2016. április 25., hétfő

Kolosszális

Nincs kecmec, szombat reggel, ahelyett, hogy 8-kor, vagy akár 10-kor ébrednénk, mi már reggel 6:30-kor szó szerint felkeltünk. Ki az ágyból. Most a fiam diktálta az iramot, indult a verkli: pisilés, reggeliztetés, a másikkal is pisilés, a másikat is reggeliztetni. Ezek után nem volt kedvem kiszúrni magammal és vakarászással tölteni az időt, nekiálltam és kitakarítottam. A gyerekek kivételesen rendesek voltak, nem hátráltattak. Persze agyafúrt vagyok, mert a kislányomat beraktam a fürdőkádba wellnessezni, hogy ne is találkozzanak a tesójával, aki mindeközben pizsamában legózott, mert ha ők együtt játszanak, garantált a balhé, amitől én idegrángást kapok, ha ehhez még éhes is vagyok, akkor üvöltözök is, az meg kinek hiányzik? A gyerekeknek semmiképpen, így is van elegük a hülye anyjukkal. 

Olyannyira hatékony voltam a takarítással, hogy még a Lidlibe is eljutottunk délelőtt. A két gyerek bicajjal, én gyalog. Jó dolog a gyerekbicikli, mert nem nyafognak, hogy fáradtak, nem nyervognak, hogy nincs kedvük és nem könyörögnek, hogy ne vásárolni menjünk, hanem inkább játszóterezni. Kár, hogy nekem nincs bringám. Vágyom rá. Pláne, amióta megláttam azt a rengeteg, de rengeteg bicajost az I bike Budapest felvonuláson.

A boltban a tejtermékes pultnál a kislányom választott magának Norbi Update pudingot, amit én azon nyomban vissza is tettem a polcra, mondván diétás, nem neki való. Nem értették, visszakérdeztek, "mit mondtál mama, gilisztás?". Számukra a diétázás még ismeretlen fogalom.

Az ebédfőzés már nem ment olyan flottul, mert mindenáron ott akartak sertepertélni körülöttem, amit én egyszerűen veszélyesnek tartok. Ha túlságosan sietni kell simán történhet baleset. Serceg az olaj, lobog a víz, kések a vágódeszkán. 
Mire kész lett az ebéd, ők jól laktak marhaságokkal és indulhattunk a szigetre. Az ebédből vacsora lett.

Mázlink volt az idővel és hogy csak akkor kezdett el szakadni az eső, miután kidumáltuk magunkat a lányokkal, a gyerekek meg kijátszották magukat a játszótéren és még a Dolcissimában is jókat ettünk. Az sem volt baj, hogy a két pultos lány fintorgott, főleg a szebbik. Miután összeragadt a szánk a sok édességtől, kértem vizet (sima vizet, pohárban) és ez kicsapta a biztosítékot a szép lánynál. A pisztácia fagyijuk és a babà al rhum a pofavágás ellenére kolosszális.

Kolosszális. Meg kellett néznünk a Pál utcai fiúkat a tévében, mert a Lidlibe menet a gyerekek rátaláltak a szoborcsoportra, ami elbűvölte őket. Mesélnem kellett a történetről és azóta ez a favorit. Tudom, hogy túl kicsik hozzá, csomó mindent nem értenek még, de mégis fogéknyak rá, főleg a kisfiam. A lóvasút, a golyózás (azt vettem észre, hogy a fiam mindig beáll "pozícióba", meglehetősen nehezen esett le, hogy éppen Nemecseket utánozza), a tubákos jelenet, a háború, a kalapok, a gitt, a Pászotorok... sorolhatnám. Ezek mind érdekesek voltak számára. A filmben hallottam újra ezt az általam régen hallott szót: kolosszális. 

Vasárnap már könyörületesebbek voltak hozzám a gyerekek, 7-kor (pontosan 7:02) keltünk. 

9 megjegyzés:

  1. Ilyen jól emlékszel még a történetre? Nekem újra kellene olvasnom..

    Lehet, h már írtad, de nem emlékszem: mi lett végülis a kislányod sulijával, hová megy?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neeem! Illetve de, csak most azért könnyű dolgom van, mert nekem is nézni kellett velük a filmet. Mondjuk a szobroknál meg csak annyit meséltem, amire tényleg emlékeztem.

      De, de, azt hiszem írtam, hogy nem sorsolták ki a Fazekasban. Így a szomszéd suliba megy. Azaz az ovi melletti suliba, amit nevezetesen Grundsulinak neveznek. :D

      Törlés
    2. Oo, sajnalom! De legalabb meg jovore is egy helyre viheted oket.

      (Es figyelmesebben kellene olvasnom a posztjaidat, szornyu vagyok)

      Törlés
    3. Persze az is lehet, hogy csak akartam írni. Megmondom őszintén, én magam sem tudom, hogy miket karattyolok itt, ezért egy ideje azt a taktikát folytatom, hogy csak a legfrissebb történeteket írom le. Ha már egy hetes, elbizonytalanodom és hagyom a fenében. :)

      Törlés
  2. Nekem a Liliomfi jut róla eszembe. Mariska nevelőnője (Dajka Margit) mondja, mikor a titkos találkáról olvas: Kolosszális! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na az is egy klasszikus, nagyon szerettem. Azt viszont nem értem, ha véletlenül látom a tv-ben, akkor már nem köt le. Holott régen bármennyiszer meg tudtam nézni.

      Törlés
    2. Talán azért mert felnőttünk, és ma már inkább az ügyvédet választanánk a nincstelen vándorszínész helyett...Pedig odavoltam tiniként a hősszerelmes Darvas Ivánért. :-)

      Törlés
  3. Mondom en,hogy hihetetlenek a gyerekeid. En mar joideje morfondirozom azon, hogyan fogom magyarrol magyarra forditani a gyerekeimnek ezeket a klasszikusokat. Kevesbe klasszikusoknal is egy csomot kell magyarazni (telefonkagylo pl. egy csak mobilt latott hatevesnek), mi lesz akkor az igazi regiekkel? Grund?? Gitt??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D A lányomnál ott akadt be a lemez, hogy mi az, hogy mízeum. Legalább 10-szer el kellett mondanom, neki, hogy régen így mondták a múzeumot.

      Gittről jut eszembe: "a purhab az új gitt". :DDD

      Törlés

A robot kikapcsolva.