Azt én nagyon csípem, hogy régi-régi pasasok olykor-olykor elő-előbukkannak a semmiből. :DDDD
Azt mindannyian tudjátok, hogy nekem semennyi önbizalmam nincs, butácska vagyok, csúnyácska vagyok, unalmaska vagyok*, és mégis, tessék, egyszer csak írnak, jelentkeznek, és csupa kedves jelzővel nosztalgiáznak rólam és velem, én meg már-már elhiszem nekik, amit mondanak (írnak). Oké, tisztában vagyok vele, hgoy mindnek egy a célja, tudjukmi. De azért mégis, kedveseket mondanak, nem modortalan fajankók ők.
Hova akarok kilyukadni? Előkerült a nyári tulipános fiú is**. Aki nekem nem tetszik. De jó vele beszélgetni és egészen szórakoztató interakció (he? jó vele viccelődni) alakult ki köztünk az elejétől fogva, pédául amikor ő Bariban volt, mert odavalósi, elment a lottózóba megjátszani a számainkat, és megnéztük, hogy nyerünk-e. Mert ha nyerünk, akkor nyert ügyünk lesz, a jóistván is egymásnak teremtett minket, de nem nyertünk, és akkor tudtuk, hogy veszett fejsze. Nem is történt semmi. Ilyen egyszerű dolgokon múlik az élet. Látjátok? :DDD
Szóval előkerült. Végeredményben annál szebb tulipánokat nem kaptam még soha senkitől az eddigi életemben, mint tőle. Ha jól belegondolok, én a tulipánokat szeretem. Érdekes dolog, mert az embernek fel kellene, hogy álljon a szőr a hátán, ha meghallja, hogy a fiú bariii, mert aki barii, az csak troglodita lehet, de ő az Arioso hűha virágboltból hozta azokat a tulipánokat, és látjátok, az ember ne legyen előítéletes, mert a szuperművelt budapesti hapsik ófaszt se hoztak és még masnit se kötöttek rá, szóval na, ennyit erről. Ha elhívna moziba, még oda is elmennék, sőt, még vacsorázni is. Tovább nem. Mert engem most már ez egyáltalán nem érdekel***, nem akarok többet szelermesen ábrándozni egy pasasról sem, nem érek én rá ilyenekre, meg van ennél sokkal, de sokkal fontosabb is, hát de nem?
*tudom, hogy most azt akarjátok mondani, hogy neeeeeem, de naaaa, érezzétek bennem az iróniát és a szerénységet. Mondjuk így sem jó, mert akkor meg azt hiszitek, hogy egyébként okos vagyok, szép és érdekes.
** és Luca is előkerült, ő is végtelenül cukin érdeklődik irántam, még az is lehet, hogy újra találkozunk, hát miért ne, végülis jó haverok vagyunk.
***indítsak lovit - helyre, tétre, bufutóra -, hogy mikor dől meg ez az elvem? akartok fogadásokat kötni? :DDD
2020. január 31., péntek
2020. január 29., szerda
bungee jumping
csak gyorsan bejelentkezem.
írt a doktor.
idézem:
"úgy értékelték a képeket, hogy mégis látszik romlás".
tehát a "radiológus szerint az MR felvételeken a betegség zsugorodása látszik, tehát javulás" ma már nem érvényes.
a doktor újabb olajcserét intéz nekem.
hogy én mit szólok? cselekednem kell. jó, de mit? van megoldás? vagy valóban nincs? nem úgy volt, hogy mindenkinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki 20 éve tünetmentes és boldogan pislog, mint ama tükrös ponty a hálós szatyorban? oké, 66 évesen sem lenne ideális, ha. nem is akarok róla tudni.
(oké, egy kicsit padlóra vágott. persze természetesen magától értetődően nem akarok én üldögélni és félni, de azért mégiscsak rántott egyet a pórázon ez a malária. megint. olyan könnyű így dolgozni, igazán.)
(bízom az olajcserében. kár, hogy nem 20 évig tart a hatása.)
