2017. augusztus 28., hétfő

Ez itt a reklám helye: Katalinpuszta

Milonkának üzenem, hogy voltunk a Katalinpusztai Kirándulóközpontban. Én nem is tudtam elképzelni, hogy ez egy ennyire, de ennyire szuper hely, és ilyen létezik Magyarországon!

A Hangyavasút fenomenális, a játszótér tökéletes, a vaddisznókkal és szarvasokkal ugyan nem találkoztunk, de látszik, hogy vannak, csak éppen elmentek máshova hűsölni, az interaktív tanösvény pedig még a három évest is lekötötte, és még be sem jártuk az egészet, mert kicsit túltöltöttük programmal a vasárnapot, 11-kor le kellett lépnünk (reggel 8 után már ott voltunk), de nem is baj, mert így hamarosan vissza kell majd mennünk. 

Egyszerűen fantasztikus hely!

Pixeles, senki nem erre néz, így óvóm én mások személyiségi jogát.



Csak a szokásos: ki ér előbb fel?


Puzzle (franciául ejtsd: pözöl)




Itt lettek volna a vaddisznók és szarvasok


Mindenhol hangya

Lehet, hogy műtó, de nekem akkor is tetszik.



2017. augusztus 25., péntek

Gumigida

Azt meséltem már, hogy kiugrott hozzám Gumigida Párizsba?

Az úgy történt, hogy a főfészekhaj regisztrált az instagramra. Igazából nem tudom miért, hiszen a facebookot sem használja rendeltetésszerűen. Tényleg rejtély, hogy mire fel iratkozott fel. Kisvártatva ihletet kaptam, és én is felpattantam megtekinteni, mit garázdálkodik ott, ha már ő is lesi, hogy mi újság a facebookomon (tudom, hogy nézegeti... olykor elkottyantja magát... Például azt, hogy látta, lájkoltam másik fészekhaj doktorrá avatását, de akkor még nem is tudta, amit, csak érezte, hogy inog a léc). Aztán azóta ott is "társalgunk" . Posztoltam valami fotót, üzenni akartam neki, de módosítani kellett a képen, mert az insta' úgy vágja le a fotó lényegét, ahogy ő akarja, grrr! De addigra Gumigida nyomott egy szivecskét az eredeti képre, és én gyorsan szóltam neki messengeren, hogy kénytelen vagyok törölni, de azonnal kirakom az újat, legyen szíves arra is nyomjon szívecskét, nehogy lúzernek tűnjek. :D Micsoda egy hülyeség, aúúú! Gumigida annak rendje és módja szerint lájkolt is, és ennek hála szépen elkezdtünk társalogni.

Gumigida nem óriási nagy barátnőm, nincs köztünk napi kapcsolat. Körülbelül kétévente dumáltunk, de most olyan jót csacsogtunk, hogy meghívott a szülinapjára is, ami fergeteges buli volt. A Római parton voltunk egy romkocsmában, ott sütöttek a barátai hamburgert és kukoricát. Annyira hangulatos volt, imádtam. Főleg, hogy lampionok is lógtak a "plafonról".

Azóta voltunk már a Pagony kocsmában is és a Kopaszi gáton is, tegnap pedig moziban, a Dunkirk c. filmet tekintettük meg.

Gumigida a szülinapján mondta, ha akarom, kiugrik Párizsba, ha már ott vagyok, és bandázhatnánk együtt. Mondtam neki, hogy előtte felmérem a terepet, hogy milyen a hangulat, anyósom háza, aztán értesítem. Lévén a ház nagy és megfelelő mennyiségű ágy is volt, megkérdeztem anyósomat, hogy eljöhet-e Gumigida pár napra. Anyósom pedig igazi hippi, simán rábólintott, örült is.

Gumigida csütörtökön érkezett és vasárnap együtt jöttünk haza Budapestre, sőt, még haza is vitt taxival, mert egyszerűen nem engedte, hogy BKV-ra szálljak. Nekem a taxi a furcsa, neki a BKV.

