2018. március 9., péntek

Állásinterjú franciuául (+1)

Azt vettem észre, hogy pusztán a címmel simán elárulom a dolgok szaftját. 

Ma túlestem a múlt héten elmaradt interjún. Eszement cool munkahely, őrület (de nem annyira, mint a 170 ezres babzsákos), micsoda fantasztikus miliők vannak Budapesten. Férfias, nagyon menő témakör (automobil... :D). Sajnos az angol defektem miatt nem gondolom, hogy rám esik a választásuk, bár a fejvadász lány azt mesélte, hogy most vettek fel oda egy fiatal lányt, aki csak franciául beszél (a magyaron kívül).

Legyetek rám büszkék, végig franciául társalogtunk az interjún. Jó, rám való tekintettel nem angolul meg azért is, mert az interjúztatók közül az egyikük natív francia. Rendkívül ügyes voltam. Ez azért érdekes, mert én a mai napig képes vagyok azt gondolni magamról, hogy nem beszélek franciául. A gyerekeim apja ezt elég sokszor a fejemhez vágta, sőt, ha jön hozzánk, és veszekszünk, még most is odadörgöli, hogy segg nulla vagyok. Ehhez képest úgy néz ki, mindent értek, és folyamatosan tudok beszélni, sőt, mit több, egy ultra menő multinacionális cégnél is simán vágom az "interjúszlenget"  (már, ha van ilyen) franciául, nincs kétségbeesés, nincs blokkolás. Nagyon unom én ezt a női elnyomást, még ha csak szavakkal is műveli. 

Más pletykám nincs, azt hiszem.

Ja, de, van. Nőnapra a két titkárnő kapott egy-egy orchideát akváriumban (vagy terráriumban?) attól a kollégától, aki az én csapatomban van. Én nem kaptam tőle. Azt hiszem, nem nagyon kedvel. Lángész detektív vagyok, mi? :D De gond egy szál sem, a dolog kölcsönös: én sem viselem el őt. Nézzük a statisztikát: kb. 100-an dolgozunk itt (a fiókokat most nem számolom), ebből a 100 emberből 1,5 embertől kapok kiütést. Az egyik ő. A többiekkel mind családias a hangulat. Mondhatjuk, hogy kölcsönösen kerüljük egymást ezzel a fatökűvel. Úgy, hogy egy témával foglalkozunk. Mit tegyek, unom a rizsát, unom, hogy nagyokat mond, és nincs mögötte semmi. Nincs. Egy kurva terméket nem adott el eddig, egy tesztet nem indított el a 11 hónap alatt. Nem is értem, hogy a vezetőség miért nem látja. Tisztán mutatják a számok.
Ennek az embernek az "alkollégája" (úgy értem, a fatökű hozta ide a haverját kollégának), kérdezte ma tőlem a folyosón: na, mi újság az olaszaimmal? Egy kamion, x raklap, y darab, ma ment a szállítmány - válaszoltam. Látom én rajtuk (mindkettőjükön), hogy sandán méregetnek. Ne engem nézegessenek basszus, ugorjanak fel az SAP-ra és tekintsék meg a számokat.

3 megjegyzés:

A robot kikapcsolva.