(halálosan idegesít, amikor azt mondják, hogy tegnaphoz képest egészen jól jársz. én nem is jártam most rosszul. csak a lépcsők, meg néha a dőlöngés. most inkább a kezem, az oldalam szaródott el, oké, a lábam is, de most a bokám a rosszabb. ezeken egyáltán nem látszódik semmi kívülről, szeritnem.)
(nagyon jól tartom az okosétkezést, legyetek büszkék rám.)
(és ami nagyon fontos: nagyon, de nagyon feltölt, amikor egy cuki diákot tanítok, és jókat röhögünk.)
(kár, hogy a feltöltődés után jött a hír... mi ez? bungee jumping?)
írt a doktor.
idézem:
"úgy értékelték a képeket, hogy mégis látszik romlás".
tehát a "radiológus szerint az MR felvételeken a betegség zsugorodása látszik, tehát javulás" ma már nem érvényes.
a doktor újabb olajcserét intéz nekem.
hogy én mit szólok? cselekednem kell. jó, de mit? van megoldás? vagy valóban nincs? nem úgy volt, hogy mindenkinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki 20 éve tünetmentes és boldogan pislog, mint ama tükrös ponty a hálós szatyorban? oké, 66 évesen sem lenne ideális, ha. nem is akarok róla tudni.
(oké, egy kicsit padlóra vágott. persze természetesen magától értetődően nem akarok én üldögélni és félni, de azért mégiscsak rántott egyet a pórázon ez a malária. megint. olyan könnyű így dolgozni, igazán.)
(bízom az olajcserében. kár, hogy nem 20 évig tart a hatása.)
(halálosan idegesít, amikor azt mondják, hogy tegnaphoz képest egészen jól jársz. én nem is jártam most rosszul. csak a lépcsők, meg néha a dőlöngés. most inkább a kezem, az oldalam szaródott el, oké, a lábam is, de most a bokám a rosszabb. ezeken egyáltán nem látszódik semmi kívülről, szeritnem.)
(nagyon jól tartom az okosétkezést, legyetek büszkék rám.)
(és ami nagyon fontos: nagyon, de nagyon feltölt, amikor egy cuki diákot tanítok, és jókat röhögünk.)
(kár, hogy a feltöltődés után jött a hír... mi ez? bungee jumping?)
2020. január 27., hétfő
Grazie di esistere Zoli
Most hívott a másik főnököm. Az a főnök, akit imádok. Aki - önteltség nélkül mondhatom -, a jóbarátom. Az a főnök, akivel Olaszországba járok, Modenába dolgozni, a Garda-tóhoz andalogni (ő a szerelmével, én a többiekkel), a Falzarego hágóhoz pedig az élet értelmén töprengeni (ez a múlt év nagy kirándulása volt, állati önreflexió, vagy minek nevezzem... kicsit magasztos, érzem én... oké, legyen befelé tekintés, megnyugvás, idillikus béke és harmónia... ülni A heggyel szemben és forró bombardinóval melegíteni a kezeimet a nulla fok hidegben nyáron, végtelenül kedves, helyes, szimpatikus emberekkel társalogván... ennél nagyszerűbb képet nem nagyon tudok most elképzelni az élet esszenciájáról. :D)
Márciusban belevágunk egy újabb olasz cégbe. Már voltunk náluk tárgyalni, és szuper cég (na, na, azért mégiscsak olaszokról beszélünk, lassan a testtel!), ezért én most nagyon örülök, majd kiugrom a bőrömből... ugornék, ha tudnék. Az endorfinok viszont korlátok nélkül zumbáznak az agyamban.
Csak azért írom meg, hogy lássátok, mennyire örülök az élet alakulásának (megen' majnem' picsogok).
Konklúzió: lám-lám, a szarvihar is kitisztulhat.
Márciusban belevágunk egy újabb olasz cégbe. Már voltunk náluk tárgyalni, és szuper cég (na, na, azért mégiscsak olaszokról beszélünk, lassan a testtel!), ezért én most nagyon örülök, majd kiugrom a bőrömből... ugornék, ha tudnék. Az endorfinok viszont korlátok nélkül zumbáznak az agyamban.
