Mindenhol játszóterek

Szombaton reggel 7-kor keltünk, 9-kor már autóban ültünk, mert vidékről kellett a Tátra utcába érni (Pestre*), onnan a Raoul Wallenberg utcába cipőt venni Macskának, mert még mindig csizmába járt, kinőtte a tavalyi félcipőket. Onnan rohanás a Vajdahunyad várba, mert randink volt a legrégebbi barátnőmmel, férjével és kisfiával, aki pontosan ugyanolyan pólóban volt, mint Bandita. A Mezőgazdasági Múzeumban megcsináltuk az óriástársasjátékot, ami nem 3, 4 és 5 éveseknek való, de mi akkor is átrágtuk magunkat rajta. Szerintem nagyobb gyerekeknek szuper játék, pláne, ha nem lenne akkora zsivaj. Onnan csak a városligeti játszótérre jutottunk el, ittunk egyet, majd a gyerekek felpattantak a lóra, aztán a trambulinra, onnan egy kis csúszda, homokozás, mászás a játszótéren, aztán irány a Deák térre sütizni, igen ám, de meg kellett állni a játszótéren játszani, mert pont utunkba került. Csak fagyival tudtuk a gyerekeket elcsábítani, semmi mással. Késő volt már, fáradtak voltak, olyankor pedig felnőtt legyen a talpán, aki észérvekkel tud nevelni. A fagyizóból kikötöttünk egy hamburgeresnél (mondom, oda az észérveknek), ahol a gyerekek pizzát ettek. Gyerünk a sütishez! De mi került az utunkba? Egy játszótér. Szerencsére a gyerekeket a sütivel meg lehetett vásárolni, de azért visszafelé nem volt mit tenni, be kellett menni a játszótérre. 

Más: a 13. kerületben rossz helyen parkoltam le és megláttam, hogy milyen gyerekbarát ovik vannak arrafelé. A francba! Még nagy udvaruk is van. Nem 10 négyzetméteres, mint az enyémeké, nem kopott téglafal között kell játszaniuk. A lakóépületek is szuperek. Kárpát utca, Pannónia utca és környéke, amit persze ismerek is, de most anyaszemekkel mégis rácsodálkoztam.

* Kollégámmal beszélgettünk, beszélgettünk, szó szót követte, arról mesélt, hogy milyen épületekben lakott eddigi életében, mire én balek rákérdeztem, hogy hol laknak, Pesten? Kikérte magának, felemelte az állkapcsát, tartott egy hatásszünetet, levegőt vett: Budán. Még biccentett is a fejével, hogy átjött-e az üzenet. 

Nem bírom a férfiakat

Akkora fos napom volt, hogy munka után bementem a parfümériába* és miután kinyírtam a szaglószervem, megvettem magamnak egy Escada*** parfümöt. Nem bírom, ha a pofámba hazudnak, nem bírom, ha átba...vágnak, nem bírom, hogy a nőket a földbe döngölok (ugyanazért a munkáért a férfiakat nem), nem bírom, hogy csak arról van szó, hogy a férfitárs előtt meg kell mutatni, hogy ki a főkakas, négyszemközt meg cukiskodni, bocsánatot kérni. Gyerekek, én szó szerint rosszul lettem, végtelen álmosság és émelygés tört rám. 

A parfümériában dilettáns próbált segíteni jázmin illatút találni, de egy meleg fiú végül meggyőzött, képben volt, mesélt az Escadáról. Ráadásul divatos karkötőt is kaptam ajándékba (mert járt a parfümhöz). 

* annyira egyszerű vagyok, mint egy pont. Eredetileg bánatból nem szoktam vásárolgatni. Az is lehet, hogy azért vettem meg, mert végre megtehetem. Dolgozó nő vagyok, nemcsak otthon meresztem a valagamat**. Vagy az is lehet, hogy még nem szunnyadt ki belőlem véglegesen A Nő.

