2016. augusztus 1., hétfő

Ismétlem önmagam

Éppen fényesre tömjéneznek. Viberen írt a barátom, aki a melót szerezte, hogy most beszélt a haverjával valamint a két magyar gigantikus céggel, akiknek tolmácsoltam,. Pontosabban ő ajánlott be engem, mondván az olasz vasúti nyelvben eléggé otthon vagyok. Jól esik a bók. Még a múlt heti tolmácsolásból érkeznek újabb infók rólam. Állítólag profi voltam és az olasz partner is kifejezetten kérte, ha jön legközelebb, akkor legyek én a tolmács. A szőke ciklont már el is felejtették. Állítólag! A magam részéről: hiszi a piszi. Most akkor elmeséltem már nektek ezt a sztorit? Hogy ott volt egy magyar jogászlány is, aki gyönyörű, szőke, kecses, elegáns és okos is? Aki beszél olaszul is? Aki egy cseppet sem segített rajtam tolmácsolás közben? Holott én a jogi nyelvet sem magyarul, sem olaszul nem szeretem. Mondhatom nyugodtan, hogy gyűlölöm. Szerencsére annyira összeszedett voltam, hogy nem fogott ki rajtam. 
Ez a sok pasas kiemelte a jó humoromat, az intellektusomat, a jó stílusomat, az alakomat, a mellbedobást is. Szó szerint idéztem. Jól kitárgyaltak ezek szerint. A barátom annyira barátom, hogy mindent elmesélt részletesen. Jó érzés, hogy még egy hét elteltével is ennyit dumáltak rólam, nem kerültem a feledés "kukajába*".

Tény, hogy vicces voltam. Na nem a tárgyalás során, mert ott nem lett volna helyénvaló a hülyéskedés. Az intellektust nem tudom értelmezni, mert abból soha nem elég. Persze tudom, hogy van, akihez képest fény vagyok a sötétségben, de valakihez képest pedig én vagyok a fekete éjszaka. A stílus... nem tudom hova tenni. Önmagamat adtam. A tárgyalást véresen komolyan vettem, a vacsorán viszont már tényleg viccelődtem. Én simán ráállok a kacér pályára, ha a pasik kóstolgatnak, veszem a lapot, lecsapom a labdát és ezt ők szeretik. 
Az alakom... persze, a legelőnyösebb göncömet vettem fel, úgy könnyű. A mellbedobást pedig nehéz visszafogni, szeretnék én kisebb idomokat, mert szerintem kezelhetőbb lenne. Mondjuk nem vagyok 90 D. 

Jó lenne több ilyen olasz meló, mert a munkahelyemen nem elég gyakran pofázhatok taljánul.

Teljesen természetes, ha valakit sokszor döngölnek a földbe, hogy semmire nem jó, valamint mindent szarul csinál, akkor azt elhiszi. Én elhittem. De valahol, mélyen, tudom magamról, hogy valamiben jó vagyok. És ez az olasz vasúti nyelv. Ha máshoz nem is, legalább ennyihez konyítok.



* he?



4 megjegyzés:

  1. De miért, miért,miert hiszi a piszi? Hidd el, örülj neki, jó lesz, majd meglátod!!! Szurkolj magadnak, en neked szurkolok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a szurkot! :)

      Ez olyan érdekes, mert tudom, hogy ebben jó vagyok, mégis mindig elégedetlen vagyok magammal szemben. Na megyek, szurkolok magamnak egy kicsit. :)

      Törlés
    2. Helyes,helyes��. Nekem az a benyomásom rólad (fenntartva a tévedés jogát), hogy te az a tipusú nő vagy,aki mer és tud önmaga lenni,jelen lenni egy társaságban,az embereknek az jut eszébe rólad amit mondassz és csinálsz, és aztán ugy mellesleg azt is észreveszik, hogy kövér vagy,ahogy te mondod,de ez igaziból nem fontos. Neked persze az és zavar,és ez OK, de a többieknek másodlagos.

      Törlés
    3. Hm, nem mondasz hülyeséget. :) Igen, ezt már nem lehet nem észrevenni. :)))) (kövérség)
      Tény, hogy vannak, akik csesztetnek ezzel, de vannak csomóan, akik nem, sőt, így vagyok nekik jó, ahogy vagyok. Sőtanégyzeten, még így is vannak, akik csapják a szelet, szóval igazán abbahagyhatnám a nyafogást.

      Nem mindenféle társaságban tudok oldott önmagam lenni, van, ahol görcsölök. Ettől még bemegyek abba a társaságba is, ahol a komfortzónámból kicsit kiesek, azért annyira nem izgulok, legfeljebb nem csacsorászok. :)

      Törlés

A robot kikapcsolva.