Csak azért írom meg, hogy lássátok, mennyire örülök az élet alakulásának (megen' majnem' picsogok).
Konklúzió: lám-lám, a szarvihar is kitisztulhat.
2020. január 26., vasárnap
Midőn az MR-re várok
A bánatot kisöpörtem. Egy hapsiért nyafogni? Na ne! Se villamos, se pasas után nem futok.
Pénteken Mary Poppins elhívott moziba. Az 1917 c. filmre ültünk be. Nekem tetszett, Mary P-nek nem túlzottan, sőt, el is aludt.
Oké, kiszámítható film, én mégis dideregve izgultam, amikor kellett, és sírtam, amikor úgy kívánta a jelenet. (Az aktuális érzékenységem miatt úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy hangosan zokogjak, és csak némán potyogjanak a könnyeim. Azért az rémesen ciki lett volna, ha hangosan brühühüztem volna.)
Film közben persze, hogy a dédapáimra gondoltam. Eszement kemény dolog a háború. Halvány fogalmunk sincs. És akkor én egy pasas miatt nyígok? Na ne!
Most éppen ülök a klinikán és várom, hogy én következzek, mivel korábban értem ide, ráérek írni.
Pénteken Mary Poppins elhívott moziba. Az 1917 c. filmre ültünk be. Nekem tetszett, Mary P-nek nem túlzottan, sőt, el is aludt.
Oké, kiszámítható film, én mégis dideregve izgultam, amikor kellett, és sírtam, amikor úgy kívánta a jelenet. (Az aktuális érzékenységem miatt úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy hangosan zokogjak, és csak némán potyogjanak a könnyeim. Azért az rémesen ciki lett volna, ha hangosan brühühüztem volna.)
Film közben persze, hogy a dédapáimra gondoltam. Eszement kemény dolog a háború. Halvány fogalmunk sincs. És akkor én egy pasas miatt nyígok? Na ne!
Most éppen ülök a klinikán és várom, hogy én következzek, mivel korábban értem ide, ráérek írni.
2020. január 25., szombat
Bezzeg, a pék
Bánatomban sütöttem egy kenyeret. Az éccsanyámmal, mindig együtt sütünk.
Szafilisztből. Én sem tudom, mi ez. Karácsonyi ajándéknak kaptam. Mindenesetre ez nem fehér liszt. Ez egészségtudatos liszt. Se glutén, se tojás, se élesztő, se olaj, valamint se tapióka, se rúzs, pontosabban rizs, se kukorica, se burgonya, végül mindenféle keményítő mentes liszt. Köles, rozskeverék, natrium-hidrogen-karbonat (mi ez, szódabikarbóna?) és citromsav van benne.
Most raktam bele paradicsomot, kapribogyót, a tetejére százammagot. A múltkor iszonyat sok citromlevet, amiből igazi, rettenetes citromos kenyér lett. Ez a mai jó. De én szomorú vagyok. Mert végül tényleg két szék közé huppantam. Mondjuk kinek kell egy törött lábú dodomadár?!? Érthető, hogy valahogy már nem vagyok érdekes. Pfff.
Szafilisztből. Én sem tudom, mi ez. Karácsonyi ajándéknak kaptam. Mindenesetre ez nem fehér liszt. Ez egészségtudatos liszt. Se glutén, se tojás, se élesztő, se olaj, valamint se tapióka, se rúzs, pontosabban rizs, se kukorica, se burgonya, végül mindenféle keményítő mentes liszt. Köles, rozskeverék, natrium-hidrogen-karbonat (mi ez, szódabikarbóna?) és citromsav van benne.
Most raktam bele paradicsomot, kapribogyót, a tetejére százammagot. A múltkor iszonyat sok citromlevet, amiből igazi, rettenetes citromos kenyér lett. Ez a mai jó. De én szomorú vagyok. Mert végül tényleg két szék közé huppantam. Mondjuk kinek kell egy törött lábú dodomadár?!? Érthető, hogy valahogy már nem vagyok érdekes. Pfff.
