2018. június 27., szerda

Méregzsák

Nekem semmire nincs időm, viszont van új szemüvegem. Végre. Nem is tudom, mikor törtem el az előzőt. Azt a régi fazont nagyon szerettem, ráadásul menő volt (volt ráírva márka), de ez az új nagyobb, többet látok vele. Most nem választottam márkásat, egyrészt, mert piszok drágák, másrészt úgyis eltöröm, összekarcolom garanciaidő letelte után két nappal. 
Olyan furcsa, az előző fazont már nem lehetett kapni, csak ezt a cicamicásat. Mindenkin cicamicás szemüveg van, látom a tévében (Kálmán Olgán tegnap), youtube-on (Szentesi Éva), kolléganőmön (IRL). Nekem is ilyen lett. Szerencsére azt mondják, jól áll. 

Én az utóbbi időben annyit dolgozom, mint egy ló. Nem is egy, inkább három ló. Nem nagyon bírom szuflával. Tévedek is. Szerencsére most nem életek múlnak a bakikon, azért az nagyon izzasztó volt annak idején, nagyon kellett figyelni, nehogy rajtunk múljon. Mindenesetre túlvállaltam magam.

Benne vagyunk nyakig a vakációban. Rögtön az első nap dupláztam (melóhely1, melóhely2). Sajnos most nem tudok annyit dolgozni... ja, de, mert munkahely1-en kívüli fordítások azért akadnak. De ezek csak a további munkákat alapozzák meg. Azt jelenti, hogy nem fizetős melók (ismerősök, régi barátok), de azokká válnak, csak türelmesnek kell lenni. Azt vettem észre, ha nem vagyok pénzéhes, akkor az hosszútávon kifizetődő. 

A cégemnél már sokan, többször kimondták, hogy nem kereshetek ennél többet, mert nő vagyok. A férfi kollégák... áh, már nagyon unalmas lehet, hogy állandóan erről beszélek. De annyira igazságtalan, hogy nem tudom megemészteni. Egy munkahelyen belül négyfélét csinálok, holott egy is kitenné a munkaidőt (néha persze van uborkaszezon, de na), és mégis vicc a fizum. A férfiak, kettő is, itt szemben velem, hatjegyű összeggel keresnek többet nálam. Tudom, mert véletlenül megláttam a fizupapírjukat (nem szabad a közös fénymásolónál felejteni ilyen doksikat, bénák). Forr az agyam. De én most tényleg nem viccelek, hogy a töküket vakarják, fusiznak, 10-re járnak dolgozni, napokig nem látni őket, eredmény nincs (SAP-én azért elég jól látszik,  hogy napokon, hónapokon át vakarásszák a herezacsit...), és hat számjeggyel többet kapnak, mint én. Beszarás. Ezért most posztoltam egyet a profession.hun. Persze fosok váltani, de azért ki tudja, hátha találok egy rettenetesen zsíros gyerekbarát, "míg meg nem halok" munkahelyet. Francba, 45 évesen, 2 kisgyerekkel, egyedül... mit akarok? Örülnöm kellene, hogy lyukvana van munkahelyem. De nagyon mérges vagyok!

Hm, mit meséljek még? Ja, voltunk 3 napot melózni Tokajban. Nagyon jó volt, imádtam. Lógott a nyelvünk a melótól, folyt rólunk a víz a kánikulától, befagyott a valagunk a hidegtől, de jó volt. Persze túlórapénz nem jár érte. Grrr!

Pletyka mindig van... azt majd holnap.


3 megjegyzés:

  1. Emancipált világban emancipált nőként dolgozzunk, mint a pasik, de neveljünk gyereket, legyünk nők. Tudjátok, valamit nagyon elb...khm...toltunk.
    Ne add fel az álláskeresést, legyen önbizalmad, mint más vagány dologban. :)))
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is nagyon el van kurrantva a dolog, nagyon mérges vagyok.

      Igyekszem, igyekszem...

      Törlés
  2. tök jogos a felháborodásod a fizu miatt!
    nem lehetne ezt a főnöktől direktben megkérdezni? mi lehet a válasz ilyenkor? :/
    én nem is tudom, nem tudhatom hivatalosan a munkatársaim fizetését, mert szigoróan meghagyták mindenkinek, hogy nem szabad (!) ezt egymás között tárgyalni (??)... nyilván nem véletlen... nyilván én is sejtem, hogy a velem egyidős férfi kollega mennyivel kereshet többet, mint én... :/

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.