Ezt a bejegyzést két napja írom*

Hazaértünk.

Már írtam egyet, de piszkozat lett belőle.

Végül a 17 nap szabiban volt három jó dolog: az egy órás pancsolás az óceánban, a paella, San Sebastian városa. A többi rész mosás, főzés, takarítás, gyerekek megregulázása volt.

Kiegészítés: San Sebastian fantasztikusan jó hely, emiatt akarok azonnal Spanyolországban teremni.

Jó volt, hogy a gyerekeim keveset veszekedtek egymással. Nagyon jókat játszottak végre. Itthon nagyon sokat balhéznak, kitépem a hajam.

Kieg.: például állandóan a kutyákkal játszottak. Cipelték őket, mint a játékbabákat. Babáztak is, a játékkonyha pultjában fürdették meg, a fiókban altatták, mint annak idején apósomat, amikor baba volt és szegénység.

Jó volt, hogy a gyerekeknek jó volt a nyaralásuk. Ők nem érezték úgy, hogy egész nap feszülten kell figyelni a folyamatokra, nem akkor mosogatni, amikor anyós látja. Anyósom mindig azt mondja, hogy ne mosogassak, majd ő megcsinálja. De nem csinálja. Eljő a másnap és még mindig nincs tiszta tányér. Ezért én igyekeztem titokban intézni. A porszívózást is. A pakolást is (folyamatos pakolás). Muszáj volt. Én egy rémesen kupis, nem túl tiszta ember vagyok, szóval nem azért csináltam, mert mániákusan szeretem a patyolat tiszta lakást. De, de, szeretem, a szüleimnél mindig rend és tisztaság van, csak a saját lakásomban képtelen vagyok kordában tartani az elemeket. Ettől még csinálni kell a minimumot, nincs mese, különben macsetával sem lehetne bemenni a lakásba.

Kieg.: azt meséltem, hogy anyós elköltözött Párizs alsóból a spanyol határhoz? És ha jól belegondolok, az egész család állandóan költözik. A gyerekeim apja is. Lehet, hogy ez normális, csak én nem vagyok az?

Jó volt, hogy volt nagy kert, mögötte a kukoricás, kukoricásban őzikék, láttunk többet is. Rókát nem láttunk. De én nem nagyon szeretem a csöndet és nem szeretem, ha nem látok embereket, tömeget. Én a nagyvárosokat szeretem. Oké, pár napra persze, hogy szeretem a falut, de nem 17 napon át. Pláne úgy, hogy néha az anyósom sok gyereke elvitte az autóját és másnapig nem hozták vissza, így aztán végképp szobafogság volt, még a boltba sem jutottunk el (az első bolt 6-8 km-re).

Kieg.: gondoltam, eljárok futni a földekre, de sajnos nem volt nálam csak egy szandál és egy papucs.

Jó volt, hogy az apjuknál voltak a gyerekek, mert így a fiam megtanult sakkozni, élményekkel tele jöttek haza és egy zsák bazári, fröccsöntött műanyag játékkal. Anyukám azt mondta, ne fikázzak már állandóan. Igaza van. A gyerekek péntektől hétfőig voltak távolt. Szombaton délelőtt 3 órán át aludtam, délután két órán át. Egyébként pedig sorozatot néztem. Még 2013 körül néztem a Girls (Milonka, nálad olvastam) sorozatot, most tudtam folytatni.

Kieg.: nagyon izgultam a gyerekek miatt, hogy visszajönnek-e. A kislányom sokat sírt, mert hiányoztam neki, meg  nem találta a helyét. A fiammal nem volt ilyesmi, ő egy laza figura.

Jó volt újra a francia rádióban hallgatni a francia zenéket. Nagyon szeretem. Franciaország szép ország, nagyon jók a zenéik, a konfitált kacsa is remekmű (apukám sült kacsája is, ezért aztán igazán nem muszáj 2000 km-t utazni), továbbra is elképesztő a mezőgazdaságuk, de én ezt a családi káoszt nem tudom megszokni, ami náluk folyik. Megérkeztünk, majd közölték, hogy másnap érkezik még Benoit, Lionel, Torres, Rachel, amúgy ott volt már eleve anyós nővére, naponta 1-2-szer beállított Júlia a két gyerekkel, olykor jött a férje, a barátnője, Lori, a haverjuk (nem emlékszem a nevére) és a többi és a többi emberek, és ez ment 17 napon keresztül.

Kieg.: tehát ültem ott a kukoricaföldön és nyafogtam, hogy hol a civilizáció, hol vannak az emberek, miközben folyamatosan jött valaki.

Volt olyan, hogy 4 gyerekkel maradtam egyedül a házban, mert mindenkinek dolga akadt. A jó az, hogy a gyerekek cukik (Tamko :) ) édesek voltak.

Kieg.: a francia gyerekek hangja sokkal mélyebb, érettebb, mint a magyar gyerekeké. Az én gyerekeim hangja is ilyen volt, ma meg már nyávogó, vékony hangúak, nem bírom. De átmentünk Spanyolországba, és kiderült, hogy ők meg még felnőttként is csipognak, a hangjuk elképesztő, az unos-t pedig kisujjal mutatják, hát komolyan mondom, elolvadtam tőlük.
Tehát a magyar gyerekek hangjától kiütést kapok, a franciákétól melegség tölt el, a spanyolokétól elalélok. Azt hiszem, nem könnyű kiigazodni rajtam.

Busz, vonat nem volt, hogy leléphettem volna bárhova is. Egyszerűen nem járnak a kukoricaföldön. Áram van, az jó. Wifi is van, mit akarhat az ember ennél többet?

Kieg.: rá is kérdeztem a sógornőmnél, most ez komoly, hogy itt mindenkinek muszáj, hogy legyen autója? És ha 92 éves és már nem jól lát? Akkor ő beköltözik egy közeli városba, ahol minden van.

Ettem konfitált kacsát egyszer, az is jó volt. Egy kis retró vendéglőben, két idős nő készítette a kajákat és ők szolgáltak ki.

Spanyolország jó volt, most mindenáron oda akarok eljutni. Most voltam először és máris be vagyok sózva.

Folyt.köv.

* mivel kapkodtam, most látom, hogy ki kell egészíteni a dolgokat.