2020. január 24., péntek
Swiss made
Én úgy meghatódtam. A Svejcben élő barátnőm, akihez nem tudtam elmenni novemberben, egyszer csak küldött egy fotót a messengeremre.
Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.
(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)
Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.
Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.
(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)
Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.
2020. január 23., csütörtök
Kaland hátán kaland, kár, hogy mind negatív előjelű
Azonnal válaszolok a kedves kommentárokra és e-mailekre*. A nem kedvesekre nem válaszolok, mert olyanok nincsenek. Hála! Kinek hiányzik az epét hányó beugató kommentelő? Szóval türelmeteket kérem.
Most mondjátok meg! Szegény embert az ág is húzza. Reggel, amikor a kislányomat vittem az iskolába, kificamodott a bokám. Elsőre azt hittem, eltört. Kemény volt. Sőt, elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy a térdem tört-e ki, vagy a bokám, csillagokat láttam.
Rossz a járda, de a lábam rosszabb, és ha nem koncetrálok, akkor ez történik. A kislányom beszélt hozzám, egy autó túl közel parkolt a járdán, két embert is ki kellett kerülni, nekem ez már sok volt, nem figyeltem oda, tákk, boka ki.
Azért annyira nem csodálkozom, a jobb lábam rongyi, vagy puding, vagy takony, mindegy minek nevezem. Nincs tartása.
A kislányom eléggé megijedt. Segített bicegni. Eldöcögtünk egy bolt párkányáig, leültem a galamszarral pettyezett kirakatba, és figyeltem, hogy most mégis mim fáj. Szerencsére anyukám már a közeli villamosmegállóban járt, nem kellett sokat várni, a kislányomat is beküldhettem az iskolába. Aztán pont arra járt egy régi ovis anyu, akit nagyon szeretek. Ő végignézte az esetet, mentőt akart hívni. Na már csak az hiányzott volna, mert a fiam közben itthon volt.
A kisfiam reggelre egészen jól tudott járni, de az iskolába igazolást kell vinni, így anyukám most reggel elvitte őt a gyerekorvoshoz. Kezd egészen kedves lenni a doktornő, szokatlan. Most még ráadásul alapos is volt, teljesen szokatlan. Mondta, hogy ez az ügy nem bagatell, egy hét ágynyugalom, pisilni is karban kell kivinni a nyolc éves makit. Elmagyarázta, hogy miért, és hogy pont most van egy ilyen eset, egy kislány, aki szintén csípőizület gyulladásos, és már magántanuló, mert annyira eldurvult a gyulladás. Hm. Hiányzik ez nekem?
Tisztára szomorú vagyok... Holnap kellene Trevisóba mennem. Naná, hogy nem megyek. Egyrészt vasárnap este6-kor MR, és igaz, hogy a repülő 15:30-kor landolna, de nem merek kockáztatni. Meg ilyen bokával hova a francba mennék? Pedig tegnap még a hajamat is befestettem, a körmeim is tipptopp, a karszőrömet is lekaptam, hát én igazán készültem, erre tessék.
Pedig olyan jó lett volna egy kicsit elszökni. Egy olyan jóbaráthoz**, aki éppen lehozza a csillagokat az égről. Meg a Holdat is. Erre tessék, ennek is kakukk?
Éppen a ryanairnél próbálom módosítani a dátumot. Hagyja? Nem. Kifüstöl az agyam.
De mi ez az egész Zazihoz képest? Egy sétagalopp. Én annyira drukkolok Zazinak. Egek, mennyire drukkolok!!!!!
*az igazán menők ezt úgy írják, hogy jaj, nagyon sokan kérdeztétek, hogy ... én ezt a Cylát annyira bírom, hogy mekkora figura. Igazi berajongó, bekövető lettem.
