2016. július 29., péntek

Blogfalu*

Én is találkoztam bloggerlányokkal. Jól esett! Én nem is tudom, miért nem találkozunk sűrűbben, hiszen annyira cukik és érdekes lányok. Na jó, tudom, az idő nem a haverom. 
Szeretem hallgatni a sztorijaikat. Azt vettem észre magamon, hogy mostanában jobban szeretem, ha mások sztoriznak, mint azt, hogy én meséljek magamról. Olyan, mintha könyvet olvasnék. 

*ahogy Tamko mondja

2016. július 22., péntek

Sarka Kata

Fogytam négy kilót, az utolsó bejegyzés óta még egy lement. Most Sarka Kata fogyókúrája szerint haladok, a szép lány kolléganőm unszolására, hogyaszongya', lófaszt az ésszerű (észszerű) diétákba, KOPLALNI KELL. És én most koplalok. Reggelire kávé két "pötyivel". Aztán fél liter Zero Coca Cola egész napra elosztva. Ebédre egy görög krémes joghurt. Aztán snitt. Vacsorára, ami szigorúan (muhahaha) délután hat előtt van, megeszem a tojásrántottát sonkával, hagymával, bele egy halom cukkinit. Van, amikor elkurvulok és hat után eszem. Jó négy hete nem eszem kenyeret és cukrot. A hétvége necces, mert olyankor a szüleimnél vagyok és ott eszem, mert finom. Olyankor hétfőn reggelente rosszat mutat a mérleg, de szerdára mindig csökken. Muszáj csökkennie, mert irtó dagadt vagyok még mindig. Nem írom le, hogy hány kiló, mert rettenetes. 

Igazából úgy kezdtem ezt az ámokfutást, hogy reggel reggeliztem, délben ebédeltem, uzsonnáztam, hogy este ne legyek farkaséhes, de ez így nem működött. Persze, ne parasztvakítsak, akkoriban még ettem teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret, sajtokat, szénhidrátot, de ami súlyosabb volt, zugzabáltam este. 

Ez a koplalás... hát nem könnyű. Vért izzadok. Éhes vagyok. Voltam. Most már megszoktam. Már simán bírom. Hazamegyek és nem kívánok szénhidrátot enni. Na jó, ne kamuzzak. Ha valaki megkínál csokival, elfogadom, de csak két kockával, nem többet. Szerencsére vége van a sok csokizabálásnak. Ami télen itt ment... Minden nap hozott egy kollégám egy egész tábla csokit, amit ketten megettünk a szép lánnyal. A kolléganők szüntelen sütisütéséről nem beszélve. A mantrákról, amiket előadtak a dagi kolléganők is, hogy ENNI KELL és ebédre főtt ételt. Elítéltek, rossz szemmel néztek ránk, akik igenis fogyni szeretnénk. Rám és a szép lányra, aki most kereken 18 kilóval kevesebb, mint én. A szép lány úgy csinos, ahogy van. Csak hát elkapta őt a gépszíj, ezért fogyókúrázik. Tudja, hogy már abszolút ideális a súlya, de még egy kicsit faragna a testéből. Nekem innentől 8 kg van hátra, akkor már egészen vállalható leszek. Sajnos nem nagyon tudok másról beszélni, csak erről. Dögunalom, tudom. Ja, de. Hogy egy kicsit kompenzáljam az aktuális üresagyat, megnéztem egy nagyon jó filmet. Terraferma. Díjat nyert Velencében, Bariban, Nastro d'argentót, David di Donatellót. Nagyon tetszett, tanulságos volt. Nem mesélem el, nézzétek meg, ha akarjátok.