Gumigida által sikerült megtudnom, hogy van a világon Buddha bár és Abercrombi & Fitch. Ja, mert azt el is felejtettem mesélni, holott nagyon is lényeges, hogy Gumigida 2010-ben is kiugrott hozzám Párizsba, amikor kicsit magam alatt voltam. Igazából senki más nem jött, csak ő és tesómék. BB és Frédi akkor, amikor eleve Párizsba kellett jönniük dolgozni, és ha már ott voltak, beugraottak hozzám.

2010-ben a Ritzbe ugrottunk be egy kávéra Gumigidával, idén a Laduréeba. Nem kaptam tortát a szülinapomra, gondoltam, azért egy macaront csak el kellene fogyasztani a saját egészségemre. De nem?

A Ritzbe nem akartunk mi bemenni, de ha már utunkba került, gondoltuk, nézzünk be, azt mondják, jó hely. Közben nekem volt a két forint két fillérem, éppen gyeden voltam, és csórók voltunk. Na most én egy ilyen eszetlenke mondatért úgy le szoktam baszarintani a szép lány kolléganőt, hogy csak úgy zeng. :D

Nagyon sokat nosztalgiáztunk Gumigidával... Nagyon sokat nevettünk. Én már teljesen elfelejtettem, hogy a Buddha bárban annak idején flambírozott ananászt ettünk, mert nem volt másra pénzünk. Aúúú! Belátom, ez nagyon bénán hangzik. De másra inkább nem költöttünk... Na jó, előtte beugrottunk a Champs-Élyséere sminket venni, Yves Saint-Lorent készletet... Én nem tudom, hogy képzeltem. Igaz, addig tényleg csak csóróskodtam, hát akkor meg már nyilván beleszartam a dolgokba, vagy mit tudom én, mi történhetett. Biztos elegem volt már, tököm tudja.

Azért ma már normális vagyok, legfeljebb a Tejivóba megyek és eszem egy salátát meleg szendvicset, smoothieval.

Annak idején, úgy 10 évvel ezelőtt, sokat vigyáztam a macskájára, amikor nyaralni ment. A macska meg éjjel ránk ugrott, de az is lehet, hogy már hajnal volt, amikor a fejünkre ugrott.

Most meg kaptam tőle egy Abercrombi & Fitch pulcsit, mert rá túl nagy, rám meg túl kicsi.

Nagyon kedves lány Gumigida, nagyon szeretem.


2017. augusztus 23., szerda

Mindenhol jó, de a legjobb itthon

Tegnap befizettem az iskolai menzát. Immáron két gyerekre. Eléggé izgulok, a fiam is iskolás lesz. Aki most töltötte a hatodik életévét és kis szeleburdi. Felköthetem a gatyámat.

Annyira jó volt Franciaországban, még az is előfordult, hogy kedves emberekkel beszélgetésbe elegyedtem. Ez nekem nagyon nehezen ment annak idején. Miattam. Görcsös voltam. Befordult. Próbálkoztam én, de valahogy döcögve ment (nem a nyelv miatt). Most pedig kellemesen társalogtam több járókelővel, a parkban, Párizsban, tényleg tök jó volt. Még a végén azt kell majd mondanom, hogy a francia emberek jófejek?

Tegnap az iskolai pénztáros nővel dumáltunk legalább 40 percet. Régebben pokróc volt, de tegnap szuper volt vele. Én indítottam a beszélgetést, rákérdeztem, hogy mit sportol, ugyanis gyönyörű, szálkás, izmos, vékony a teste. Kiderült, hogy egy tök férfias sporttal nyert már aranyérmeket, és lelki trauma miatt sportol ennyit. Nagyon klassz ember! Olyan jó, hogy itthon ennyire könnyen tudok kapcsolatot teremteni.


2017. augusztus 17., csütörtök

Rémesen unalmas poszt

Bezzegországban vagyunk. Nevezhetném Hónaljszagországnak is, mert már a repülőtér termináljában megcsapta az orromat a buké. Aztán a metrón is, Párizsban. És én ebben éltem öt éven keresztül. Akkoriban fel sem tűnt, hogy büdös van. Sőt, mindig mindenkinek mondtam, hogy ez csak egy legenda, hogy a franciák rossz szagúak. Na meg ez az általánosítás is, elég hülye dolog... Nyilván nem minden franciára húzható rá, hogy nem mosakszik naponta. Bár ők maguk is szívbaj nélkül elmondják, hogy nem. Na és? 

