Teleregény (I. epizód: A nyaralás)

Jól kinyaraltuk magunkat a gyerekekkel, Mary Poppins barátnőmmel és a szép kolléganő barátnővel.

Elugrottunk Apuliába, azon belül is Polignano a Maréba, Bariba, Materába. Mindezt 2,5 nap alatt.

Polignano a szívem csücske, tavaly voltam ott legelőször, de most is azt mondom, minden évben mennék, ha nem érezném magam hülyének mindig ugyanoda menni.

Polignaoban három strandon is voltunk. Gondolom most felszökött a szemöldökötök, 2,5 nap alatt? Ezt hogy? Hát úgy, hogy első nap (ami nem nap, csak egy délután) nagyon "mosso" volt a tenger (hullámzott), ezért a gyerekeknek nem is engedtem, hogy rendesen csobbanjanak. Nem tudnak úszni. Mi, felnőttek, úsztunk. A víz hőmérséklete jó volt.

Pedig hullámos volt

Itt már látszik talán (a hullám)

A másik két strandra azért mentünk el, mert a "belvárosi" nagyon köves, kényelmetlen, bár a helyiek simán heverésznek rajta, csak mi vagyunk ilyen kriplik hozzá.
A gyerekstrand 32 perc sétára volt. Azt a nyafogást, amit a szép kolléganő lerendezett, beszarás volt (bocs cicus, ha olvasod :D ). Körülbelül ötpercenként megkérdezte, hogy mennyi van még hátra, én meg mindig 20 percet mondtam. Amikor a célegyenesben voltunk, két percre, akkor is 20-at mondtam. Ettől persze kifüstölt az agyvize. Bár igazából az egész nyaralás alatt elszarta a kedvét az élet. Weltschmertz. Ezt D. Tóth Krisztától tanultam. Nem személyesen nekem mondta, hanem a futásról szóló cikkében olvastam.

Ez a "belvárosi" strand, innen 32 perc a gyerekstrand

A lányom

A strand szuper volt. Ugyan találtunk egy közelebbit is, ahol volt bár és mosdó is, de nem, mi mentünk tovább, mert hátha a másik jobb. Jó volt, de se fagyi, se mosdó. Persze ott meg háborgás volt, hogy deaztmondtuk, megállunk egy boltban vizet, kaját vásárolni. Eljöttünk két bolt mellett is, de miért nekem kell szólni, hogy kislányok, ímhol a bolt? Oké, szólhattam volna, de engem is magával rántott a Weltschmertz. Ragadós volt. Igaz, már első nap szóltam a szépnek, hogy ne rontsa el legyen szíves öt ember nyaralását, de mit volt mit tenni a búbánatos szép lánnyal? Jó, tudom, tudom, olvastam már szerelmes regényeket, igazán tudhatnám, mi az a szerelemi bánat.

A gyerekeim nem tudnak úszni, a fiam ezen felül még nyafogott is, hogy hideg a víz (elég csonti, naná, hogy fázott), ezért egy idő után nem kérleltem, hogy legyen együttműködő, békén hagytuk egymás idegeit. A lányomat próbáltam rávenni az úszásra, miközben a fiam duzzogott (nem bírom a sértődékeny fiúkat). Egyszer csak azt vettem észre, hogy a fiam egy olasz kisfiúval játszik nagy egyetértésben. Büszke voltam rá. Pláne, hogy több órán keresztül tényleg jót játszottak. Medencét építettek a homokból, vízipisztolyoztak, várat építettek, labdáztak...

A fiúk

Aztán egyszer csak tudatosult bennem, hogy nincs mese, a gyerekeknek enniük kell. Szerencsére a többiek is egyetértettek. Összeszedtük a cókmókunkat, irány a civilizált strand. Amint mentünk ki a strandról a kis ösvényen az országút felé, előttünk termett egy fagyis kocsi. Vettünk is gyorsan, amivel kihúztuk a következő strandig.

Egyéb strand

Aúúú, most kaptam telefonhívást, menni kell tolmácsolni, lehet, hogy benne leszek a tévében... nem szeretek szerepelni. Mondhatni, fosok.


Folyt. köv.