2016. május 17., kedd

Anyanyelv kontra idegen nyelv

Tamko és Kecs kérte egyik posztomhoz kommentálva, hogy meséljem el azt a két nem anyanyelvtanítás példát, amit említettem és amitől teljesen elbizonytalanodtam, hogy nem jól csinálom a dolgokat. 

A hétvégén láttam, hogy Petrezselyemsziget találkozik Vekerdy Tamással és feldobta a lehetőséget, hogy ha van valami kérdésünk, akkor ő szívesen felteszi a magyar anyák falkavezérének. Én nagyon szeretem Vekerdyt és azt látom a FB-on, hogy csomóan rajonganak érte és posztolják ki a velős mondatait.

Feltettem hát Petrezselyemnek a kérdéseimet. 

Az első kérdésem az volt, hogy Vekerdynek mi a véleménye Fraçoise Doltoról, valamint a "Nem harap a spenót" c. könyvről (ha olvasta), amit nem Doltó írt, hanem egy amerikai újságíró spiné. Nekem nagyon tetszett a könyv, szerintem egy az egyben így nevelnek a franciák, ahogy ő leírta. Eszméletlen. 

A másik kérdésem a nyelvtanítás volt. 

Én magam azt vallom, hogy egy anya a saját anyanyelvét adja át a gyerekének, és ne bohóckodjon egy általa ismert idegen nyelv tanításával már csecsemőkorban. Ennek értelmébeen én nem tanítottam eddig a gyerekeimet olasz nyelvre. Azért írom, hogy eddig, mert mostanában már ők kérik, hogy dumáljak hozzájuk olaszul, gyakoroljunk szavakat. Az elején nagyokat kacagtak, most már nem, csak kérdezgetnek, gyakorolnak. A francia nyelvvel nem nyüstöltek. Néha a fiamnak van kedve franciául beszélni, de ez is csak azóta van, amióta lett egy francia csoporttársa az oviban (ott is a papa francia, a mama magyar). Nem akartam őket franciául tanítani, mert szerintem nem szépen beszélem a nyelvet. 

A testvérem és sógornőm angolul beszélnek a kisfiukhoz. Angolul is és magyarul is. Az elején fogtam a fejem, hogy ez micsoda dolog, mi ez a flancolás. Erre a kisgyerek ma szépen beszél magyarul (korához képest megfelelő ritmusban halad) és angolul is ért és beszél (2,5 éves). A tesóméknak szükségük van az angolra, sokat mozognak angol nyelvű környezetben, ezért valahol megértem őket.

Egy játszótéri ismerősöm, pontosabban a lányom csoporttársának az anyja, aki nem használja a munkájához és a hétköznapi életben sem az angolt, gondolt egyet és megtanította a kislányát (6 éves) angolul. A TV-ben meséket nézetett vele már akkor, amikor lehetett ilyet (nem tudom, hány éves volt kortól), otthon gyakoroltak vele és most a kislány folyékonyan, gyönyörűen (mondom én, aki elég együgyű az angol nyelvhez) beszél angolul. Mindenesetre nem tojik be, ha meg kell szólalnia angolul. Először azt hittem, nagyzol az anyuka, amikor ezt a sztorit mesélte, de amikor egy angol anyanyelvű kislány megjelent a játszótéren, ez az ismerős kislány simán, gördülékenyen tudott vele társalogni. 

Ettől a két esettől elgondolkodtam, jól tettem-e, hogy a gyerekeimet nem tanítottam (én) francia nyelvre, pontosabban nem törekedtem a szintentartáshoz. Ők félig franciák, csak most az apjuktól külön élünk és a francia nyelvtudásuk zuhanórepülésben romlott el, amikor mi hárman hazaköltöztünk Magyarországra. Amíg Franciaországban éltünk, szépen beszéltek franciául és magyarul is. Nem tökéletesen, mert az igeragozásuk néha igazán ökörhugyozás volt mindkét nyelven (ló, lók, lovak, cheval, cheveux, chevaux), de attól még folyékonyan beszélték mindkét nyelvet. Lehet, hogy kellett volna tanítgatnom őket franciául? Járattam őket francia nyelvtanárhoz, direkt csak gyerekekkel foglalkozóhoz, de nem haladtak, nem szerették, nyűg volt, ezért ma már nem járunk (más dolgok is bejöttek az életükbe). 
Vajon nekem kellett volna velük csak franciául beszélnem, amikor hazaköltöztünk? A magyart meg úgyis megtanulták volna a magyar oviban? Nem tudom. Elég nagy zivatar van ezzel kapcsolatban a fejemben.

Mindenesetre én nagyon kíváncsi vagyok Tamko posztjára (én aztán nem sértődöm meg! :D ) és Vekerdy Tamás véleményére is.