Van egy kollégám, a legokosabbik (a doktori címéből gondolom, hogy ő a leglegleg, ami egy ideje megdőlni látszik, mert nagyon csúnyán tud viselkedni, mondhatni förtelmes), tőle többen kapnak hidegrázást a cégnél, mivel rendszeresen szúrós hónaljszaga van. Hiába okos, hiába gyönyörű fiú, egyszerűen büdös. Én védeni szoktam őt is, na és akkor mi van, ha húzza maga után a kondenzcsíkot, de igazából néha tényleg túltolja a szagokat. Ezek után én nem is tudom, mit kezdene magával az a pár, szagoktól libabőrös kollégám itt Bezzegországban. (Kérdés, hogy jó helyre tettem-e a vesszőket...)

Köztük van főfészekhaj is. Hogy mit tud nyafogni az okos hónaljszagán, hihetetlen! Vagy a kedvencem, Mary Poppins, aki azért nem ódzkodik Mr. Vajnától, mert olyannyira tehetős, hogy nyilván nem büdös, hanem ápolt és illatos, ellentétben az okos kollégával. 
Vagy az egyik főnök, aki ugyan nem büdös, de és akkor most inkább nem írok semmit, mert nem merek, már háromszor átfogalmaztam a főnök főhibáját, de inkább delete, mintsem kirúgjanak, ha valaki magára találna ismerni. 

Rohadt hosszú időt töltünk el itt, bezzegeknél. Így volt "olcsó" a repjegy. Az elején úgy éreztem, hogy soha nem telik le ez a nyaralás, de már látom a végét. Már csak egy hét. Anyósom találta ki, hogy jöjjünk ide hozzá, hiszen 2015 óta nem látta az unokáit. Jöhetett volna ő is, de sajnos közbejött egy temetés és a betegsége. Szerencsére most egészen jól van, úgy néz ki, ha sikerül, legközelebb ő jön hozzánk. 

Anyósomban kellemesen csalódtam. Egészen, de teljesen egészen kedves és normális. Nem úgy a kisfia. Balhé balhé hátán. Szerencsére már egészen jól kezelem. Magyarul: leszarom.
Anyósom sem volt mindig ilyen jó fej, ó, mennyit tudnék róla mesélni, de fátylat rá, most tényleg csupa kedvesség.

Anyósom kisfia például olyanon üvöltözik, hogy a gyerekek az udvaron közepesen hangosan röhögnek. Vagy azon, hogy az üres vödörrel játszanak. Vagy azon, hogy ugyan rizst, húst, paradicsomot (csak hogy egy viszonylag egészséges menüt írjak le) eszik a fiam, de miért nem eszi meg a tökömtudja még mit. 
Vagy beszól, hogy miért nem hoztam neki cigarettát Magyarországról (állítólag itt már 10 Euró egy doboz), hiszen ő megírta nekem. Érdekes, hónapokig, de hónapokig képes nem felhívni, nem írni egy szia bazd meg, hogy vannak a gyerekek üzenetet, de amikor érkezőfélben vagyunk, akkor hozzak neki cigarettát. Én mondjuk ezt tényleg nem kaptam meg időben (vagy automatikusan nem is nézem, hogy kapok-e tőle valamit egyáltalán... mindenesetre nem ugrik fel a messengeren, hogy apukától üzenet érkezett), közöltem is vele. Naná, hogy nem hitte el. Akkor küldjek neki futárral cigit. Gyerektartás meg nuku. Azt hiszem, fordítva ülünk a lovon. Jó, most például belehúznak, mert amióta itt vagyunk anyósnál, egy fityinget nem fizettem még semmire (kivétel pár fillér ez-az). Még a metrójegyet is anyós vette. Igaz, apjuk meg vett a gyerekeknek csomó ruhát, cipőt, öröm lesz hazavinni. Azt nem értem, hogy most az mire jó, hogy vehetünk egy bőröndöt és plusz csomagjegyet a repülőre, ahelyett, hogy mondjuk én otthon megvettem volna ebből a pénzből. Matematikából mindig gyenge voltam, én ezt nem érthetem. Ugye. De nem pattogok, örülök, hogy vett egy csomó mindent, örülök, hogy most itt nem én veszem a kaját, nem úgy, mint 2015-ben, amikor utoljára itt jártunk: jöttek a rokonok és, ó, de finomat főztél Bezzeg - mondták (mert ugye azt nem tudhatták, hogy én a kis ócska magyar fizumból vásároltam), és hamm, megették, amit a gyerekeimnek főztem. Szóval, most igazából semmi, de semmi okom nincs panaszkodni, illene is kiradírozni a fentieket. 

