Lehet, hogy ezt a sztorit már meséltem....

Tegnap megnéztem a Bridget Jones második részét****. Bármikor meg tudom nézni, akárhányszor is láttam már (nem tudom megszámolni). Jó, tegnapelőtt az első résznél elaludtam, annyira fáradt voltam.

Amikor sokat olvastam a tinderezésről itt a blogokon**, és amikor éppen tököm tele volt, egy unalmas őszi napon (nyilván őszi szünet lehetett... mindig a szünetekben unatkozom, amikor a makik nincsenek velem), felpattantam a tinderre, megnézni, mi lehet az. Nem, mintha nem 1999-ben (aúúú) ismerkedtem volna meg a netes randizással, öreg róka vagyok a pályán, gondoltam nekem aztán nem tudnak újat mutatni. Tudtak. 

Azért az 1999-es "tinder" meglehetősen orosz roulette volt, a maihoz képest...

A bemutatkozó szövegem az alábbi volt (napjaink tinderén):

- És miért akar a TV-nél dolgozni?

- Ott kell hagynom a munkahelyemet, mert dugtam a főnökkel*.

- Világos. Hétfőn kezdhet, meglátjuk, hogy megy. Oh, és mellesleg szólva, a Talpra Angliánál senkit sem rúgnak ki, mert dug a főnökkel. Ez nálunk elvi kérdés.

Most mi mást írhattam volna? Hogy keresem azt a férfit, akitől a halál választ majd el? (Olyan optimista vagy Bezzeg, mondhatnátok. :D )

Persze raktam fel 200 éves helyes kis fotókat is magamról, csalinak. Ki tudja, a szövegre, vagy a fotókra haraptak? Soha nem fog kiderülni, (asszem') két héten belül leiratkoztam, miután kifogtam a(z) nemminisztert aranyhalat... basszuskulcs, miért beszélek itt nektek ennyit róla?!?!?! Magam sem értem).

* nem, én nem. Nálunk csak 80 éves és/vagy fogatlan és/vagy szobafikusz főnökök vannak.

** ez 2016-ban volt, nem tegnap***

*** szerintem nem ilyen kuplerájban kellene használni a csillagozást, gondolom már ráng a szemöldökötök tőlem.


**** jó, mindig utólag jutnak eszembe fontos dolgok, mint például az, hogy a film előtt gyorsan kirohantam a nepálihoz chicken tikka masalát venni naan-nal, mert én azt nagyon szeretem, és ezeket jól megettem a kanapén, mint 35 éves koromban.

Kereken 10 órát aludtam tegnap éjjel

Ha már rám szakadt ez a sok szabadidő, elmentünk a moziba a kolléganőmmel megtekinteni A legsötétebb óra c. filmet (Churchillről), amin jót aludtunk mindketten. 

A film jó, én szeretem a háborús, történelmi filmeket, a mozi jó (bár most megsértődtem, hogy a Művész sokkal ridegebb, mint felújítás előtt... eltűnt a Gyöngyhalász is, grrr, egy magamfajta 45 éves már nehezen tűri az ilyenfajta újításokat... azért a kasszás fiú nagyon kedves volt, ezért szemet hunyok a ridegség felett), de én zombihulla voltam, erre kiperkáltam 1550 Forintot, hogy ne a saját ágyamba aludjak. Persze ezek után nem jelenthetem ki, hogy jó film, hiszen a feléről lemaradtam. Amit láttam, az tetszett.

Lapozok:

Már csütörtökön is bicajjal vittem orvoshoz a fiamat ("fosóshányós" vírus), aztán pedig szombaton a lányomat iskolába, könyvesboltba, régi ovistárs énekkarát megtekinteni a Duna palotában, a Bazilikánál fagyit enni és a többi és a többi. Felültetem őket a csomagtartóra (egyet-egyet, nem mindkettőt), úgy suhanunk. Nagyon jó érzés makikat szállítani bicajon. Csak a nem műtött térdem nem bírja. Úgy képzelem, hogy tudat alatt kímélem a jó térdemet, azt terhelem, ezért most az tropa. Kattog és fáj. 