27 megjegyzés:

  1. Eloszor is: tok jok a kerdeseid!! Kivancsi vagyok a valaszara. Az a konyv tenyleg zsenialis, bar en meg mindig fenntartom a velemenyemet, h a francia gyerekek is tok valogatosak :)) persze nincs igazan osszehasonlitasi alapom magyar gyerekekkel.

    Ami a nyelvet illeti, akkor majd en is irok egy posztot hamarosan arrol, h mi a velemenyem a BOHÓCKODÁSRÓL, ahogy te is irod :)) eloljaroban csak annyit, hogy egy 2,5 meg egy 6 eves gyerek angol nyelvi szintje sztem nem mervado. Par honap alatt megtanulja ugyanazt a suliban, anyanyelvi tanartol (adott esetben) - nekem ez az erzesem.

    De a ti helyzetetek sztem tok mas. A gyerekeknek kotodesuk van a franciahoz, hiszen az apjuk francia, vagy utaljak (a nyelvet, marmint :)), vagy haritanak, vagy barmi, de nem "semleges" nylev, ahogy mondjuk az angol szokott az lenni egy ilyen nem anyanyelvi szituban. Huu, remelem, erted, mit akarok mondani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, értem. De még mindig nem tudom, hogy jó-e ez a makacsságom, hogy az én randa akcentusom miatt nem tartottam szinten a meglévő francia nyelvtudásukat, ami most már a béka seneke alatt található.

      Törlés
  2. Most epp itthon tanyazom anyaeknal, az o nok lapja kupacaban talaltam egyet,amiben Vekerdy errol a konyvrol ir es egyetert. En amikor olvastam ezt a konyvet, nem tudtam eldonteni, hogy ez is egy olyan, mint a rettenetes "A francia nok..." sorozat, vagy vegyem komolyan. De mar tobben allitjatok, hogy nem kamu, en leszek szivesen a legyozott diszno.

    A mi gyerekeinknel bevalt, hogy az ovoda/iskola tanitja a helyi nyelvet, mi pedig kovetkezetesen a magyart. Mind a negy kolyok szinte anyanyelvi lett, nyilvanvalo helyzeti hianyossagokkal (idegennyelvu iskola, ezert nem tudjak magyarul, mi az a hatvanyozas, periodusos rendszer, ilyesmik). Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha hazakoltoznenk, vsz. a kisebbekkel itthon idegennyelvuen beszelnek, hogy ne veszitsek el a masodik nyelvet, es probalnak hozza szerezni egy anyanyelvi tarsalkodot is. De ez meg nem aktualis.

    Amit az angollal lattam (ketgyerekes minta, szoval tkp. csak urban legend nem statisztikailag relevans), hogy az iskolai angol plusz az angolul hasznalt net hatasara egyszercsak atkattant az agyuk, es onnantol szinte ket-harom honap alatt megvolt nekik az angol is, csak toltogetni kellett a szavakat a hezagokba. Egeszen dobbenetes elmeny volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kecs, attól is függ, hogy hány éves gyerekekről lenne szó, ha hazaköltöznétek.

      Egy felnőtt nem felejt olyan súlyos gyorsasággal, mint egy gyerek. Nekem ez a tapasztalatom. Nem csak nekem, hanem gondolom sokunknak.

      Törlés
    2. Elhiszem en. És persze elméletben minden könnyebb, a hétköznapok könnyen ellustitanak, mennek vsz. en is a kisebb ellenállás fele és felejtődne a nyelv. Szóval könnyen vagyok kibic...
      Azt nem tudom, ki felejt könnyebben, nekem a családban olyan példa van, amikor egy gyerek ciklusokban élt külföldön a szüleivel (4 éves kiküldetések 4 éves szünetekkel) és a kislány kiválóan beszéli mindkét nyelvet. De persze szajkózom megint, hogy ez lehet az extrém kivétel is.

      Törlés
  3. Uhhh... én is kíváncsi leszek a válaszra.

    Próbálok csak magyarul beszélni Bebéhez, de nekem valahogy olyan nehezemre esik, amikor a férjem is jelen van. Olyan, mintha őt kirekeszteném a társalgásból. Tudom, ez az én butaságom, törekszem rá, hogy magyar társaságba járjon, találkozzon magyar anyanyelvű gyerekekkel, halljon másokat is magyarul beszélni. Ő legtöbbször angolul szólal meg, de úgy veszem észre, hogy a magyart is éppenúgy érti. Szeretném, ha a magyar nyelv éppen olyan természetes lenne számára, mint az angol, de néha irtó nehéz az egyensúly megtartása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez mondjuk mindig érdekelt, hogy a nem azonos nyelvű párok miért nem tanuljak meg egymás nyelvet. Szörnyen zavarna,ha a férjemnek lenne egy titkos nyelve...

