apró pettyekből áll, pont, mint az A.D. WC-lánc, csak kicsiben,  tényleg nagyon tetszik.

Mire ő: nem ezüst.
Én: nem baj, hogy nem ezüst, én szeretem a bizsut, sőt, a bizsut szeretem a legjobban.
Ő: nem bizsu.
Én: szeretem az ezüstöt, mondom!
Ő: nem ezüst!
Én: jó, akkor szeretem az ezüst színű ékszereket.
Ő: :S
Én: most mi bajod?
Ő: ezüst színű, nem bizsu.

... a tantusz... a tantusz... talán ezen a ponton kezdett leesni.

Én: te, ez nem ezüst, mert fehér?
Ő: bingó!

Számomra teljesen szokatlan dolog hapsitól (még nem tudom másképp mondani, hiszen ő is csak egy lókötő) ilyen jelentőségteljes (ébresztő Bezzeg!) ékszert kapni. Fehér aranyat meg még soha nem kaptam senkitől.
Már háromszor leesett a kezemről, ez jelent valamit? :D :D :D Üzen az univerzum?

Idén meg mertem kérdezni, hogy a béneje mit kapott ajándékba karácsonyra: egy ágyneműhuzatot, mivel nagyon szeret aludni. Ő bénejtől pacskert kapott. Vajon ez freudi elszólás?
Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy bénej mit kapott a 30. születésnapjára.

Kaptam még tőle egy könyvet is. Apropó, a karlánc a könyvbe volt rejtve. A szemem elég rossz, az előszobában elég sötét van, ahogy bontottam ki az ajándékot, letéptem a celluxot, leesett a földre, és én ott is hagytam volna, zavaromban. De ő felszedte, és akkor láttam, hogy az egy plusz kis csomag... Benne valamivel... A karlánc volt.
Azt el is felejtettem mesélni, hogy a Cirkóban láttam a kis havernőimmel az SMS für dich (magyar címe: szerelmes sms) c. filmet, és a főszereplő lánynak végtelen jelű gyűrűje volt, én elmeséltem a fickómnak a filmet meg biztos azt is, hogy ez mennyire cukimuki, végtelen jelű gyűrű?!?! Áwww és áhhh, rögvest elcseppfolyósodom én is, mire fel ezt ő (ezek szerint) jól megjegyezte magának, és megvette nekem. Később elmesélte, hogy gyűrűt akart venni, de valahogy inába szállt a bátorsága, vagy az már azért igazán túlzás lett volna, nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott. Azért jól körbepisálta a területét ezzel a karlánccal... Most nincs is több kedvem körülnézni a halpiacon. De aztán most (bassuskulcs, szófosásom van...) nehogy azt gondoljátok, hogy én ilyen céda vagyok. Egyszerűen csak tisztában vagyok vele, hogy ki kellene lépni ebből a szituból. Hm, csak hát úgy néz ki, a bénej sem apáca. Tudom, tudom, kommentelte valaki régen, hogy mi hihetjük azt, hogy igazat mondanak a fickók, és a bénejekkel nem szexelnek immáron 15 éve, mert bénejek aszexuálissá változtak gyerekszülsé után menet közben, holott a valóság az, hogy igenis szexelnek. Az igazság úgysem fog kiderülni. De képzeljétek, csomó-csomó jel van arra, hogy bénej is félrekacsint. Soha nem látott szexi bugyik és combfixek a fiók mélyén, fölöttébb erős parfümillat hazaéréskor, este 7-re hazajárás, és egyebek, amiket ide már nem is merek leírni de ezek az okostelefonok sokmindenre választ adnak. Szóval, az van, hogy bénej lebukott, de még a fickóm férje próbál benne hinni, mondván mi van, ha csak mi ketten próbáljuk beleképzelni ezeket a jeleket egy nemlétező negyedikbe. Mit bazze, a szexi bugyit, amit nem neked vesz fel? Amit te hivatalosan soha nem is láttál? Beszarás. Szóval várunk a megfelelő pillanatra, hogy bénejt valójában is in flagrante delicto kapja, mert annak már hinni fog. De ha rajta is kapja, nem változik majd semmi. Mert ugyan a fickóm végre valahára sokat töpreng, nyílik a csipája. Azon töpreng, hogy mi értelme van ennek a nettó oda-vissza átbaszásnak + a gyerekeiket abban a hitben ringatni, hogy anyu és apu közt minden rendben, de tőlem aztán töprenghet... Most már szívesen otthagyná a feleségét,  hogy olybá tűnik, szarvasagancsokat akasztott rá, de addig ugye eszébe sem jutott, míg a feleségét szeplőtlen szűznek hittük. Így, hogy ő is cafka, már jönne hozzám. De hozzám ne jöjjön. Megmondtam neki. Így ne. Hiszen tisztán látszik, nem engem választott (mondjuk értem), hanem a boldog családi élet látszatkeltését. Na, hát ha bénej kézzelfoghatóan le találna bukni végre (én speciel 9 éve érzem rajta, hogy nem hűséges a férjéhez, és ezt egy konkrét történethez is tudom kötni, onnan a pontos dátummeghatározás is), akkor - mondtam a fickónak - maradjanak a valagukon, neveljék szépen a gyerekeiket, én csak havi két estét kérek, amikor nyíltan elmehetünk (azaz nem titkolózva) A Moziba (vagy bárhová). Igen, inamba szállt a bátorság. Meg lusta is vagyok alkalmazkodni, nincs kedvem mindig főzni, hogy neki legyen ebédje, se vasalni, se mosni rá. Ha egy pasasnak ez a fontos, akkor hajrá, maradjon otthon a cselédjével. Elég flegma vagyok, belátom, csúnyán beszélek az ellenfélről, holott ő egy kedves nő, vissza is szívom, amit írtam. Azért ettől függetlenül én a saját gyerekeim életébe nem viszek be új hapsit, aki aztán majd gondol egyet és jól kilépne. Uff.



