2015. április 30., csütörtök

Team building

A Liza, a rókatündér beharangozóját nem kellett volna megnéznem, mert így alig maradt valami meglepetés a filmben. Ettől függetlenül én is azok táborába tartozom, akiknek tetszett a film. Van egyáltalán valaki, akinek nem tetszett? Még nem hallottam olyanokról. 

A film előtt elugrottunk a Gelarto Rosába, ahol én még nem csalódtam, aztán visszabumliztunk az Alléeba, mert ott kívánt vásárolgatni az egyik cuki kolléganőm. Hogy én mennyire utálok plázázni... Hogy én mennyire irtózom a plázamoziktól... De már nincs kedvem kakasosviadalozni, elmegyek, kibírom, kész. Azért a Zarában azok a nyakláncok megdobogtatták a szívem, ezt bevallom.

A filmek után szeretem megnézni a stáblistát, mert szinte mindig szerepel rajta a haverom neve (eredetileg tesóm legjobb barátja, de én is csípem). Büszke vagyok rá! 


Francia kontra magyar (19 kontra 1)

A havernőm elküldte e-mailen a 6 éves lányának néhány óvodai munkáját. A gyerek nagycsoportos (2009. márciusi). Az én gyerekem most újra járja a középsőt, hiába mutattam meg az itthoni óvónőnek a tavalyi munkáit, majdnem repülő sót kellett hoznom neki. Azt mondta, amit Franciaországban csinálnak, káros és ne féljek, itt nem erről szól az óvoda. 
Macska most újra középső csoportos (2009. októberi), szeptemberben nem mehet iskolába, amit természetesen megértek, mert valahol húzni kell egy határt. Magyarországon augusztus 31-én van a fordulópont, Franciaországban pedig december 31-én. Ott a január 1-én születettek pattognak, hogy szar a rendszer, itthon meg én. :D

Megmutatom a francia ovis munkákat. Nem, nem egész évben ezt csinálták, ez csak egy kis demo. Az óvodákban átlagosan 25 gyerek jut egy csoportra, a maximum (tudtommal) 31 fő. Egy szem óvodapedagógus foglalkozik a gyerekekkel és egy dajka. Igaz, 6-7 hetente elvonulnak kerek 2 hét szabadságra, így nem annyira fáradtak, mint a magyar óvodapedagógusok, akik jószerivel egész évre csak 1 hónapra zárják be az intézményt. Ha jól sejtem, itthon nincsenek megfizetve, Franciaországban pedig igen, mert aki egyszer bejutott az oktatási rendszer vérkeringésébe hülye lesz onnan kiszállni. Ezt Macska első óvónője mesélte nekem, akivel elég jól megértettük egymást, mivel olasz származású. Azt is láttam, hogy Macska második óvóbácsija egy eszméletlen autót vett magának, olyat, amilyet itthon a mozisztárok vesznek. 

Figyeld meg a gourmand útvonalát és másod le! 

A két vonal közé írj egy mondatot folyóírással! 

Másold le!




Találd meg az első szótagnak megfelelő képet
és ragaszd a megfelelő oszlopba!

Veszélyes háztartás...

Számtan, magáért beszél.

Keresd meg azt a szót, melyben "t" betű található
és rajzolj le valakit vagy valamit, aki/ami tartalmaz "t" betűt!


10 béka minden négyzetben.


Színezz ki 9 gyöngyöt pirosra, 9-et sárgára,
a maradékot ne színezd ki!

Ezt én is imádtam gyerekkoromban, sőt még most is.

Számold meg a szótagokat és jelöld be, hány van belőlük!







Mutatom a magyar óvodai termést.



Túlzok, mert azért vannak itthon is kézzelfogható munkák, de attól még nem értem, hogy a fakkokba miért teszik bele a dupla szemetet. Dupla, mert ezeknek az egyik oldalán irodai tartalom van, a másikon óvodai firkálmányok. A szülőket felkérik, hogy hozzanak be az irodából ki nem dobott papírt, amelyre a gyerekek még tudnak firkálni. Értem én, védjük a környezetet. 
Azt is tudom, hogy beírathatnám a gyerekeimet fizetős óvodába, csak az a baj, hogy a környékünkön nincs fizetős óvoda, de ha lenne is, akkor sem tehetném meg. Így marad a duzzogás, hogy bezzeg Franciaországban a sima gyalog állami óvodák mit hoznak ki a gyerekből, itthon meg... Persze tudom, tudom, így legalább az én gyerekeim tovább maradhatnak gyerekek. Az a helyzet, hogy nem látom, hogy a francia gyerekek frusztráltak lennének attól, hogy ilyeneket tanulnak az óvodában. 