Vissza a kilókhoz. Apukám sem viseli el, hogy ilyen kövér vagyok. Pár hónappal ezelőtt mutatta a facebookon, hogy nézzem meg, Anna milyen szép lány, bezzeg... Meg is sértődtem magamban annak rendje szerint. Anna a tesóm ovistársa, ismerjük őt 1982 óra. Anna arca tényleg szép, kifejezetten szép. Aztán most Anna Olaszországban kirándulgat, láttam róla teljes alakú képet is. Gyerekek, hát nálam 15 kilóval több, na jó, legyen csak 10. Az arca szép még most is, a teste duci, de mittomén', szép nő, nem ocsmány. Anna 10 évvel fiatalabb nálam, szóval azért nem túl sok esélyem van esztétikusabbnak lenni nála, akárhogy erőlködnék. De erőlködöm, mert Sarka Kata azt mondta, bizonyos kilók csak koplalással mennek le. De ne is mossatok agyat nekem, hogy ez egy marhaság! Az a helyzet, hogy tudom a tézist: több kalóriát kell elégetni, mint amennyit naponta beviszek, na már most én ülőmunkát végzek, tehát kurvára kevés kalóriát égetek el naponta. Mozoghatnék. De most nincs ... kedv. Inkább elmegyek koncertekre, mintsem fitneszbérletet vegyek. Most ehhez van kedvem. Voltam is Quimbyn múlt héten. Életem legjobb Quimby koncertje volt. Tibivel (nem, nem a Kittibivel, hanem a haver Tibivel) megint jót táncoltunk. Egészen jól összeszoktunk már. A koncert végén pedig állati jót táncoltunk, Bud Spencer filmjének zenéjére, Anti pedig felvette az egészet videóra, körülöttünk forgott és videózott. 
Aztán Bazsi hazavitt, mint mindig. Azt meséltem, hogy Budapest Bár koncerten is voltunk? Azt hiszem igen. Azt meséltem, hogy voltunk a Cirkóban a Szánsájn Fesztivál keretein belül megnézni a dán "Száz szónak is egy a vége: szerelem" c. filmet? Nagyon jó! Állati jó! Nem mesélem el, nézzétek meg magatoknak, ha akarjátok. 

Hogy mik történtek még, mióta kussolok, nem tudom. Rövid a memóriám. Van egy csomó téma, amit nem mesélek el, mert nem akarok lúzerblogger lenni, sem cafkablogger, sem lúzeranégyzetenblogger. Így legalább azt hiszitek, hogy milyen kis vattacukor figura vagyok, hihi, közben meg ajjaj... 

2016. július 8., péntek

Ma minden olyan jó

Százmilliomodik, vagy -szoros nap van, ami engem baromira nem érdekel, csak hallom a kollégáimtól, akik szintén csak dumálnak róla, senki nem konyít az ezotériához közülünk, tudtommal. 

Viszont ma tényleg nagyon jó. Tegnap kezdődött. Voltam Budapest Bár koncerten és azt hiszem, én még ilyen jó koncerten életemben nem jártam, pedig megfordultam már néhányon. Annyira, de annyira szuper volt, hogy az eszem megállt. Az akácos útnál megállt a homokóra. A Bud Spencer megemlékezésnél a tömeg felsikoltott örömében, érezni lehetett, hogy mindenkiben fröcsög az endorfin. A kedvencemnél, "Énmellettem elaludni nem lehet", azt hittem, végem lesz, nagyon szeretem. Kittibi és Lovasi Andrástól olvadoztam. Aztán még voltak páran, akiktől sokkot kaptam (jó értelemben), csak a nevüket még nem tudtam memorizálni. Szerepelt Mező Misi is, aki Fábián Julival is énekelt múlt héten. Végig jelen voltam a koncerten, egy pillanatáról nem maradtam le, mint sok esetben. Imádtam!

