2019. január 1., kedd

Délig aludni

Ma nem érzem azt, amit mindig szoktam ilyenkor: igenis megfogadom, hogy. Úgysem tartom be. Pedig tudom, hogy muszáj volna. Minimum lefogyni. És a többi. 
Délelőtt gondoltam, írok egyet, mert kifejezetten jó volt a kedvem. Ami estére elszaródott (most is este van). Amikor fáradt vagyok nem valami jó a kedvem (lehetnék jókedvűen is fáradt, de nem, én inkább a másik oldalra kerültem). Olyankor felrobbanok az idegbajtól. 
Reggel még arra is gondoltam, hogy csinálok egy instachellanget (a józan ész megáll), minden nap kirakom azt, ami jó volt az adott napban. Mert tetszik, ahogy mások csinálják. De ma elfelejtettem fotózni. Akkor leírom ide. Jó, jó, de éppen fáradt vagyok, nem jut eszembe, hogy ma mi volt jó. De, tudom már. Déli fél tizenkettőig aludni jó volt. A két gyerekkel összebújtunk, szamárfészket csináltunk, csend volt, meleg volt, jó volt. Ma éjjel kettőkor értünk haza, azonnal ágyba bújtunk aludni, a fiamat nem is tudtam átöltöztetni pizsamába, mert már az autóban elaludt.  Csak a nadrágját tudtam levenni róla. Ezért aludtunk ilyen sokáig.
Szilveszterezni voltunk. Idén nem nálam rendeztük meg, hanem az egyik barátnőmnél. Összesen nyolcan voltunk, ideális. Tavaly is ezzel a csapattal voltunk. Olyan sokan utálják az év utolsó napján a "kötelező" bulit, de én szeretem. Semmi extra, csak jót eszünk, jót játszunk, semmi görcs.  

Most jut eszembe, igazából azért akartam írni ide, mert tegnap is volt egy jó nagy nevetésünk, ezt akartam megörökíteni magamnak itt a blogon. Utoljára nyáron nevettem ekkorát, akkor a tengeri uborkás desszerten. Tegnap a 40 teliholdas terhességen. Az egyik barátnőm kicsit összekeverte a dolgokat, aztán ezt jól meglovagoltuk (igazából kifiguráztuk /mi vagy te, elefánt?/, de szerencsére nem sértődött meg). Én nagyon szeretek úrinőhöz méltatlanul röhögni, csak sajnos ritkán szoktam, mert búvalbaszottak a napjaim. Persze, amíg fiatal voltam, addig könnyű volt, most meg nem olyan könnyű. Szerencsére azért olykor-olykor mégis jön valami kapitális baromság. Persze nézhetnék többször is parodistákat...

11 napot nem dolgoztam, már nagyon kellett. Alig bírtam szuflával. 

Voltam moziban a kolléganőimmel. A Holmes és Watsont néztük meg. Hiba volt.

Megnéztük a Mary Poppins visszatér címűt is, azt a gyerekekkel és egy barátnőmmel, jó volt, de én elaludtam közben. Konstans fáradtság.

Voltunk pancsolni a gyerekekkel, mert a lányom meg akarta mutatni, hogy már tud siklani. Jó volt. Nem is értem, miért nem megyek néha valamelyik fürdőbe, ha már ekkora a választék Budapesten. Nincs idő ilyesmire, de erre csak kellene találni, mert a sima vidámparkos wellnessben is jól esett áztatni magam a meleg vízben, hát még ha termál lett volna. 

Szerintem nagyon jó karácsonyi ajándékokat találtam, zömében színházjegyeket vettem, azzal nem lehet nagyon mellényúlni, de úgy érzem, a tárgyak is mind jók lettek. Még a zokni is. Talán a könyveknek nem volt sikerük, még nem tudom, várom a visszajelzéseket. Azért magamnak is vettem egyet. Picit ciki leírni, hogy melyiket. Pamela Druckermann: There are no grown-ups. Magyarul a címe: Bonjour Madame. Oké, értem, hogy miért ez a címe, mégsem tetszik (a könyvcím). A könyv viszont tetszik. Még nem fejeztem be. Mert nincs idő. De azért erre is kellene találni. Sorakoznak a ki nem olvasott könyvek a polcon. 

Igazából engem nem nagyon hagytak aludni a szüleim délig, amikor kamasz voltam, de ezért nem voltam morcos, mindig szerettem korán kelni. Csak mostanában nagyon fáradt vagyok, szeretek aludni.

Más nincs. De van, csak szóra sem érdemes szaftos pletykák, amikkel tele a padlás.

4 megjegyzés:

A robot kikapcsolva.