Pénteken érkeztünk (nem most pénteken, ne is kérdezzétek, már magam sem emlékszem, de nyilván nem olyan régen, mert hát nekem sem végtelenek a szabinapjaim), vasárnap pedig elmentünk az Asterix parkba. Gyerekek, óriási jó hely!!! Nekem sokkal jobban tetszik, mint a Disneyland (ciki, nem ciki, de nekem az már uncsi, azt hiszem 4-5-ször voltam eddig. Ráadásul 20 évesen voltam először, akkor még minden csillogott, ma meg már kissé megkopott, állandóan renoválnak valami számunkra elengedhetetlen játékot, elviselhetetlen tömeg van, irgalmatlan sokat kell sorban állni egy-egy attrakcióhoz, hócipőm tele!). Az Asterix park pedig szellős, családias, őrület izgalmas vizes játékok vannak, komolyan, már holnap visszamennék. 

Aztán hétfőn kipihentük a vidámparkot, mert hát na, mindenki jól kidöglött. Azért nettó 8 óra szórakozáshoz nem vagyunk hozzászokva. Kedden simán lustiztunk, és akkor jól elromlott az idő. Annyira, hogy majd megfagytam. Túlzok, persze, de zárt cipőt nem hoztam, így azért a 16 fok és az eső nem esett jól. Ettől függetlenül minden nap elugrottunk a kisvárosunk (Párizs aggomerációjában vagyunk, 20,5 km-re vagyunk Párizs Párizstól) parkjába focizni, hattyút nézni (már nincsenek, csak vadkacsák), játszóterezni. Kell a mozgás. Ráadásul én nem bírom a szobafogságot, és általam a gyerekeim sem. Menni kell és kész!

Egyik nap pedig eső ide, eső oda, (úgy érzem, ez hosszú poszt lesz), beugrottunk Párizsba a Cité des Sciencesbe, azon belül is a "Csodák Palotájába" (Cité des Enfanst), azon belül is a 7-12 éves korosztály részlegébe, ahol volt hangyabemutató (alagúton mutatják be a hangyák komplett életét) meg mindenféle izgalmas és interaktív játék, az emberi testről, a víz viselkedéséről, a szélpropellerről (nem így hívják!) stb. Szuper hely, imádom! Bármikor megfordulunk Párizs alsóvárosban, mindig elmegyünk oda, ez egy fix program nálunk. 
Aztán, ha már ott jártunk a La Villetteben, befizettem a Geodba is, ami egy 180 fokos mozi. Húha, nagyon komoly élmény volt. Maga a film nekem nem annyira tetszett, csak hát pont ez indult akkor, amikor mi ott voltunk, (La Planete). Tekergettem a fejem és mindenhol film ment. Még a plafonon is. 

Aztán azóta megint csak a parkban voltunk. A kisfiam szülinapján is ott kezdtük a napot. Apjuk értünk jött, de nem talált. Naná, hiszen ez egy hatalmas park. Anyósom telefonált rám aggódva, hogy hol lehetünk. Most mit csináljak, a gyerekeknek mozgásra van szükségük, nem arra, hogy csendben várják, hogy apuka fel méltóztasson ébredni. Szerencsére aznap nem volt balhé, szépen értünk jött megint, és elmentünk tortát vadászni. A kisfiam ki is választotta a legkisebb és legdrágábbat, hihi. 
Aznapra lasagnét akartam készíteni, de kifutottam az időből, ezért az arabnál vettünk tanyasi grillcsirkét, borjúkolbászt, készkrumplit, anyósom összedobott egy isteni káposztasalátát (lila káposzta, répa, csirkemell, rizsecet /hát ez mi?/, balzsamecet, olaj, cukor, mittomén' mi még, tényleg nagyon jó volt, kétpofára ettük). Aztán a tortát. 