** a gyereknevelésre utalok...

*** virág és dinnye a vezérillata

Terézanyu

Már három-négy éve fenem a fogam a Terézanyu pályázatra, de ... Hogy, hogy nem, nem jutott idő. Idén sem. Elkezdtem én, írtam is 1500 (+/- 10) karaktert, de hol van az az ötezertől? 

Az a helyzet, hogy nem törekedtem eléggé. Ismerem Terézanyu természetét: közepes élettel nincs esély nyerni. Félre ne értsetek, már maga a cím is logikus, Terézanyunak igenis a különleges történeteket kell felkarolnia. Nomen est omen. Az én életem pedig csak közepesen szar. Valószínűleg ennek tudatában sem kerestem egy kis magányos időt (a munkahelyen lehetetlen, itthon csak éjszaka, de én álmos vagyok olyankor). Pedig az idei témát ezüst tálcán kínálták. A tavalyit nem, akkor semennyi karaktert nem ütöttem le. 

Akik nyertek, megérdemelték a díjakat. A havernőm biztosan! Mert képzeljétek, nyert! Én szóltam neki (jusson nekem is egy babérlevél), és persze másoknak is, hogy hajrá, indul az idei. Másnap kész is volt. Csodálkoztam, mert éppen 2 hetes volt a harmadik gyereke, és éppen költöztek is (pontosabban készülődtek), mégis ráért. Egy fotóval pályázott, nem esszével, de az idei pályázatra már ilyennel és filmmel is lehetett jelentkezni. 

Neki értelmes munkája van (nem papírtaszigáló, mint én). Hat éve követem a pályafutását, voltak benne bukkanók, mégis mindig kitartott a hivatása mellett. Mindig! 

Gratulálok Tündének és a csapatának! 

Gyakorlatias Bandi

A muzsika hangja című filmet nézzük, a templomban a karzaton apácák énekelnek. Banditát (3 éves) egyetlen dolog köti le: 

- De hol a lépcső?

Lasagne, bruschetta, spaghetti

Szombaton akkora bulit rendeztem, mint még soha. Úgy értem, egyedül még soha ekkorát. Igaz, nem is én főztem, hanem az imádott tanszékvezetőnk, mindenki más répát, hagymát pucolt, spenótot mosott (egy zsáknyit, szó szerint egy egész zsákot), az egyik lány előző nap begyúrta a lasagnéhoz a tésztát 2 kiló lisztből, 20 darab tojásból (kihangsúlyozta, hogy házi, nem bolti), torta capresét sütött.

Reggel 6-kor érkezett az első vendég, majd 11-kor Toncsi. Így hárman elmentünk a piacra, jól bevásároltunk, déltől meg jöttek a többiek (egészen este hétig csak jöttek, csak jöttek...)

Délben spaghettit ettünk, uzsonnára bruschettát, vacsorára rendes lasagnét és spenótosat is. Eddig azt hittem, tudok lasagnét készíteni, de most ezt át kell gondolnom, pontosabban megtanulni Toncsitól a dél-olaszok titkát. 

Az utolsó vendég éjjel fél négykor ment el, de igazából reggel, mert hárman nálam aludtak. 12 éve találkoztunk utoljára a fősulis csapattal... Fergeteges volt! 

Rakok képeket, hogy elinduljon a nyálképződésetek.

Más: a pszi éles szeme felébreszt a lebegésből. Van, amikor egészen megvilágosodom és euforikus állapotban jövök el tőle.

Másmás: A tetovált lány című könyvet olvasom. Olvasom, de még nem rágtam le a körmeimet izgalmamban.