2015. április 29., szerda

Puritán lettem

Pillanat mesélt az egymillió forintos tévéről, amiről nekem eszembe jutott, hogy az egyik barátnőmet elvitte a férje Gordon Mindenkit Lebaszós Ramsay éttermébe és egyetlen egy vacsorájuk került annyiba, mint az én havi fizetésem (kipréseltem belőle, mert kíváncsi fazon vagyok és mivel ő nem havernőm, hanem valóban barátnő, ezért nem volt gond kimondani az összeget). Azon töprengek, hogy nem vagyok irigy és ez túl furcsa, mert ilyenkor azért valami kicsinyes féltékenységet csak kellene érezni, hát nem? Engem inkább jól eső érzés tölt el, hogy léteznek még működő házasságok, ahol a férfi a tenyerén hordozza a feleségét. Gondolom a családom és ismerőseim csodálkoznának rajtam, hogy nem pukkadok meg, de tényleg nem. Persze az is lehet, hogy egyszerűen annyira elszürkültem, hogy már nem tudom magam beleképzelni az ilyen mesébe illő miliőkbe. Nem tudom mi az igazság. 


2015. április 24., péntek

Rendhagyó francia nyelvlecke - 2. rész

Ebből a leckéből megtanulhatjátok a francia szemöldökjátékot, szemgolyók forgatását, pislogást és csücsörítést. Szipogni nem kell, az a francia férfi ismertetőjele. 













2015. április 21., kedd

Klasszikus kontra kortárs

Pozitív


Már nemcsak a Diótörőt és a Péter és a farkast* hallgatják töretlen lelkesedéssel, hanem Stromaet is.

Leírhatatlanul aranyosak, amikor utánozzák Stromae táncát, főleg amikor a kezükkel a levegőben csuklószambáznak és boxolnak.



* Nem, nem én akartam tereltem őket ebbe az irányba, a francia ovitól kapták a klasszikus útravalót, én pedig nem töröm le a szarvukat.



Negatív

Reggel annyira megsajnáltam Borit**, hogy én is könnyeztem. Ő egy gyönyörű hullámos hajú kislány, az én kislányom csoporttársa. Bori mindig magányosan ül reggel 7-kor az ügyeletes szobában, az óvónők pedig bagóznak rá, nem vigasztalják, egyáltalán nem foglalkoznak vele. Ma már szóltam Macskának, direkt a dajka előtt (óvónőt nem láttam), hogy menjen ő oda és vigasztalja meg, mert sír. Sírt az anyja után, aki egy nagyon jó fej nő, csípem őt, de ő is mindig siet, rohan, fut, ezért sietteti Borit is. Ma még kért volna egy puszit az anyukájától, ott állt könnyes szemekkel, tett egy mozdulatot is felé, némán, de az anyuka sarkon fordult, ezt már nem láthatta. Bori még intett a hátának egyet és leszegett fejjel bement. 
Az anyukájára sem lehet haragudni, sajnos ilyen világot élünk, rohanni kell. Nem tud leállni, látszik rajta, és mondta is, hogy mindig siet. Nincs mit tenni, dolgozni kell. 

Ezt a történetet én nem tudom úgy leírni, hogy ti is itt sírjatok velem, pedig rémes volt. Azóta sem tudom kiverni a fejemből. 

A múlt heti rendkívüli szülői értekezleten megkérdezte az igazgatónő, hogy mit kifogásolunk és én ott ültem, kussoltam, nem mertem megszólalni. Nem mertem elmondani, hogy az óvónők olykor-olykor fakabátok és mást sem, pedig miket hallok a játszótéren... Nemcsak én forgatom a szemeimet,  nemcsak én puffogok, hanem ezek szerint mások is. Persze, átírathatnánk máshova a gyerekeket, de nehogy már, hogy ez legyen a megoldás...


** nem így hívják

2015. április 18., szombat

Nem én mondtam

Egy olasz mamma írta.

Feleség: "Néha olyan nehéz megérteni a saját gyerekeinket, mint megszagolni a 9-es színt."
Férj: "Mi van?"
Feleség: "Hát ez az!"


2015. április 17., péntek

Töketlenség vagy pofátlanság?

A Jókenyérben rendszeresen nem adnak vissza 5 Forint visszajárót, én meg olyan töketlen vagyok, hogy nem merek szólni érte, csak ott állok a kasszánál még 7-10 mp-ig, nézve a kiszolgáló kisasszony után, hátha, de ő addigra már megköszönte, eltette a pénzt, és már szolgálja a következőt. Nem, nem adtam olyan jelzést, hogy eltegye magának borravalónak. Vagy a pékség is olyan, mint a kocsma, hogy már-már elvárás? Vagy csak simán szarrágó vagyok, hogy ezen kattogok? (Az. Tudom. De mégsem, mert Kelenföldön az aluljáróban nem 5 Forintokkal támogatok.)
Szólni kellene? Olyan kínosnak érzem, hiszen csak 5 Forint. De 5+5+5+5=80, ami már egy zsemle ára. Na igen, nem valami olcsó hely ez a Jókenyér, ráadásul régen finomabb is volt. Azért annyira sűrűn nem járok oda, mert a gatyámat ott szoktam hagyni, ha mégis betérek, de a bombanő kolléganő hetek óta agitál, hogy reggelizzek, illetve napi ötször egyek, mert sajnos még mindig előfordul... na jó, nem szépítek, sajnos esténként rendszeresen fel kell tépnem a hűtő ajtaját. Nem, nem vagyok én éhes, csak nem tudok uralkodni magamon. Remélem, a pszi erre is tud mondani valami gyógyírt, mert a gyereknevelés teljesen flottul megy amióta megmondta, hogy kell cselekednem.