2018. augusztus 5., vasárnap

Pletykafészek

Franciaországban vagyunk. Semmi nem változott, minden olyan ismerős, még ha nem is voltam még soha itt: a spanyol határ mellett.

Anyós költözött ide. Igaz, az egyik lánya is itt él 5 km-re.

Semmi nem változott, szüntelen takarítok. A három kutya állati koszt hoz be a házba. Napi két porszívózás, egy felmosás, különben jönnek a legyek.

Az asztalok... áh, nem érdemes körülírni.

Én nem vagyok egy tiszta, rendet tartó ember, de ez engem is felülmúl. Jó, a saját kupimat sem viselem jól, de ezt meg végképp nem.

Anyóst halálra idegesítem a rendrakással, holott egyszerűen csak próbálok két tányérnyi helyet nyerni, hogy a gyerekek ehessenek.

A nagy francia napi ritmusról már biztos olvastatok, Tamko is sokat mesélt róla meg a Nem harap a spenót c. könyvben is sok szó esik róla. Engem a pokolra kergettek vele annak idején. Főleg apósom. A francia gyerekeket szigorúan meghatározott kockában kell nevelni, különben megáll a Föld forogni. Ehhez képest én főzök nekik, én riasztom apjukat, hogy reggel van, hozzon ennivalót (mert nincs, csak kókusz cukor, chia mag, minden, ami a reformkonyhához kell, de most essek neki a kókuscukorral a minek is?). Ehhez képest folyamatosan aperóznak. Ilyen bor, olyan kir, amolyan bor. Nem alkeszok, de mégis folyamatosan kell inni. Mármint magamhoz képest, aki nem iszik, csak Szilveszterkor (gyerekpezsgőt). Persze mondhatnám, hogy köszi, nem kérek, de ha éppen édes löttyöket isznak, akkor elmegy.

Apjuk... becsajozott.

Meg szoktam nézni a telefonját. Nem szép. Tudom.

Gondolom most csinál pár gyereket még. Tőlem aztán nyugodtan, sokat nem veszítünk, eddig is leszart. Az, hogy engem leszar, leszarom. (Annyira választékos vagyok, mi?) De az, hogy a gyerekeket? Se szülinap, se karácsony, se gyerektartás (nem, nem vagyok pénzéhes, de basszus, négy éve egyedül fizetem a menzát, judót, táborokat, reggeli, vacsora, ebéd, uzsonna, fagyi, ruha stb.). Se egy telefonhívás.

Apjuk viberen írta, hogy vigyek neki cigit. Szerencsére volt annyi eszem, hogy nem a megengedett 800 szálat hoztam neki, csak egy kartonnak. Nem fizette ki. Oké, a repjegyemet ő fizette, gondolom azt gondolja, hogy ő most visszakapta tőlem a repjegy árát.

Felvettem a kapcsolatot az Igazságügyi Minisztériummal.

4 megjegyzés:

  1. Eseménytelen hétköznapok tele feszültséggel :(
    Tarts ki Bezzeg! Drukkolok neked és a gyerekeknek. Apjuknál remélem el tudod érni a gyerektartást, mert nonszensz, nem lehet megélni értelmesen egy fizetésből.

    VálaszTörlés
  2. Az Igazságügyi Minisztériummal miért?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert szokott úgy balhézni, hogy érzem, muszáj jelzéseket küldenem a világűrbe. Hogy tudjanak róla, hogy hátha egyszer pontot tudunk rakni a mondat végére.

      Törlés

A robot kikapcsolva.