Pletyka

Van egy kolléganőm, aki régen - tudjátok, én 11 éve dolgozom itt - a barátnőm volt. Együtt fogyókúráztunk, együtt főztük a káposztalevest, amiből felszínre eveztek a kukacok, amikor melegedni kezdett a helyzet, de mi úgy is megettük, nem voltunk hajlandók kidobni 20 liter levest, ha már megfőztük. Azért főztünk ilyen elképzelhetetlenül sokat, mert már nemcsak mi ketten ettük, hanem a fél fogyókúrázó kerület is. Aztán együtt jártunk mi spinningre és pilatesre is, moziba és koncertre is. Tényleg jóban voltunk.

Ő elment szülni, amikor már nagyon ketyegett a bioszóra, majd kisvártatva én is (nekem akkor már 10 éve csak ketyegett). Ő is visszajött dolgozni az anyavállalathoz, de vele nem írattak alá próbaidős szerződést, mert neki elég jó hátszele van (vér szerinti). Velem aláíratták, mert ez egy lojális cég. Én meg birka vagyok. Bár megpróbáltam megvédeni a jogaimat, kifizettem egy rakás pénzt az ügyvédnek (ő hat óra alatt megkeresi azt, amit én egy hónap alatt, golyóznak a szemeim...), aki azt tanácsolta, hogy ne írjam alá az új szerződést, mert pórul járok. Sajnos nem volt mit tennem, csak a szerencsében bízni és aláírtam, muszájból. Azóta rég lejárt a próbaidő, úgy néz ki beváltam... Ismét.

Ő is, én is másik munkakörbe kerültünk, miután "kiüdültük" magunkat. Itt így mondják a TGYÁS, GYED, GYES időszakát. Azt hiszitek, viccelek? Hát nem. 

A lány, akit még haveromnak gondoltam, azt mondta, amikor susmutoltunk erről a témáról, hogy jogos, hogy engem próbaidőre raktak, hiszen új lesz a munkaköröm. Azt hittem rosszul hallok, de nem.  

Azóta nem nevezem őt barátnőmnek, kerülöm is őt, mert sajnos nemcsak hülye, de veszélyes is lett. Az a helyzet, hogy ő egy hónapban három hetet biztos, hogy a menstruációs nyűgjeivel tölt (ő mondta) és olyankor jobb, ha mindenki menekül. Azt vettem észre, hogy akinek vele van dolga (hozzávetőlegesen 100-120 fő), először trenírozza magát, hogy mikor merjen bekopogni hozzá, aztán légzésgyakorlatokat végez, toporog az ajtó előtt, majd inkább elkezd a problémájáról beszélni azokkal, akik az útjába kerülnek, csak kiönthesse a szívét: neki be kell mennie Louellához. 

Amikor füstölög, mindenki suttog a háta mögött, hogy alacsonyan repülnek a kilincsek, mert olyankor csapkodja az ajtókat is. A bazmegek is alacsonyan repülnek miközben a szemei szikrát szórnak. Alsó hangon három héten keresztül így élünk. Utána jön egy rövidke szimpatikus hét és megint kezdődik minden elölről. 

Ez a lány a fotókon kifejezetten szép, élőben viszont elég teltkarcsú, mondhatnám azt is, hogy tehén. Ez bók, nem fika, mivel én még fotón is vállalhatatlan vagyok... elszartam a fogyókúrát. 

Mesélhetnék még a szerelmi életéről is, de megkegyelmezek neki, nem teregetem ki a szennyest. Mert az bizony szennyes. Azt hiszem kimoshatatlan. Mondjuk én sem vagyok piskóta, ami azt illeti, de én még nem csakliztam el életemben egy pasast sem a finom, puha, meleg családi madárfészekből.

Már csak ez hiányzott...

Nincs fűtés. Nincs meleg víz. Reggel nem tudtam zuhanyozni, most pedig fázom. Elvileg ma jön a szerelő. A kiszállás díja egy horror, ha valami valóban elromlott, akkor még alkatrészt is kell fizetnem. Úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés... Elromlott a cirkogejzír.

Frissítés: sikerült megjavítani. Hála ég! És csak 14 ezer volt, nem 34.