2018. február 6., kedd

Nem húzom tovább az idegszálaitokat

Nem engem vettek fel. E-mailen tájékoztattak, hogy sajnálják, de valaki más vitte el a pálmát. Ebben az a szerencse, hogy az olasz nyelvtudásomat nem tesztelték le, tehát kénytelen vagyok arra fogni, hogy volt valaki, aki nálam szimpatikusabb, fiatalabb, gyermektelenebb, olcsóbb, jobb munkahelyeken megfordulóbb, szebb, soványabb. Az nem derülhetett ki, hogy mennyire vagyok jó munkás ember és mennyire beszélem az elvárt nyelvet. Na, mindegy, majd akad más, és addig sem ég a ház, van két munkahelyem, és ha minden jól megy, akkor márciusban kiugrunk dolgozni Modenába a másodállásommal. Remélem, jól keveri a kártyákat a főnök.

Hála ég, hogy van másik főnököm. Ő szimpatikus, emberséges, normális. Mi lenne velem nélküle?
A főállásomban kiégtem. Nem inspirál. Mondjuk nem csoda, amennyi eszetlenség itt folyik... 

Holnap jön a gyerekeim apja. Csütörtökig marad. Most nem vagyok feszült. Gondolom azért, mert legutóbb normális volt, nem volt balhé. Azért remélem, nem jön elő azzal, hogy költözzünk vissza. Semmi kedvem nincs hozzá. 

Tegnap a kisfiam azt mondta az esti altatásnál, hogy ha majd visszaköltözünk Franciaországba, szeretne látni egy katonai intézetet. (Biztos, hogy ezt a szót használta? Nem vagyok biztos benne.) Próbáltam finoman értésére adni, hogy nem költözünk sehova, mert nekünk itt jó, ahol vagyunk. Jobb, ha a papa jön ide, látogatni, mintsem mi menjünk. Nem jó érzés nekem, hogy ezt mondta. Hiányzik neki az apja. Érdekes, mert mindig őt kergeti a hülyeségeivel, őt regulázza, őt savazza. Ennek ellenére neki hiányzik jobban. 

Voltam moziban vasárnap. A cukrász c. filmet néztük meg. Szép film, de kiszámítható minden lépése. 

A gyerekeim bizonyítványa egészen érdekes. A lányomé teljesen elfogadható, a fiamé nem. Szombatonként járnak egy nyugdíjas tanárnőhöz, akinek az a véleménye, hogy a fiammal semmi gond, úgy halad, ahogy ilyen korban kell, ellenben a lányom borzalmasan olvas ahhoz képest, hogy másodikos. Az a baj, hogy tud ő olvasni, csak nem érti, hogy mit. 
Én nem izgulok, egyelőre. 



7 megjegyzés:

  1. Jaj, nem mondod!(munkahely) Sajnálom, remélem, nem vagy nagyon csalódott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok csalódott. Vágytam rá, de így sem rossz. Főleg a kollégáim miatt, akiket nagyon szeretek.

      Törlés
  2. Szegény kisfiad :(
    Ne add fel az álláskeresést és ne legyél kudarkerülő
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta volt szülői értekezlet is. Ott is nagyon lehúzták. Ugyan jelentkezik, ugyan sokat fejlődött, ugyan jó a magaviselete, de mégis, miért nem hagytam oviban még egy éve? - kérdezték.

      Törlés
  3. Érthető, hagyd egy évet még számára ingerszegény környezetben...
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( igen. és hiába mondtam, hogy szivacs az agya, kár lenne veszni hagyni. akkor meg azzal jöttek, hogy miért nem próbálkozom a francia iskolával. mert nincs 1,5 millió forintom / év / gyerek, válaszoltam. mire ők: mindig van egy-egy ösztöndíj. mire én: de nem tudom hozni a magas diplomácia szintjét, sem hazai celebek életszínvonalát, egyszerűen nem akarom és kész. én értem, hogy jót akarnak, de na, felnőtt ember vagyok, felmértem a lehetőségeket, nem tudom, hogy miért nem feltételezik ezt rólam. nem egy 21 éves fiatalka vagyok. grrr. :)

      Törlés
  4. Tehát az oviban kellett volna hagynom vagy francia iskolába vinni. Ööö, hiszen nem tudom mit nem értek.
    Nyugodj meg, nem lesz gond.
    Jól tippelem, hogy picit önfejű fiúról beszélünk?
    Edit

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.