      Törlés
    2. Mert a magyar egy borzasztó nehéz nyelv. Kihall dolgokat, illetve remekül olvassa a testbeszédet, de soha nem fog megtanulni magyarul. Meg aztán nem is igen érdekli. Angol. ;)

      Törlés
    3. Kecs, ez engem is érdekel! A férjem nem tud magyarul, pedig tök jó a nyelvérzéke, és tanulta is egy ideig. Fordított esetben nekem kilyukadna az oldalam a kiváncsiságtól, hogy mit beszélnek ezek itt mellettem :)) és szerintem rászánnám a fáradságot, időt, energiát stb. h megtanuljam.

      Törlés
    4. Rézi, nem, nem butaság, amit érzel, hogy kirekeszted a férjed a beszélgetésből, ha csak magyarul beszélsz a bébihez. Ezt szinte mindenki így érzi.

      Törlés
  4. Elhiszem en, hogy a magyar nehéz, de rosszindulatú vagyok és ugy vélem van ebben a magyarázatban egy jó adag lustaság/kényelmesség is.
    Tamko, szerintem a francia sem egyszerű nyelv, de lám csak , vannak,akik megtanulják.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez abszolút a lustaságról/kényelmességről szól!! Nem vagy rosszindulatú :) ez tény. Csak le kellene ülni és megtanulni, a használat már menne magától, anyanyelvi környezet, országlátogatás stb minden biztosítva lenne.

      Törlés
    2. én nagyon rossz néven venném, ha a férjem nem venné a fáradtságot, hogy legalább középszinten megtanuljon magyarul, OK, hogy nehéz nyelv, de hogy akar úgy megismerni, ha meg sem próbálja a nyelvi referenciákat megérteni?

      Törlés
    3. Vehetem én is rossz néven, de de minek? Belekényszeríteni nem fogom, nem akarom. Nyitott, ismeri a szokásainkat, hagyományainkat, ételeinket, szereti Magyarországot. És ami a lényeg engem is szeret, magyarként, magyar habitussal, magyar anyanyelvvel. ;)

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Az mar érdekel egy ideje, hogyan működik ,ha valaki nem beszél azonos nyelvet a társával. Az en fejemben az van,hogy pl. a humort és különösen annak árnyalatait igen nehéz megérteni idegenül. Vagy a hiányzó közös történet, hogy pl. a mi negyvenes generációnkban mindenki tudja miről beszélek, ha az mondom "Marcipán fiam, szirénát!" vagy "Barátom, a medvesajt" és meg ezer ilyesmi, nem kell magyarázni? Ez nem hiányzik? Nem több emiatt a félreértés? Vagy ezt csak en gondolom, és valójában ez egyáltalán nem gond?

      Törlés
    6. Kecs, igen, a humor!!!! Az hiányzott legjobban. Csúnyán be is savanyodtam, amíg humormentes környezetben éltem.

      Törlés
    7. Rézi, az enyém az elején beiratkozott magyat tanfolyamra, de aztán feladta, vagy megunta, de ne. Tanult meg rendesen. Viszont én nem nagyon tudok úgy beszélni előtte, hogy ne értse, miről van szó. Érti. Még próbáltam tolvajnyelvben is, de nem sikerült átvágni. A baj az, hogy bátortalan magyarul beszélni.

      Törlés
    8. Rézangyal: igazad van, fölösleges rossz néven venni, az nem segít. nyilván az a lényeg, hogy szeret:)

      Törlés
    9. Kecs: Ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok, mert kimondottan vevő a hungarikumokra. Pl. tudja a Futrika utcás poént, a medvesajtost, az apád nem volt üveges... stb. Mondjuk ehhez szerintem kell egyfajta beállítottság, illetve a férjem alapjáraton egy igazi humor herold, főleg, ha fáradt. Ráadásul nálunk este 6 után bad joke time van, olyankor jönnek az igazi fejem falba verős szóviccek, faviccek és társai, és igen, olykor előszedi a magyarokat is. :D

      Törlés
    10. öööö.... miről beszélsz, amikor azt mondod, marcipán fiam szirénát??????? mert még életemben sosem hallottam... a medvesajtos dolgot már igen, de nem különösebben érzem meghatározónak (? jellemzőnek? reprezentatívnak?) semmilyen formában (magamra, általam ismert korosztályomra)... ufó vagyok? :D

      Törlés
    11. Pityke őrmester, a medvesajtos reklám, számos ilyen toposz volt a nyolcvanas években. Épp most ez jutott csak az eszembe, biztosan vannak meg számolatlanul.

      Törlés
    12. A medvesajtost a fiúnknak szokta elsütni, mikor hiszti van.

      Törlés
    13. úgy tűnik, tévé híján ezekről lemaradtam

      Törlés
  5. Ezért írtam, hogy angol. Abszolút abban a hitben van, hogy az angolt mindenki beszéli, aki meg nem, az majd kénytelen megtanulni.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.