Itt van a gyerekeim apja, mindig Miklós napjára időzíti. Kedves tőle (irónia).
Rengeteget tudnék pletykálni... nem tudom, hogy lehet-e itt fröcskölni... mindig ez a dilemma...
Nyáron nem köszönt nekem, nem szólt hozzám, teljesen tisztára hülye volt. Most normális. Nem értem. Köszön, beszél. Nem nagyon beszél, nem sokat, de mégis, valamennyit. Furcsa.
Rengeteg, de rengeteg ajándékot vett a gyerekeknek. Ma reggel meg is kapták a zömét. Szerintem már semmit nem értenek a gyerekek, hogy ki, kivel van, Miklós, père Noël, Jézus?
Szombaton érkezett pontban éjfélkor, vasárnap ébredés után a fiam közölte, hogy akkor most karácsonyfát díszítünk, és mivel nekem tetszik ez a módi, hogy például Olaszországban és Franciaországban jóval dec. 24. előtt felállítják a fenyőt, neki is álltunk. Örökfenyőnk van, szétszedhetős, mint a lego, egyedül nehéz lett volna leszedni a padlásról, hála ég, kéznél volt az erős férfikéz, segített, sőt, mos is, főz is, be is vásárol, viszi-hozza a gyerekeket az iskolába/ból, azért így egyszerűbb az élet, mint egyedül, de ettől még a karakterek nem változnak, jól tudom én ezt, és igaz, ő sem akar velem együtt élni, de én sem vele.
Hétfőre megbetegedett a gyerekek apja. Mint mindig. A halálos nátha, a fülgyulladás, a gyomorbaj alap, ha Magyarországra látogat. Így kedden én vittem a gyerekeket az iskolába. Csodálkozom, hogy most nem dőlt ágynak több napra, szerdán már ő vitte őket.
A gyerekek kaptak Miklós napra egy közös társasjátékot, három kézműves játékot, egy óriási Play mobilt, egy hülye robotkutyát (a kislányom ragaszkodott hozzá, látta valakinél, onnantól nem tágított, hiába magyaráztam neki, hogy ez értelmetlen ajándék), egy-egy könyvet, távirányítós autót. Kérdés, hogy karácsonykor mit kapnak majd. Persze, van még ötlet, apjuk meg is vette, azt mondta, hogy azt majd a rendes karácsonyfa alá rakjam, a szüleimnél. Kedves. Szoktatlan. Nem értem. A nyári tapasztalat után ez egyszerűen felfoghatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.