2018. október 12., péntek

Széltyúk vagyok

Tegnap reggel rossz buszra szálltam fel. Akkor vettem észre, amikor már az autópályán mentünk, számomra teljesen idegen szakaszon. Felpillantottam a kijelzőre, és azt írta: légimentők. Ott leszálltam, de még járda sem volt, egy tök kietlen buszmegállóban álltam. Aztán jött egy busz, egy olyan járat, amit ismertem, de természetes, hogy a további (most meg itt pislogok, hogy ez a sztori mégis kit érdekelhet?)... felszálltam egy másik buszra, aztán le, mert naná, hogy az még annál is messzebbre vitt volna. Felhívtam egy kollégát, hogy jöjjön értem, mentsen meg. Jött is.

Délután pedig, munkaidő végén, amikor jött a busz, nem találtam a pénztárcámat. A cégnél felejtettem. Így visszamentem, recepción újra kulcs, újra belépőkártya (mert az enyémet elhagytam valahol), fel az emeletre, ajtót kinyit, berongyoltam, vissza le, vissza a buszhoz. Szerencsére elértem a következő expresszt (20 percenként járnak). Mindezt fájós cipőben.

2 megjegyzés:

  1. Kalandos nap
    Kepzeld, nekem volt egy baratnom, felszallt valami videkre vivo tavolsagi buszra, merthogy videkre akart menni. Meg allt a busz, mikor o elaludt, a busz pedig elvitte Balatonra.
    Persze nem ez volt a cel...

    VálaszTörlés
  2. Nekem ilyenek a rémálmaim :-)

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.