A végén még maradtunk táncolni éjfélig. Nem tovább, mert ma munkanap van. 
A múlt heti Fábián Juli után nagyjából tíz ember maradt táncolni, tegnap pedig rengeteg, de rengetegen! Tetszett, hogy a többieknek is volt kedvük lötyögni. Bazsi és az ő udvartartása. :)

Ma találkoztam az idős kollégámmal, rákérdeztem, hogy milyen volt a vakációjuk Szentpéterváron és olyan előadást rittyentett nekem, hogy tágra nyílt szemekkel faltam a szavait. Nagyon szeretem, amikor mesél. Annyira művelt, hogy ha fiatalabb lenne úgy harminc évvel, biztos szerelmes lennék belé. :D

A szép lány kolléganőm annyira cuki, hogy vett nekem körömlakkot. Bement a boltba és direkt nekem vette meg, és mivel ő nagyon ügyes, hiszen magának csinálja a hat centis műkörömcsodáit, úgy megmanikűrözött, mint egy profi. 
Pár hete vettem magamnak Rimmel körömlakkokat három forint három fillérért, de annyit is ért. A szép lány azt mondta, hogy ez így nincs jól, majd ő kezelésbe vesz és most, mert jövő héten szabira megy, így nem engedhet haza, ahogy kinéztem (nem néztem ki rettenetesen, mert a szar lakkal is ő lakkozott ki, de hát na, tényleg nem volt tökéletes). Tudta, hogy egy másik kolléganő körömszíne tetszik nekem, ezért olyasmit választott. Bement a boltba, és addig válogatott, míg meg nem találta az ideális színt. És megvettem nekem. Azért ez nagyon cuki, nem? És nem engedi kifizetni sem, de mindenképpen ki fogom. Behozta még a pataszerszámait is, és most olyanok a körmeim, mintha körmösnél jártam volna. Tudom, hát ez meglehetősen liba téma, de mit csináljak, szeretem. Tetszik, hogy ápoltak és kifejezetten dögösek a karmaim. Egyébként meggypiros lakk. 

A cégnél is tisztára pezsegnek a fiúk, érezhető, hogy mindenkinek jó a kedve és megállás nélkül udvarolnak, nem győzök pislogni. Persze nemcsak nekem, hanem mindenkinek. (Kivétel a három fapina.)
Van itt az udvaron két szerelőfiú, kávéra vágytak, de a másodikon kifogyott a kávéja, én meg felajánlottam, hogy csinálok nekik, ezen ne múljon a munkanap, és ha már lúd, legyen kövér, tálcán vittem ki nekik. Kérdeztem tőlük, hogy na milyen az én kávém, jobb, mint a sajátjuk? Erre az egyik azt mondta, hogy jobb is, de főleg szebb. Mire leesett a tantusz... :D Aztán udvarolgatott tovább is, én meg gurgulázva nevettem rajta. 

Egy másik kollégámnak meséltem tegnap a koncertről, hogy ott lesz Kittibi is, akit én nagyon csípek. Persze ő nem érti, mire fel ez a hisztéria Kittibiért. "Csak azért, mert megírta azt a... tudod, azt a... melyik számot is?" Nem jutott eszünkbe a "Most múlik pontosan", de tudtuk, hogy mindketten tudjuk, csak rövid zárlatunk volt. Aztán dumáltunk tovább, egyebekről, mindenféléről, zömében gyerekekről, aztán egyszer csak elmesélte, hogy a kisebbik fia ült a vécén (a gyerekek témába ez is benne van) és azt énekli: "engedeeem, hadd menjeeen". Nagyon tetszett, annyira imádom, amikor egy gyereknek (10 éves) van humora. :D 

Ez egy jó nap. Remélem, nem szarik bele a kutya.




2016. július 6., szerda

Mi az a jogsi?