**és én már azt hittem, hogy én hapsinak nem fogok tetszeni soha többet ebben az életben... persze simán lehet, hogy ennek a kapcsolatnak is annyi, meg a bambi. mármint nem kapcsolat ez, csak flört, mivel nem történt semmi köztünk. jó, egyszer már majdnem történt, csak én megfutamodtam. és ez kb. két éve volt. szóval nem tudom, de szerintem ennek is reszeltek. picsbe. de szerencsére mindig újra kezdi a flörtölést velem... áh, nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Most mondjátok meg! Szegény embert az ág is húzza. Reggel, amikor a kislányomat vittem az iskolába, kificamodott a bokám. Elsőre azt hittem, eltört. Kemény volt. Sőt, elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy a térdem tört-e ki, vagy a bokám, csillagokat láttam.
Rossz a járda, de a lábam rosszabb, és ha nem koncetrálok, akkor ez történik. A kislányom beszélt hozzám, egy autó túl közel parkolt a járdán, két embert is ki kellett kerülni, nekem ez már sok volt, nem figyeltem oda, tákk, boka ki.
Azért annyira nem csodálkozom, a jobb lábam rongyi, vagy puding, vagy takony, mindegy minek nevezem. Nincs tartása.
A kislányom eléggé megijedt. Segített bicegni. Eldöcögtünk egy bolt párkányáig, leültem a galamszarral pettyezett kirakatba, és figyeltem, hogy most mégis mim fáj. Szerencsére anyukám már a közeli villamosmegállóban járt, nem kellett sokat várni, a kislányomat is beküldhettem az iskolába. Aztán pont arra járt egy régi ovis anyu, akit nagyon szeretek. Ő végignézte az esetet, mentőt akart hívni. Na már csak az hiányzott volna, mert a fiam közben itthon volt.
A kisfiam reggelre egészen jól tudott járni, de az iskolába igazolást kell vinni, így anyukám most reggel elvitte őt a gyerekorvoshoz. Kezd egészen kedves lenni a doktornő, szokatlan. Most még ráadásul alapos is volt, teljesen szokatlan. Mondta, hogy ez az ügy nem bagatell, egy hét ágynyugalom, pisilni is karban kell kivinni a nyolc éves makit. Elmagyarázta, hogy miért, és hogy pont most van egy ilyen eset, egy kislány, aki szintén csípőizület gyulladásos, és már magántanuló, mert annyira eldurvult a gyulladás. Hm. Hiányzik ez nekem?
Tisztára szomorú vagyok... Holnap kellene Trevisóba mennem. Naná, hogy nem megyek. Egyrészt vasárnap este6-kor MR, és igaz, hogy a repülő 15:30-kor landolna, de nem merek kockáztatni. Meg ilyen bokával hova a francba mennék? Pedig tegnap még a hajamat is befestettem, a körmeim is tipptopp, a karszőrömet is lekaptam, hát én igazán készültem, erre tessék.
Pedig olyan jó lett volna egy kicsit elszökni. Egy olyan jóbaráthoz**, aki éppen lehozza a csillagokat az égről. Meg a Holdat is. Erre tessék, ennek is kakukk?
Éppen a ryanairnél próbálom módosítani a dátumot. Hagyja? Nem. Kifüstöl az agyam.
De mi ez az egész Zazihoz képest? Egy sétagalopp. Én annyira drukkolok Zazinak. Egek, mennyire drukkolok!!!!!
*az igazán menők ezt úgy írják, hogy jaj, nagyon sokan kérdeztétek, hogy ... én ezt a Cylát annyira bírom, hogy mekkora figura. Igazi berajongó, bekövető lettem.
**és én már azt hittem, hogy én hapsinak nem fogok tetszeni soha többet ebben az életben... persze simán lehet, hogy ennek a kapcsolatnak is annyi, meg a bambi. mármint nem kapcsolat ez, csak flört, mivel nem történt semmi köztünk. jó, egyszer már majdnem történt, csak én megfutamodtam. és ez kb. két éve volt. szóval nem tudom, de szerintem ennek is reszeltek. picsbe. de szerencsére mindig újra kezdi a flörtölést velem... áh, nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


