2018. május 22., kedd

Az idei nyár milyen lesz vajon?

De gondolom ti nem arra vagytok kíváncsiak, hogy mennyi eper termett az eperföldön.


Hanem a pletykákra.


Úgy néz ki, a nyári szünetben felpattanok majd a tinderre (ha van újabb, jobb, szóljatok!). Megérett az idő, hogy körülnézzek a halpiacon. Nem, nem szakítottam én senkivel, de unom a kialakult helyzeteket. A barátnőim meg - gondolom - unják a picsogásaimat, meg nem is tudok már újat mondani, mindig ugyanaz a lemez: brühühü, a felesége, brühühü, a karrierje. Egyszerűen nincs értelme a nyávogásnak, bele kell csapni a lecsóba, muszáj kitekinteni, megismerni új embert(eket? Biztos vagyok benne, hogy nem Harry unokatesója lesz az első, aki a horogra akad). A munkahely egy édes kis család, de ellepi az agyamat a gyomnövény.


Most még nem érek rá, tart az iskola, örülök, ha kibekkelem ezt a pár hetet végelgyengülés nélkül.


Igaz, hogy elindult a koncertszezon, és már túl is vagyunk az idei első Budapest Parkon, sőt, már megvan a jegy a következőre is, de valahogy idén sem tudok rendesen ráhangolódni. Tavaly sem ment már. Pedig a Fábián Juli emlékkoncerten volt pár előadó, akitől libabőrös lettem, annyira jó volt, mégis, már nem hoznak lázba ezek a koncertek, mint két évvel ezelőtt, amikor minden csütörtökön ott töltöttük az estéket. Mi van velem? Kiégtem? Megöregedtem? Passz, magam sem tudom.



Editnek

És jól eltelt a hosszú hétvége.




Ami jó volt:




- lekvárt főztem az apukámmal és a fiammal*;
- paradicsom, metélőhagyma, bazsalikom, céklát, kelbimbót ültettünk az anyukámmal és öt kisgyerekkel;
- epertortát sütöttem a kislányommal és kisfiammal**;
- a gyerekek élvezik a francia intézetben a kurzust;
- pizsiparti öt kisgyerekkel... melós, de nagyon aranyosak.




Ami rossz volt:




- megint alig pihentem;
- megint nem olvastam;






Gyerekkoromban a pipacs volt a kedvenc virágom.




*apukám mondta, menj fiam, szedj egy kis epret a gyerekeknek. Ebből lett 1,5 kg eper, amiből mindenki evett és még 3 kis üveg villámeperlekvár is.


**másnap is mondta apukám, menj fiam, szedj egy kis epret a gyerekeknek. Lekvárt főzni már nem akartam, ezért lett a torta, ami nem lett túl finom, de azért elfogyott.

2018. május 2., szerda

Ma sincs frappáns cím

A makik rendben hazaértek a táborból. A lányom tanárnője mesélte a busz tövében, hogy hányt (a lányom), de már nem akartak zaklatni a fiam kalandja után, pláne, hogy csak bezabált csokiból (?), bizzzzztos, hogy nem vírustól volt. Hm, a fiam kereken 4 nappal a táborba indulás előtt rendezett egy fosóshányóst, a lányom nem zabál csokit (most mondjátok meg! Láttatok már ilyet?), ezért elég gyanús volt. Hétvégén már jöttek is a fb zárt csoportjába az üzenetek, hogy éppen kik hánynak. Még a tanárnők is. Sorban, mindenki. 

---

A fiam megtanult tollasozni. Olyan jó, hogy nemcsak 3-at tudunk ütni, és hajolgathatok a labdáért (bár jót tenne, irtó dagadt vagyok). 

---

Azt meséltem már, hogy beírattam őket a Francia Intézetbe? Nagyon leromlott a francia nyelvtudásuk. Valamit muszáj volt tenni.
Az úgy volt, hogy az egyik kollégám, akit nagyon szeretek, beíratta a kislányát az intézetbe, és elégedettek voltak vele. Én rákérdeztem, hogy mennyibe kerül, mert nekem mindig minden nagyon drága, komolyan, olyan vagyok már, mint az anyósom, akinek minden második mondata az, hogy "túl sok pénz, túl drága". A kolléga azt mondta, tök emberi áron van, de persze én ezt nem hittem el, mert mint minden rendes munkahelyen, a férfiak 1,5-2-3-4-szer többet keresnek nálunk is, mint a nők. El is engedtem a témát, de aztán Gumicukor barátnőm szólt, hogy menjünk el a nyílt napra (fr.int-be), ahol kénytelen voltam felébredni, és rájönni, hogy a tanfolyam tényleg tök olcsó (nem úgy értem, hogy egyben befizetni a kurzust szorozva két gyerekkel olcsó, mert úgy K sok volt, de ha leosztom az órákra, akkor tök vicces összeg jött ki. Btw van ez az új ötlet, hogy a magyar nők (hozzávetőlegesen a 25-35 közöttiek, egek) szüljenek legyenek szívesek, mert ha kicsit nem figyelünk oda, elfogyunk. Forr az agyam. Jönnek a cikkek, az interjúk, és mintha csak arról lenne szó, hogy a gyerek 3 éves koráig milyen támogatások volnának ideálisak (pl. több bölcsőde). Az, hogy a gyerek 4-től 18 éves koráig (mintha akkor már kész is lenne, mehetne a bányába dolgozni) is pénzbe kerül, arról nem olvastam, persze simán lehet, hogy felületes vagyok. Pedig állíthatom, kurva sok pénzbe kerülnek. Nekem speciel 3 hétig elég a fizetésem, utána jöhet a szorongás, hogy hogy oldom meg. Jó, tény, hogy soha nem tudtam a pénzzel bánni. Éppen ma beszéltük meg Melcsillával, hogy amit a gyerekek előtt megteremtettünk, az van ma is. Jó, amikor hazaköltöztem, a szüleim sokat segítettek (meg azelőtt is, és azóta is), például hogy legyen mindenkinek ágya. Saját erőből (fizetésből) nem tudnék most kifestetni, vagy új parkettát rakatni, hogy trendi legyek. Elkanyarodtam. Kiperkáltam a francia kurzust (szorozva kettővel), így most oda is járnak. Mondjuk legalább szép miliő, és ráérek olvasgatni).

--- 

Lehet, hogy már meséltem (egyre csapnivalóbb a memóriám), de én vagyok a lasagnék királynője. Lehet, hogy a kávézó helyett egy "lasagnézőt" kellene nyitnom. 

---


Képzeljétek, csütörtökön levágattam a hajam. Borzalom hosszú volt és igénytelen. El sem merem mesélni, hogy utoljára augusztus 24-én voltam, és azóta csak nőtt. A fodrásznak meg mindig azt szoktam mondani, hogy vágd, amilyenre akarod. Rövidre akarta. 
Egyetlen kikötésem volt: nehogy olyan legyen, mint a főnök nem szimpatikus feleségéé, akinek most olyan, mint nekem volt augusztus 24-én, és amit imádtam. Most ezt a frizurát nem imádom, de soha nem esem kétségbe: a hajam álllllllllandóan megnő. Nincs min aggódni. 

---

Nincs több pletykám. (De, de, mindig van. :D ) Egyszerűen volt kedvem írni.