Fiú vs. lány

A kisfiam kapott egy beírást az üzenőfüzetébe. Azt tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz, de azt nem gondoltam volna soha, hogy már elsős korában túlesünk rajta. 

"A. engedély nélkül ment le a büfébe. Dátum, aláírás", így szólt a beírás. 

Az úgy történt, hogy Dani le akart menni a büfébe cukorkát venni (naná, hogy nem az én fiam :D ), annak ellenére, hogy az elsősök nem vásárolhatnak ott, pláne nem mászkálhatnak egyedül az iskola területén. 

A fiam elkísérte Danit, de a büfénél már inába szállt a bátorsága (vagy felébredt a lelkiismerete?), és feliszkolt az osztályterembe. Már késő volt, lebuktak mindketten. 

Az, hogy hol volt a tanár, míg ők lerongyoltak a büfébe, nem tudom. Ezt nem tudta elmondani, csak annyit, hogy a fociedzőt várták. Ettől még tanárnak jelen kellett volna lennie. Azt feltételezem, hogy szünet lehetett, akkor kimehetnek a mosdóba önállóan is. Szerintem ott pattanhatott ki az agyukból, hogy cukorka nélkül nem élet az élet.  

A fiam szólt nekem otthon, hogy van beírás az üzenőfüzetében, és már mesélte is a történetet. Szerencsére a vércukrom éppen jó tartományban lehetett, így nem füstölt ki az agyam, szépen meg tudtuk beszélni, hogy az ilyen kísértéseknek álljon ellen, valamint azt is, hogy eddig példás volt a magatartása (szeptember óta ez a második görbe szájú smiley a magatartásfüzetében), ne tévelyedjen le erről a mezsgyéről.

Érdekes, a lányommal ilyesmi nem történt meg, és úgy érzem, nem is fog. Azért ne legyek ennyire magabiztos, a kamaszkorról még semmit nem tudok.

Csak ennyit akartam elmesélni.