Ma csináltam meg a lasagnét, isteni lett. Pár hónapja csináltam otthon is, és én, a lasagnék királynője, mert hát én ezt az egy fogást imádom csinálni, hát nem elrontottam??!!!?? Tiszta ciki volt! Itt bezzeg simán ment, el is fogyott az egész. 

Micsoda unalmas poszt, mondhatná a bloggervilág rettegett trollja.

A gyerekeim apja most jött meg, rossz hírem van, mondta, anyós rögtön rémeket látott, mire kiderült, hogy a jövő hét szombati meccset átrakták vasárnap este 9 órára. Úgy volt, hogy szombaton lesz a meccs, és elviszi a fiunkat megtekinteni Neymart (én komolyan nem tudom, ki ez a fazon, de úgy néz ki, valami nagy focista lehet, mert mindenki ismeri, csak én nem). Sajnos most erről lemaradnak, hiába vette meg a jegyet, mi addigra már otthon leszünk. 






2017. augusztus 1., kedd

Róka voltam

Nem is tudom, honnan kezdjem. Állandóan eltűnök, de meg tudom magyarázni. Sok a munka, nem marad idő blogot táplálni. Így viszont ne csodálkozzak, hogy nem 400 ezer az olvasótáborom.

Kezdjük a mozival. Vasárnap megnéztem ötödmagammal a Szerelmes SMS c. német filmet. Egy igazi jó kis európai limonádé. Nekem tetszett. Minden nő ilyen romantikus megismerkedésre vágyik a szerelmével. Na jó, ahogy indul a film, arra senki. Nem mesélek ennél többet, hátha valaki meg akarja nézni. Legyen elég annyi, hogy Nora Tschirner színésznő nagyon nagy karakter, de a többiek is!

Az a helyzet, hogy főfészekhaj mindig is érezte (vagy olvasta például a messengeremet? a blogomat?), hogy létezik a mellékvágány fészekhaj, és addig-addig faggatott, mire feladtam és elmondtam neki az igazságot. Visszajött a nyaralásból és érezte, hogy nem voltam hűséges (muhaha, bagoly mondja bögölynek, hogy hülye bögöly dögölj meg, ja nem, a verébnek mondta, hogy nagyfejű, ezen tényleg csak röhögni lehet).
Nekem van egy elvem, mégpedig az, ha vaj van a fülem mögött, a végtelenségig tagadni kell. Erre tessék, nem bírtam tovább és elmondtam neki. Ő meg (főfészekhaj) csak arra kért, hogy legyek vele őszinte, mert így hogy?!?! Mondja ezt ő, aki nem őszinte a feleségéhez. A feleségéhez, aki 22 éve a felesége. Megáll az eszetek, ugye?
Én már nem is tudom, hogy mik hangzottak el, de állítom, mind az abszurd humor kategóriába tartozott. Frissiben kellett volna leírni ide, de már nem emlékszem mindenre.
A lényeg, hogy mindkettőnk szívéről lekerült a teher. Az én szemeim már nem bánatos kiskutya szemek többé. Miért, miben reménykedtem, hogy majd elválik és összeköltözünk, élünk boldogan, míg meg nem halunk? Hiszen ezt én sem akarom, és ezt tudom is, hogy nem akarom.
Neki azért esett le a kő a szívéről, mert végre őszinte voltam a kis herceg ugyan megszelídítette a rókát, de így már nem tartozik felelősséggel érte. Vagy az a rózsa volt? Mindegy, 1:1 a meccs állása. Én féltékeny vagyok a feleségére, ő féltékeny a másodfészekhajra. Isteni, ugye? :D



"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."