2017. augusztus 17., csütörtök

Rémesen unalmas poszt

Bezzegországban vagyunk. Nevezhetném Hónaljszagországnak is, mert már a repülőtér termináljában megcsapta az orromat a buké. Aztán a metrón is, Párizsban. És én ebben éltem öt éven keresztül. Akkoriban fel sem tűnt, hogy büdös van. Sőt, mindig mindenkinek mondtam, hogy ez csak egy legenda, hogy a franciák rossz szagúak. Na meg ez az általánosítás is, elég hülye dolog... Nyilván nem minden franciára húzható rá, hogy nem mosakszik naponta. Bár ők maguk is szívbaj nélkül elmondják, hogy nem. Na és? 

Van egy kollégám, a legokosabbik (a doktori címéből gondolom, hogy ő a leglegleg, ami egy ideje megdőlni látszik, mert nagyon csúnyán tud viselkedni, mondhatni förtelmes), tőle többen kapnak hidegrázást a cégnél, mivel rendszeresen szúrós hónaljszaga van. Hiába okos, hiába gyönyörű fiú, egyszerűen büdös. Én védeni szoktam őt is, na és akkor mi van, ha húzza maga után a kondenzcsíkot, de igazából néha tényleg túltolja a szagokat. Ezek után én nem is tudom, mit kezdene magával az a pár, szagoktól libabőrös kollégám itt Bezzegországban. (Kérdés, hogy jó helyre tettem-e a vesszőket...)

Köztük van főfészekhaj is. Hogy mit tud nyafogni az okos hónaljszagán, hihetetlen! Vagy a kedvencem, Mary Poppins, aki azért nem ódzkodik Mr. Vajnától, mert olyannyira tehetős, hogy nyilván nem büdös, hanem ápolt és illatos, ellentétben az okos kollégával. 
Vagy az egyik főnök, aki ugyan nem büdös, de és akkor most inkább nem írok semmit, mert nem merek, már háromszor átfogalmaztam a főnök főhibáját, de inkább delete, mintsem kirúgjanak, ha valaki magára találna ismerni. 

Rohadt hosszú időt töltünk el itt, bezzegeknél. Így volt "olcsó" a repjegy. Az elején úgy éreztem, hogy soha nem telik le ez a nyaralás, de már látom a végét. Már csak egy hét. Anyósom találta ki, hogy jöjjünk ide hozzá, hiszen 2015 óta nem látta az unokáit. Jöhetett volna ő is, de sajnos közbejött egy temetés és a betegsége. Szerencsére most egészen jól van, úgy néz ki, ha sikerül, legközelebb ő jön hozzánk. 

Anyósomban kellemesen csalódtam. Egészen, de teljesen egészen kedves és normális. Nem úgy a kisfia. Balhé balhé hátán. Szerencsére már egészen jól kezelem. Magyarul: leszarom.
Anyósom sem volt mindig ilyen jó fej, ó, mennyit tudnék róla mesélni, de fátylat rá, most tényleg csupa kedvesség.

Anyósom kisfia például olyanon üvöltözik, hogy a gyerekek az udvaron közepesen hangosan röhögnek. Vagy azon, hogy az üres vödörrel játszanak. Vagy azon, hogy ugyan rizst, húst, paradicsomot (csak hogy egy viszonylag egészséges menüt írjak le) eszik a fiam, de miért nem eszi meg a tökömtudja még mit. 
Vagy beszól, hogy miért nem hoztam neki cigarettát Magyarországról (állítólag itt már 10 Euró egy doboz), hiszen ő megírta nekem. Érdekes, hónapokig, de hónapokig képes nem felhívni, nem írni egy szia bazd meg, hogy vannak a gyerekek üzenetet, de amikor érkezőfélben vagyunk, akkor hozzak neki cigarettát. Én mondjuk ezt tényleg nem kaptam meg időben (vagy automatikusan nem is nézem, hogy kapok-e tőle valamit egyáltalán... mindenesetre nem ugrik fel a messengeren, hogy apukától üzenet érkezett), közöltem is vele. Naná, hogy nem hitte el. Akkor küldjek neki futárral cigit. Gyerektartás meg nuku. Azt hiszem, fordítva ülünk a lovon. Jó, most például belehúznak, mert amióta itt vagyunk anyósnál, egy fityinget nem fizettem még semmire (kivétel pár fillér ez-az). Még a metrójegyet is anyós vette. Igaz, apjuk meg vett a gyerekeknek csomó ruhát, cipőt, öröm lesz hazavinni. Azt nem értem, hogy most az mire jó, hogy vehetünk egy bőröndöt és plusz csomagjegyet a repülőre, ahelyett, hogy mondjuk én otthon megvettem volna ebből a pénzből. Matematikából mindig gyenge voltam, én ezt nem érthetem. Ugye. De nem pattogok, örülök, hogy vett egy csomó mindent, örülök, hogy most itt nem én veszem a kaját, nem úgy, mint 2015-ben, amikor utoljára itt jártunk: jöttek a rokonok és, ó, de finomat főztél Bezzeg - mondták (mert ugye azt nem tudhatták, hogy én a kis ócska magyar fizumból vásároltam), és hamm, megették, amit a gyerekeimnek főztem. Szóval, most igazából semmi, de semmi okom nincs panaszkodni, illene is kiradírozni a fentieket. 

