Ha azt hiszitek, hogy a hülyeséget nem lehet tovább fokozni, tévedtek

Van egy nagyon jó sztorim. Halálosan, irgalmatlanul kínos. Azt már sejtitek rólam, hogy meglehetősen szeleburdi vagyok, ennek fényében nem biztos, hogy tudok újat mesélni.

Történt, hogy a kollégám elmesélt egy szomorú, de nem végzetes történetet. A nővérének méhnyakrákja van, de megműtötték, kezelték, most jól van. Persze naná, hogy befészkelte magát az agyamba a dolog, elkezdtem ráparázni. Járok rákszűrésre, tehát elvileg nem kellene túlizgulnom a dolgot, de a nővére is járt, és 9 hónappal az utolsó rákszűrése után alakult ki a daganat. Tehát mégis para. Hogy jövök én a képbe, kérdezhetnétek. Úgy, hogy december 31-én elkezdtem mensizni (bocsánat, ha túl naturalista vagyok), eddig minden rendben, legalább nem kaptam be a legyet. Nem, mintha lenne félnivalóm. Aztán történt, hogy olyan furcsa volt a mensi, más állagú, és közben végig ott motoszkált a fejemben a kolléga nővére. A mensi végén már tetőfokára hágott a paranoiám, megvizsgáltam önnönmagam (felnyúltam, újra bocsánat!), és találtam is egy idegen, nem odaillő, reszelős "kinövést". Teljes para. Éjfélig vibereztem a barátaimmal, hogy baj van, akik pedig nyugtatgattak. Nyugtatgathattak, de én már a fejemben összeállítottam a temetésemen elcsengő kedvenc dalaimat, sőt a gyerekkori fotóimról PPT-t is készítettem (azt is fejben). Legalább majd jól szórakoznak rajtam a híveim*, gondoltam, "micsoda remek ember volt ez a Bezzeg", picsognak majd. 

Óriási hiba volt megnézni a google doktort, mert naná, hogy méhnyakrákot öndiagnosztizáltam. Felhívtam a SOTE I-et, ahol szültem, hogy jóestétkívánok, én ott szültem kettőt, most baj van, mit csináljak. Természetesen leráztak. Éjjel 11-kor mi a szart akarok én? Másnap viszont tényleg kezembe vettem az ügyet. Elvittem a gyerekeket az oviba, isibe és elmentem a SOTE I-re, ahol már egyszer simán fogadtak, amikor hirtelen esemény utáni tablettára volt szükségem, de most elhajtottak, hiába a bánatos kiskutya arckifejezés. Mondták, hogy ugyan a szomszéd utcában lakom, de körzetileg nem oda tartozom. Menjek az Auróra utcai rendelőbe vagy a Péterffy Sándor utcai kórházba. El is mentem az Auróra utcába, nincs messze. Ott unott arccal közölte a recepciós, hogy időpontot kell kérni és január legvégére van is. Én meg: de nekem most sürgős, nem tudok várni. Akkor jöjjek vissza délután kettőre, akkor indul a rendelés - mondta. Nem akartam várni, inkább elkutyagoltam a Péterffy Sándor utcába. Gyalog. Brrr! Ott meg közölték, hogy ugyan oda tartozom, de mégsem. ??? Menjek vissza az Auróra utcába. Erre én hazamentem, beültem az autóba és gondoltam, a munka majd eltereli a figyelmemet. Menet közben gondoltam egyet és beugrottam a budaörsi SZTK-ba, ahol az előző rákszűrést is megcsináltattam meg fülpucoláson, mammográfián is jártam ott. Ha akkor fogadtak, talán most sem akadékoskodnak. Így is történt. Egy ember ült előttem, tök gyorsan bekerültem. Elmondtam a panaszomat az asszisztensnek, aki nagyon kedves volt. Betessékelt a doktorhoz, egy idősebb, karakán, pökhendi, magas lóról beszélő pasashoz. Először is lebaszott, hogy tavaly miért nem voltam mammográfián. Én meg pislogtam, hogy én spec nem ezért jöttem, de hát persze igaza van, 2015-ben voltam utoljára. Aztán feltessékelt a vizsgálószékre. Belém tekintett és ... remélem, ültök! Közölte, hogy bennem maradt egy tampon. Teátrálisan felemeltem a fejem és közöltem: doktor úr, én most elég baleknak érzem magam. A pökhendi doki elmosolyodott. Felolvasztottam a jeget a dokiban. Kiszedte, de kenetet még nem vett le, mert még a mensi utolsó jelei látszódnak (bocsánat a harmadikon!). Felírt fertőtlenítő hüvelytablettát, most 10 napig nulla nemi élet, nem mintha oly könnyen adódna.

Azért nem semmi, hogy három helyről is simán elhajtottak, nem vizsgáltak meg, aztán beállítok Budaörsre, ott meg flottul ment minden. 

Mekkora egy hülye vagyok, mi? Ez lett volna az utolsó gondolatom, hogy feltoltam egy tampont, amit elfelejtek kiszedni és rátolok még néhányat. Bazz, hát ekkora lúzert, mint én. 

Persze elmeséltem a barátaimnak, akik most ezen röhögnek, sőt biztosítottak, hogy ezt még néhány évig felemlegetik nekem. 

Este elmentünk Bazsival szülinapja alkalmából a Művész moziba, megnéztük a Perfetti sconosciuti c. filmet. Régen láttam ekkora nagy durranást. Kurva jó film! 

A végén még beültünk a Bellozzoba is enni egyet, jó hely, bár a parmezán kicsit furcsa ízű, amúgy a koncepció és a kaják jók.



* Mollytól