Megint lapozok:

De gondolom ti a szaftos pletykákra vagytok kíváncsiak, nem az ilyen tinglitangli témákra. Igen, délutánonként össze szoktunk futni a fix fickóval, írtam is róla egy jó hosszú zsörtölődést, de aztán nem posztoltam ki, fölösleges szarpofozás volna :D. A nem fix most nincs. Az utolsó párbeszédünknél kicsit kifüstölt az agyam, éppen mérges voltam az iskolai mosdó állapotára, ezt megosztottam vele, ha már olyan körökben mozog, erre lepattant. :D Valószínűleg unalmas volt végighallgatni azt a két mondatot és megnézni azt a két fotót a mai magyar iskola mosdójáról (az átható pisaszagot nem tudtam továbbítani messengeren). Vagy azt gondolhatta, hogy miért neki mutogatom (mert egyre közelebb ül a tűzhöz, /káromkodás kitörölve/). Franc tudja. Végül is igaza van, írhatnék közvetlenül báró Eötvös Józsefnek is*. Vagy az volt a baja, hogy tudván tudja (ez meg milyen kifejezés?), hogy nem pont ugyanoda húztam be az x-et, mint ő? Itt hányom a betűket, holott nem is érdekel (egyszerűen unalmas köröket futunk, nem ragozom túl). Bár azért kíváncsi lennék, mennyire lehetnék hatással az iskolai mosdóra, ha továbbra is barátkoznék vele*. Jó, ha történne is valami, attól az még egy szem mosdó lenne. Hol van a többi iskola mosdója? Hol van a menza? És ami a lényeg, hol van még az oktatás minősége? Én személy szerint, mint felnőtt, nagyon jól kijövök az összes tanárral, akikkel kapcsolatban vagyok bármilyen szinten (azaz nem a saját gyerekeim tanáraival is), de ettől még látok pár defektet. Ami legutóbb kicsapta a biztosítékot: a 12. kerületi gyerekek jobbak, mint a 8. kerületiek (mondá az egyik tanár, finomkodva ugyan, de ezt). Jó, most ezt leírtam, és akár be is láthatnám a miértjét, de mégis nehezen látom be. A tanárnő pedig ugyan megpróbált "píszí" fogalmazni, de mégis rosszalló véleményét fejezte ki a nyolckerről, ami nekem nem tetszett. Visszafogtam magam, nincs kedvem kekeckedő szülőnek tűnni. 

Vagy például elvárás, hogy egy hat éves ugyanolyan ritmusban haladjon, mint egy 8 éves (nyolc!). Első osztályos a 6 éves is, és a 8 éves is. 

Áh, igazából csak a moziról akartam írni, erre tessék, itt pattogok, be is fejezem. Sőt, inkább leírom, hogy igenis nagyon jó, hogy ilyen sokszor viszik táborba a gyerekeket, mert megtudtam, hogy nem minden iskolában van ilyen szuper lehetőség. Ezek az erdei táborok pedig mindig nagyon jók!

*  csak most eszmélek rá: nem, azért annyira nem magas kör, hogy valami miniszterről volna szó. Ez akár félreérthető is lehetne, ezért itt mesélem el, hogy nem mozogtam majdnem a "krémmel". :D

Ütésálló gyerek

Most hívott a tanárnő, idézem:

Szia*, B. Rita vagyok, ne ijedj meg, a fiad jól van, most jöttünk ki a váci kórházból**. Leesett a kerítésről, felrepedt a szája, de egy öltéssel összevarrták neki, és olyan bátor volt, hogy érzéstelenítést sem kapott, a kezem sem fogta, egy nyikkanás nélkül kibírta, egy igazi hős, ezért vettünk neki egy pókemberes*** újságot.


Éppen most gyógyult meg a szeme, az osztálytársa egy pingpong ütővel intézett neki egy bevérzéses lila foltot véletlenül ... erre tessék, most meg ez!


