A gitáros fiú reggel közölte, hogy nekem reszeltek, aztán 1,5 óra múlva írt Eszter, hogy jönnek Magyarországra, én meg közöltem vele, lakjanak nálam, ő pedig közölte, hogy titokban pont erre gondolt.
Eszter... emlékeztek rá? Ő az, aki Versaillesben él, hat gyereke van, és az egyik a hat közül az én keresztfiam. Azért az nem volt piskóta, amikor a keresztelőn ki kellett állnom a szinpadra az oltárhoz, és franciául elmondani egy passzust a Bibliából. Nekem. Aki nem túl hívő. Pláne nem katolikus. Erre ott találtam magam XIV. Lajos rokonai közt (azt hiszitek viccelek? Igen, vicc, de ettől még arisztokraták), fogtam a csecsemőt, a pap meglocsolta őt aqua benedicttal, és ugyan nem bárónővé, de keresztanyává váltam.
Szóval jönnek. Meg kellett számolnom a fekvőhelyeim számát, hogy egyáltalán 8-10 embert el tudok-e helyezni (csak 6-an jönnek, a legnagyobb gyereke és a férje nem, én meg egyelőre nem tudom, hogy akkor éppen hányan leszünk otthon).
Annyira örülök, hogy rám gondolt!!! Oké, evidens, ki másra gondolt volna, laktunk együtt, összenőttünk, vérszövetség a miénk. Olyan szépeket írt Eszterlánc, hogy nem lehet kibírni hüppögés nélkül.
Látjátok? A végén mindig ez van, elvesz és ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.