2017. július 3., hétfő

Tököm tele

Egy viszonylag normálisan csordogáló nap után



minden elszaródott.

A nem normális  velem kezdte el megosztani, hogy hova menjenek nyaralni augusztusban, miután a felesége kiadta neki feladatul. Leállítottam. Mi közöm nekem az ő boldog chill vakaciójukhoz? Semmi. Miért nem a feleségével ülnek a pc előtt és ábrándoznak közösen? Mert a feleség alszik.

Leállítottam. Meglehetősen szarul esik, hogy idén is felültetett a lóra a gyerekeim apja. Amikor legutóbb itt volt, vett az anyósom bankkártyával három repjegyet Párizsba. Jó hosszú időre, mert úgy volt olcsó a jegy (augusztus 3-20.). Aztán a múlt héten írt egy emailt, hogy rossz híre van. Augusztus 1-en elköltözik a svájci határhoz dolgozni. Így valószínű (99%) nem utazunk sehova. Spec jobb is, én nem kívánok ilyen hosszú ideig anyósomnál időzni. Meglátjuk mi lesz. Szentesen szerint semmi.

Ez a figura meg ismeri a szitumat, meséltem neki is, erre ennek ellenére nekem küldözgetett volna cukimuki szállodaképeket. Igazán tapintatos. Én nem értem az embereket. Vagy én vagyok mimóza.

5 megjegyzés:

  1. Óóóóóó, te jó ég, de tapintatlanság! (mind a családi nyaralás tervezése, mind a belengetett párizsi nyaralás lemondása...ajjjaj...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek :(

      De én ilyen áldozattípus vagyok, érthető, hogy felültetnek a hintára. Igazabol megszoktam, mar tok erős vagyok. Olykor meg sem kottyan.

      Törlés
  2. Most hirtelen nem tudom eldonteni, apjuk vagy a baratod a nagyobb taho ebben a szituban. De, gyermekeid apja azert vezet...

    VálaszTörlés
  3. A faszikban annyi empátia van, mint egy döglött virágban. De azért lehet őket szeretni egy ideig :)))

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.