Ma indultak az erdei táborba, mindketten!!!! Hónapok óta vártam erre a napra, hogy végre négy napot egyedül lehessek (ugyan pénteken jönnek haza, de már délután kettőre értük kell menni). Persze ehhez képest még el sem indultak, már hiányoztak.


Hm, a pénteket buktam, varratszedésre kell vinni a gyereket, ha nem esik ki neki magától. Egyébként is szabit akartam kivenni, így most nem takarítással töltöm a délelőttöt, hanem kórházban.




* nem tudtam, hogy tegeződünk.

**ilyenkor mindig megáll az idő, a következő infó mindig olyan lassan érkezik. Azt hiszem, ez a negyedik alkalom, hogy felhívtak. Az első egy gesztenye volt, pont a fejére koppant és púpot hagyott. :D Értitek! "Jó napot, a fia jól van, de a fejére esett egy GESZTENYE." :D Szerintem komikus.

**** lehet, hogy nem pókember volt, nem tudtam eléggé koncentrálni, hogy most még erre is emlékezzek.

Most büszke anya

Rendkívül büszke vagyok a kisfiamra. Kórustag, és ma egy versenyre mentek énekelni. A muzsika hangjából adják elő a Dó-ré-mi-t, valamint a Pál utcai fiúkból a Mi vagyunk a grund című dalokat (lehet, hogy mást is, csak én arról nem értesültem tőle). Remélem, felveszi valaki videóra, és láthatom őt. Nagyon tetszik, hogy kórustag. Hoppá, azt hiszem el is felejtettem mesélni, de már volt övvizsgája is judón. Mindössze hat éves kis makimajom. Fantasztikus, hogy miket tanultak szeptember óta, és milyen ügyesen végrehajtják a feladatokat. Volt olyan, hogy álló helyzetből kellett a könyökükre és lábujjukra vágódniuk, és simán megcsinálták a gyerekek. Az iskolai eredményei  ugyan aggódásra adnak okot (hm, még egy éve sem jár iskolába, máris megy az ijesztgetés), de ez a két dolog, az énekkar és a judo igenis megnyugtat. Jó, tudom, attól még muszáj lesz olvasni és számolni is megtanulnia. 

A kislányom a fiamnál langyosabb víz, semmi kiemelkedő tehetség (keressük, de nem találjuk), a tanulmányi eredménye aggódásra ad okot, de az ő tanárai mégsem úgy kommunikálnak, hogy rágjam a körmeimet. 

Avanti un altro

A tavaszi szünetben (ilyen naprakész a blog...) volt egy este, amikor egyedül voltam otthon, kapcsolgattam a tévét (reklám, reklám hátán), és a Mediasetnél leragadtam. Pont Paolo Bonolis vezette az Avanti un altro című vetélkedőt, amit eddig soha nem láttam. Egyszerűen nincs idő tévézni. Ha be is van kapcsolva, biztos, hogy valami gyerekműsor megy. Így történt meg, hogy vasárnap, a Construma végén, amikor már hazaértem, kereken három filmet néztem meg. Igaz, az elsőnek az elejét nem láttam (Én, a nőm, és plusz egy fő /You, me and Dupree/, színtiszta limonádé, de a kisült agyamnak pont megfelelt), a harmadiknak pedig a végét (A napfény íze). A középsőt, a To Rome with love, láttam teljes egészében, igaz, moziban is.

Az Avanti un altro nagyon vicces műsor. Jönnek sorban a versenyzők, zömében a negyedik kérdésnél kiesett mindenki, de ami közben megy, az nagyon szórakoztató. Olyan igazán olasz műsor. A versenyző bemutatkozik, elmondja, hogy honnan jött, "vengo da Milano, sono venuta con il mio fidanzato che é qui con me in studio, eccolo" (milánói vagyok, a vőlegényemmel jöttem, aki itt van a stúdióban, ott ni), a kamera ráirányul a vőlegényre, vőlegény integet, "saluto mia mamma e i miei colleghi" (üdvözlöm az anyukámat és a kollégáimat), és a versenyző integet. Természetesen Paolo, a műsorvezető, belevisz valami fricskát, amin mindenki röhög. Például kedvesen kifigurázza a vőlegényt, vagy azt, hogy anyu üdvözlése nélkül nem mehet tovább a műsor.