Pénteken érkeztünk (nem most pénteken, ne is kérdezzétek, már magam sem emlékszem, de nyilván nem olyan régen, mert hát nekem sem végtelenek a szabinapjaim), vasárnap pedig elmentünk az Asterix parkba. Gyerekek, óriási jó hely!!! Nekem sokkal jobban tetszik, mint a Disneyland (ciki, nem ciki, de nekem az már uncsi, azt hiszem 4-5-ször voltam eddig. Ráadásul 20 évesen voltam először, akkor még minden csillogott, ma meg már kissé megkopott, állandóan renoválnak valami számunkra elengedhetetlen játékot, elviselhetetlen tömeg van, irgalmatlan sokat kell sorban állni egy-egy attrakcióhoz, hócipőm tele!). Az Asterix park pedig szellős, családias, őrület izgalmas vizes játékok vannak, komolyan, már holnap visszamennék. 

Aztán hétfőn kipihentük a vidámparkot, mert hát na, mindenki jól kidöglött. Azért nettó 8 óra szórakozáshoz nem vagyunk hozzászokva. Kedden simán lustiztunk, és akkor jól elromlott az idő. Annyira, hogy majd megfagytam. Túlzok, persze, de zárt cipőt nem hoztam, így azért a 16 fok és az eső nem esett jól. Ettől függetlenül minden nap elugrottunk a kisvárosunk (Párizs aggomerációjában vagyunk, 20,5 km-re vagyunk Párizs Párizstól) parkjába focizni, hattyút nézni (már nincsenek, csak vadkacsák), játszóterezni. Kell a mozgás. Ráadásul én nem bírom a szobafogságot, és általam a gyerekeim sem. Menni kell és kész!

Egyik nap pedig eső ide, eső oda, (úgy érzem, ez hosszú poszt lesz), beugrottunk Párizsba a Cité des Sciencesbe, azon belül is a "Csodák Palotájába" (Cité des Enfanst), azon belül is a 7-12 éves korosztály részlegébe, ahol volt hangyabemutató (alagúton mutatják be a hangyák komplett életét) meg mindenféle izgalmas és interaktív játék, az emberi testről, a víz viselkedéséről, a szélpropellerről (nem így hívják!) stb. Szuper hely, imádom! Bármikor megfordulunk Párizs alsóvárosban, mindig elmegyünk oda, ez egy fix program nálunk. 
Aztán, ha már ott jártunk a La Villetteben, befizettem a Geodba is, ami egy 180 fokos mozi. Húha, nagyon komoly élmény volt. Maga a film nekem nem annyira tetszett, csak hát pont ez indult akkor, amikor mi ott voltunk, (La Planete). Tekergettem a fejem és mindenhol film ment. Még a plafonon is. 

Aztán azóta megint csak a parkban voltunk. A kisfiam szülinapján is ott kezdtük a napot. Apjuk értünk jött, de nem talált. Naná, hiszen ez egy hatalmas park. Anyósom telefonált rám aggódva, hogy hol lehetünk. Most mit csináljak, a gyerekeknek mozgásra van szükségük, nem arra, hogy csendben várják, hogy apuka fel méltóztasson ébredni. Szerencsére aznap nem volt balhé, szépen értünk jött megint, és elmentünk tortát vadászni. A kisfiam ki is választotta a legkisebb és legdrágábbat, hihi. 
Aznapra lasagnét akartam készíteni, de kifutottam az időből, ezért az arabnál vettünk tanyasi grillcsirkét, borjúkolbászt, készkrumplit, anyósom összedobott egy isteni káposztasalátát (lila káposzta, répa, csirkemell, rizsecet /hát ez mi?/, balzsamecet, olaj, cukor, mittomén' mi még, tényleg nagyon jó volt, kétpofára ettük). Aztán a tortát. 

Ma csináltam meg a lasagnét, isteni lett. Pár hónapja csináltam otthon is, és én, a lasagnék királynője, mert hát én ezt az egy fogást imádom csinálni, hát nem elrontottam??!!!?? Tiszta ciki volt! Itt bezzeg simán ment, el is fogyott az egész. 

Micsoda unalmas poszt, mondhatná a bloggervilág rettegett trollja.

A gyerekeim apja most jött meg, rossz hírem van, mondta, anyós rögtön rémeket látott, mire kiderült, hogy a jövő hét szombati meccset átrakták vasárnap este 9 órára. Úgy volt, hogy szombaton lesz a meccs, és elviszi a fiunkat megtekinteni Neymart (én komolyan nem tudom, ki ez a fazon, de úgy néz ki, valami nagy focista lehet, mert mindenki ismeri, csak én nem). Sajnos most erről lemaradnak, hiába vette meg a jegyet, mi addigra már otthon leszünk. 






3 megjegyzés:

  1. én bírom az uncsi írásaidat :)

    VálaszTörlés
  2. Kalandos nyaralás volt, repül a szem az írásodon. :)
    Gyermekeid apjával való viszonyt sajnálom, miattad és a gyerekek miatt is.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.