13 megjegyzés:

  1. Zugbanolvasóként, most muszáj megnyilvánulnom. Tőlem ezért az őszinteségért, nézetért, gondolatsorért kérlek fogadj el egy álló tapsvihart :D
    Mindenféle cinizmus nélkül, csak azért mert szívemből szóltál. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Verde, hűha, köszi, köszi!

      (de azért a végén az a :D megtévesztő... :D :D :D)

      Törlés
  2. B.nejek ritkán szentek és szűzek. Maradjunk ennyiben. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Döbbenet, én meg elhittem. Azt gondoltam. Meg voltam győződve... :D

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, jól esik. (Szégyenlős smile :) )

      Törlés
  4. A házinyúlnak sem lehet egyszerű az élete. Úgy tűnik teper nálad. Mióta is?
    Gratulálok az íráshoz, őszintén kíváncsi vagyok a folytatásra, miközben drukkolok ezerrel. De minek drukkolnak? :))
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy levegő... Mert erre a kérdésre nem oly könnyű válaszolni. 2015 óta. De előtte is volt egy felvonás, tehát 10-en sok éve.

      Magam sem tudom, hogy mihez kell most drukkolni. :D Nem tudom eldönteni.

      Törlés
    2. Írtam az előbb, de eltűnt, nekifutok újra.
      Ejha, nem egyszerű kaland a tiétek, valószínű az a fajta érzelem, ami az emberek életében (jó esetben) egyszer fordul elő.
      Tudod mit? Én neked, nektek drukkolok. A pillanatoknak, amik talán hosszabbak lesznek.
      Abszolút érthető amit a gyerekeid védelmében írtál, de fogadd el az ő hasonló döntését. Legalább nem kell vasalni :)))
      Mit üzent az univerzum? Leesett negyedszer is a karlánc?
      Edit

      Törlés
    3. Én elfogadom az ő hasonló döntését is, ezért tart már 2 éve (vagy mennyi?) ilyen inkognitóban (vagy mi?), pont azért is, amit írsz: hogy ne kelljen vasalnom és külön számára férfias ebédet főzni, mert mi hárman elvagyunk férfias kaják nélkül is. :)))

      Negyedszer nem esett le, mert előtte rakatott rá másik kapcsot. Kijátszottuk az univerzumot. :D

      Törlés
  5. Kitoltatok az univerzummal :D
    Drukkolok nektek,
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!

      ((((Szépen lassan csepegteti az univerzum a jeleket...))))

      Törlés
    2. Oh, esetleg van kedved megírni?
      Edit

      Törlés

A robot kikapcsolva.