Volt olyan, hogy a versenyzőnek választania kellett a hátul ülő "svéd maca", a "polgármester", az "örök elégedetlen" stb. figurája közül. Ezekkel a műsorelemekkel plusz pontot lehet szerezni, kérdést tesznek fel, de hogy? Egészen komplett kis műsort kerekítenek a kérdés köré. A svéd maca fülledt erotikával billeg oda, egy tök áttetsző testhez tapadó kezeslábasban, a nézők rihiröhiznek, kocsányon lóg a szemük, erre Paolo feláll, odamegy az egyik nézőhöz, és jól leteremti, hogy viselkedjen felnőtt módjára, sőt, felállítja és háttal állítja, hogy ne lássa a szexi macát, mondván zavarja a műsort. Aztán megy a műsor tovább, de Luca Laurenti, Paolo örök műsorvezető-társa (ez kötőjeles?), visszaülteti a nyáladzó nézőt, de a maca elé áll, így legalább ül, de nem lát, és nem zavar. Ez a viccelődés megy az egész műsoron át. Nagyon tetszik.

Mindezt azért mesélem el, mert Paolo Bonolis a gyerekkorom műsorvezetője, a mai napig nagyon szeretem őt. Mondhatom úgy is, hogy én bim bum bam generáció vagyok. 

Paolo Bonolis, az okos, Luca Laurenti, a lüke

A "svéd" maca

Paolo az ellenállhatatlan svéddel

Semmit nem változott

De miért kell hantázni?

Az imént találkoztam a főnök menyével. Nagyon szép a haja, levágatta. Vele nagyon ritkán találkozom, mivel már nem nálunk dolgozik, most is csak beugrott. Nagyon szépen megdicsértem a haját, mire elmesélte, hogy havonta jár fodrászhoz, de csak kéthavonta kell igazítani a frizurán, és hogy 40 évig volt derékig érő haja, elege lett, levágatta. Javasolta, hogy én is vágassam le, nekem is jól állna ez a hajviselet. Speciel nekem is ilyen volt, de már megint megnőtt (állandóan megnő, komolyan, tűrhetetlen), utoljára novemberben voltam fodrásznál, válaszoltam. Erre fel azt mondta, hogy ő is novemberben vágatta le és azóta nem kellett. Hozzávetőlegesen két perc telt el a két állítás közt. Persze az is lehet, hogy rosszul hallottam. 

Engem fárasztanak az ilyen emberek.

Ezek szerint én sem mindenkit szeretek

Ez a 7. megkezdett munkanapom. Túl vagyunk a Construmán. Borzalmas volt, irgalmatlan rossz helyen volt a stand, ami feleakkora volt, mint a tavalyi, 90%-ban kongott az ürességtől, a kollégáim pedig kritikán aluliak (a két táncdalénekes), állandóan csavarogtak (remélem, a következő munkahelyüket keresték), fikázták a cégünket (főnököt, kollégákat, engem is, persze), még forma egyet is néztek. 

Tavaly jó csapat volt kint, közösen reggeliztünk (hoztunk egymásnak szendvicset), koccintottunk, a szomszéd standokkal összebratyiztunk, jó pozícióban voltunk, ezért rengetegen volt az érdeklődő, a kolléganőmmel, aki már nem dolgozik nálunk, nagyon jó kis hangulatot teremtettünk. Tudtam, hogy idén siralmas lesz, mert ezt a két kollégát eleve nem szeretem, próbálnak kitúrni, folyamatosan kamuznak (például ha meghallom, hogy "két hét múlva kész lesz" elkap az idegrángás), csak hát a vállalatirányítási rendszer nem hazudik. Szerencsére kijött a főnök lánya néhányszor, ellenőrizni a helyzetet. 

Ez a cég elég nagy, de ilyen undok, kókler nincs több, mint a két táncdalénekes.