Tegnap történt, hogy volt nagy balhé. A vezér és felesége úgy alaposan lebaszták a kisfiukat, mert nem sikerült neki elsőre a jogsi. Aztán a nagypapától is kapott a fejére. Az elmélet sikerült, de a vezetés nem. Na bumm, majd sikerül legközelebb, gondoltam én. Mary Poppins mesélte nekünk, lányoknak, hogy neki negyedik nekifutásra sikerült csak a forgalomban vezetős vizsga. Na és? Teljesen jól vezet.
Ordibáltak és számon kérték a srácot. Mindezt előttünk. Kollégák előtt. Még ha nem is közvetlen kollégák.
Én nem értem, mit kell felfújni egy ilyenen. Mit kell ezen szégyellni? Mert arról van szó, hogy elvárják, minden elsőre sikerüljön és lehetőleg maximális pontszámmal. 
A srác a szememben tehetséges, jóindulatú, szimpatikus, helyes. Csak hát beleszületett a birodalomba, innen aztán nem szabadul.


Aztán este láttam, hogy az egyik kedves ismerősöm, aki Franciaországban él 25 éve, kiposztolta, hogy a fiának nem sikerült az érettségi vizsgája, de ettől még elmegy és vesz egy üveg pezsgőt, mert a világ nem áll meg, és isznak az egészségére. 
Nekem eddig is példaképem volt , de ettől tisztára elolvadtam, hogy így is hozzá lehet állni a dolgokhoz. Nincs mit görcsölni, majd sikerül legközelebb és nem, hogy nem húzza le az önbizalmát, nem szégyelli, nem tépi le a fejét, hanem koccintanak és kacsintanak egyet: majd legközelebb sikerülni fog.

2016. július 1., péntek

Fábián Juli & Zoohacker

Tegnap voltam Fábián Juli koncerten, ami igazából Fábián Juli & Zoohacker. Szégyen ide, szégyen oda, de én őket egyáltalán nem ismertem, de Gáspár hívott, hogy menjünk, én meg nem tudok neki nemet mondani és nem is akarok. 
Ugyan jegyet a neten keresztül már nem lehetett kapni tegnap, ezért a helyszínen vettem meg (ez egyáltalán nem fontos információ, nem is tudom mire fel traktállak benneteket ezzel).
Ugyan Gáspár késett, mert nyolcig dolgozott, de én szívbaj nélkül bementem a helyszínre és üldögélve vártam rá. Kicsit izgultam, mert sokáig nem üzent, hogy hol a francban késik, de igazából nem volt min feszengeni, hiszen Gáspárban abszolút meg lehet bízni. Annyit dolgozik mindig, mint egy ló, hát mit csináljunk, valakinek csak meg kell építeni az ötös metrót. Nagy nehezen befutott, tíz percet késett csupán. Úgy értem, miután elkezdődött a koncert 25 perc késéssel. Őrült jó koncert volt. Végre rá tudtam koncentrálni, egészen a végéig. Sok koncerten azt veszem észre, hogy az előadó megköszöni, hogy ott voltunk és kész, vége, mehetünk haza.

Tegnap Mező Misi volt a vendégszereplő, és amikor vele együtt énekelt Fábián Juli, hát abban akkor energia volt, hogy tátva maradt a szám. Ráadásul egészen közel tudtunk férkőzni a színpadhoz, ilyen közelről látni az előadókat egészen más, mint valahol hátulról. 

Gáspár vett a koncert végén CD-t, és nekem is akart venni, de kategorikusan ledumáltam róla. Aztán dedikáltattuk is. "Balázsnak és Vilmának" írattuk rá, mert őt igazából így hívják, nem Gáspárnak, azt a nevet csak én ragasztottam rá, nekem meg ez a művésznevem kettőnk közt. Még régen nevezett el így, hála a "Vilmaaa, engedj beee!" örök érvényűnek. 

Végül készült rólunk közös fotó is Juliékkal, jó lett, de nem rakom ide, se a közösségi oldalra. Pedig még én is normálisan nézek ki rajta (mihez képest?).

Koncert végén még két órán át megváltottuk a világot, mint mindig. Nagyon jól esett, mert a munkahelyemen néha elsorvad az agyam a sok libalocsogástól.

Aztán Gáspár hazavitt, mint mindig. De nem ő az új flörtöm, ő a legnagyobb fiúbarátom.