2018. szeptember 25., kedd

kedd üres, péntek üres

Most azért írok, mert nem látok ki a munkából, összecsaptak felettem a hullámok, nem látok át semmit, kapkodok fűhöz-fához, a főmunkám egyre kuszább, fáradt vagyok, pedig sokat aludtam, és még csak kedd van.

A hétfők előreláthatólag 2019. június 14-ig úgy néznek ki, hogy én 16:40-re érek az iskolába, az egyik gyereket a földszinti gyűjtőben szedem össze, a másikat az első emeletin, onnan rohanás a judóra (dzsúdó?), a fiamat villámgyorsan átöltöztetem (mert ugyan tud ő egyedül is, de így gyorsabb, és legalább megtalálom a civil ruháit), otthagyom őt, futás a lányommal a zeneiskolába, őt nem kell átöltöztetni, csak átadni a tanárnak, onnan futok vissza a judóra (dzsúdó?), a fiamat villámgyorsan átöltöztetem civilbe, rohanás a zeneiskolába. Tegnap időben sikerült az óra végére odaérni, 18:00 órára (kereken!). Onnan el a Lidlbe, bevásároltunk (két cekker lógott a kezemen, plusz a ridikül), onnan haza. Otthon azonnal feldobtam a vizet főni, majd ho buttato la pastát is, semmi faxni, kész szószt vettem, kész reszelt sajtot (Tamko, emlékszem a posztodra :) ), ja és persze hazafelé, menet közben is ettek, mert az én gyerekeim mindig éhesek. Tegnap például szörnyülködve megbeszélték egymás közt:

- Te, neked mennyit csomagolt?
- Hármat.
- Nekem is.

Egyiküknek be van fizetve a reggeli és az uzsonna is. A másik már két éve fintorog az iskolai menzától, már nem fizetem be neki mindhárom menüt. Ezek szerint jóval többet kell csomagolni nekik, különben éhen találnak halni.

Ma nincs különóra (kedd). Na de holnap! Majdnem ugyanaz, mint hétfőn, csak akkor nincs a két óra közt átfedés, bőven ráérünk a judón átnézni a lányom maradék leckéit, amit a napköziben esetleg elmulasztott megcsinálni. Onnan mindhárman átvonulunk (18:30-ra!) a zeneiskolába, ahol a fiam leckéit tudjuk átnézni, amit a napköziben esetleg elmulasztott megcsinálni. Onnan haza, a vacsora fix, hogy valami hideg lesz, mert én biz' nem állok neki főzni, mert akkor még hol a fürdés, előkészülés a másnapra, még nem dobtam be egy mosást, meg a többi...

Csütörtök kézilabda. Itt már azt gondolhatjátok, hogy maximalista idióta szülő vagyok ennyi sok különórával, de ezt az iskolában tartják (ráadásul nagyon olcsó), és a lányomnak is kell valami mozgás, mert látom, hogy hízásra hajlamos. Nem csoda. Ami szarokat eszünk és amilyen géneket örökölt...

Péntek üres. Akkor aztán tényleg lazítunk. Késő estig nézünk gyagya sorozatokat (ezek a kamaszlányoknak való vicces lánysorozatok, borzalom, de kiskoromban én is szerettem, hát most fosszam meg a kislányomat?), a kanapén fetrengünk hárman, az egy egészen jó nap szokott lenni.

Szombaton reggel futás a francia intézetbe, onnan a nyugdíjas tanítónőhöz, akinél nincs kecmec, tanulni kell és kész, nem úgy, mint nálam, aki fel-feladja a harcot, amikor a csecsemők ellenállnak. Elég egy nyafogás és az én idegeim elpattannak, mint a hegedűhúr (anyukám találta a tanárnőt, mert gondolom látja, hogy hiába küzdök az elemekkel, nem megy ez nekem). Délután négy körül hétvége.

Vasárnap sorozatos szülinapi parti...

Hm. Most, hogy ezt leírtam, igazán neki kellene állnom dolgozni... főzök egy teát magamnak, hátha az segít.

14 megjegyzés:

  1. :))) Ilyen hajsza mellett teljesen jogos az a csomagolt reszelt sajt. Ezt pont az ilyen nőknek találták ki!!

    (nagyon ügyes vagy amúgy, h bírod a tempót!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most megint annyi a munkám, hogy helyette blogot nézek, mert rögvest meghülyülök... :D

      (nem bírom a tempót... meghülyülök)

      Törlés
  2. Szia, mindig mikor elolvasok egy ilyen posztodat, nagyra nősz a szememben, mint anya és nő! Minden tiszteletem a Tiéd! Vica

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. számítások szerint még legalább 21 évet kell ebben a tempóban lenyomnom... aúúú... :)

      Törlés
  4. Hú, én még csak heti 1x viszem balettra Lottit, Domi plusz tornája meg az oviban van, de így se könnyű a logisztika... A francia intézetbe fix programra jártok (bocs, ha már kérdeztem)?

    VálaszTörlés
  5. Irgalmatlan sok energiád van, drukkolok bírd végig az évet. Biztosan nem éjszakázol, te vagy a gyerkőcök alszanak el előbb?

    VálaszTörlés
  6. hát, nagyon durva heteket nyomsz! mi is így csináltuk, de mégiscsak ketten voltunk rá - és megőrültünk még úgy is, tiszta pihenés volt néha dolgozni menni (máskor meg nem - szóval, kurvanehéz ez) - kitartás, már csak 6-8 év és azon aggódhatsz, merre járnak és mikor jönnek haza (poszt hamarosan)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. félek is, hogy mi lesz akkor, ha már azon is kell izgulni, hogy merre járnak.

      Törlés

A robot kikapcsolva.