Ma délután elmentünk a Károlyi kerthez az ovi után, Veráék már ott vártak a Csendes Társban. A gyerekek a játszótéren játszottak, de nem távolodtak el túlságosan, sőt, inkább a kerítésen mászkáltak. Most ez a legnagyobb szórakozása a fiamnak, mindenre fel akar mászni, a kukákra is, brrr. Miután ő felmászott azt vettük észre, hogy már Márk is ott csüng és rajtuk kívül még három gyerek. Mind a Károlyi kert főkapuján. Aztán leparancsoltuk őket, mert már túl magasan voltak, ott, ahol a lampionok üres foglalatai voltak. Ezután jött a kukára mászás. A lányom nyugodt természet, ő leült rajzolgatni a gyerekasztalhoz.
Onnan hazaugrottunk, bepakoltuk a gyerekeket az autókba és elmentünk csónakázni egyet a városligeti tóra. Persze autós vizibicaj lett belőle, naná. Nagyon jó szórakozás, megyünk máskor is! Csak ne balhéztak volna annyit, hogy ki kormányozzon, grrr!
Aztán elköszöntünk egymástól. Veráék vasárnap utaznak haza Görögországba. Jó volt velük, jó volt ilyen sokat együtt lenni.
Verával 1982 szeptember elsején találkoztuk először. Harminchárom éve vagyunk barátnők. Lassan harmincnégy. Elképesztő! Nála régebbi igaz barátnőm nincs. Bár még Noémiből válhat, őt 1975 óta ismerem, lényegében születésétől, de azért azt nem állíthatnám, hogy egy csecsemő volt a barátnőm. Verával viszont a kezdetek óta tényleg jóban vagyunk. Majd megkérdezem anyukámat, hogy emlékszik-e gyerekkori acsarkodásra, mert én nem.
Hiányozni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.