2016. január 28., csütörtök

Ne is kérdezzétek!

Szombaton kiugrottam Marseillebe. Ne is kérdezzétek! Elmesélem a benyomásaimat, mivel még soha nem jártam arrafelé.

Belecsaphatnék a közepébe, de inkább kezdem az elején. Az úgy kezdődött, hogy Gáspár jóbarát elaludt reggel, mert a telefonja önálló szoftverfrissítésbe kezdett, mehettem taxival. Hajnal négy óra volt. Ellenben kedden, amikor visszaérkeztem, kijött elém meglepetésnek a reptérre és együtt ebédeltünk.

Azt nem is tudtam, hogy Marseilleben még van valódi útlevél ellenőrzés. Pont olyan, mint régen volt szokás. Ül a vámos a kutricában, kéri az útlevelet. Még az Európai Unióból érkezetteknek is át kell vergődniük az ellenőrzésen, mese nincs.
Voltak kutyás rendőrök is, pont olyanok, mint a Bridget Jones második részében. Gondolom (tudom), hogy Marseilleben van is mit keresniük.

A metróban hajcsúcsig felfegyverzett géppuskás fess rendőrök pásztázták a helyzetet. A Kelenföldi pu-n is előfordul kettő ilyesmi rendőr, de ők nem bizalomgerjesztőek, esetlenek, unottak, lóg rajtuk a ruha.
Rengeteg, de rengeteg ember utazik azon a két metróvonalon, ami van nekik. Budapesten talán a hármas metrón a csúcsok csúcsidejében vannak ennyien, talán. Megmozdulni nem lehetett.

Rengeteg, de rengeteg az arab. Fekete is, de főleg arab. A csinosabb negyedekben kifehérednek az emberek. A szegényebb negyedek kicsit még engem is sokkoltak, kosz, káosz, vagy csak túl sok ember a leárazás miatt? Nem tudom. Mindenesetre kicsit úgy éreztem magam, mintha Algériába csöppentem volna.

Aix-en-Provence lényegesen elegánsabb, mint Marseille. Ott nem jártunk sokat, de az a kevés, amit láttam, azon máris látszott, hogy nem szutyok.

Mindezektől függetlenül nem volt félelmem Marseilleben. A panorámája elképesztően szép, a tengere azúr, ahogy kell. Láttam a repülőből.

Ahogy haladtam a reptérről be a városba a busszal furcsa érzésem volt. Nem értettem, mit keresek én ott. Ismerős volt minden (noha soha nem jártam még arra), mégis zavarodott voltam, mi közöm nekem Marseillehez?

Apjuk a buszvégen várt. Bőgtem. Mert én ilyen bőgős vagyok. Mindig is az voltam. Tudom, hogy nem kell minden piszlicsáré dolgon bőgni, de megörültem neki.

Gyalogoltunk. A vasútállomásról (ami a buszvégállomás is) elmentünk az öreg kikötőhöz, ahol halárusok kínálták a halaikat, élő halat is. Volt polip is! Ez azért érdekes, mert én szeretem a polipot és Royanban nem lehetett kapni, mert ezek szerint a polip nem szereti a hideg vizet. 

Az öreg kikötőből pedig felgyalogoltunk a Notre-Dame-de-la-Garde-hoz, ami nem kis séta. Igazából csak három kilométer, de az egész város egy kaptató, a végére rendes izomlázunk lett.

Apjuk most még egy faluban lakik, egészen helyes kis lakásban. Sétáltunk egyet a faluban vasárnap, ittunk egy kávét. A férfiak a bárban kártyáznak, egyébként semmi egyéb esemény. Na ezért nem szeretnék én egy francia faluban lakni. Két nap után egyszerűen nem bírom tovább.

Visszafelé is volt gikszer, sztrájk miatt. Törölték a müncheni járatot, megcsináltam én az online check-in-t Frankfurtba, amit felajánlottak München helyett, de azzal meg az volt a baj, hogy éjfélre értem volna haza, azt meg nem akartam, ezért telefonáltunk és az ügyintéző nagyon készséges volt, elintézte nekem, hogy Brüsszelen keresztül szálljak át. Hajnal négykor kellett indulni.
Igen ám, de nem lehetett online check-in-t csinálni a brüsszeli járatra a variálás miatt, ezért egész este és éjjel paráztunk. Reggel a reptéren semmi gond nem volt, simán ment minden, amikor a rendes check-in-hez mentünk és legalább Brüsszelben nem kellett akkorát rohannom, mint odafelé Frankfurtban. Na az szép műsor volt. Landolástól számítva volt kereken 45 percem átszállni a következő gépre, csak hát mire leszálltunk a gépről és a busz bevitt a terminálra maradt összesen 10 percem, a beszállókapu viszont piszkosul messze volt.. Frankfurt nem viccel a méretekkel. Szó szerint loholtam, vágtattam, mindenkin keresztül, ész nélkül. Én, aki hihetetlenül edzetlen vagyok mostanában, egészen gyors voltam és kitartó (augusztusban jártam utoljára edzőteremben!). Mire odaértem, kiköptem a tüdőm. Az emberek ültek békésen, semmi ficánkolás, senki nem készült sehova, na mondom magamban, lekéstem. Lihegve megkérdeztem, hogy áll Marseille. A nő közölte, hogy nyugi, időben érkeztem, késik a gép fél órát (ez nem volt még kiírva az utastájékoztatóra, amikor kiszálltunk a buszból). Megnyugodtam.

Ilyen kis játékrepülővel jöttünk Brüsszelig.
Nincs több fotóm, nem volt kedvem fotózgatni.


Elfelejtettem. Visszafelé, Marseilleben kis papírral vettek mintát a táskáimról, ruháimról, ezt a papírt berakták egy gépbe. Szúrópróbaszerűen ellenőriztek többünket. Az egyik ember megkérdezte, mit csinálnak. Robbanószert kerestek. Ilyennel sem találkoztam még.

11 megjegyzés:

  1. most nagyjabol mindenhol ellenoriznek ujra. Parizs ota. Nekem egyszer a tukorreflexes fenykepezogepemet kaptak ki, ugyanigy..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na ezt nem tudtam. rákérdeztem a barátnőmnél, aki sokat utazik. valóban volt ellenőrzés Párizsban is, de múlt héten már nem.

      Törlés
  2. Hát, figyelj, muszáj megkérdezni: hogyhogy?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fordulatok várhatók. még őrlődöm a dolgon.

      Törlés
  3. hah, micsoda kalandok :)
    azon mosolyogtam, biztos azért volt a zuniverzumtól előzőleg a hegyre felfelé kaptatás, hogy megeddzen a reptéri rohanáshoz ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megint kapkodhattam, mert a frankfurti átszállás volt az első, és ott kellett sprintelnem. akkor még nem voltam edzett. :D

      Törlés
  4. Csak Martine-t tudom ismételni! :) És kérdeznék, szívesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit izgulnék a kérdésektől, szóval majd szépen lassan úgyis elmesélek mindent. Soha nem tudom, hogy mennyit lehet itt a blogon kidumálni. :)

      Törlés
    2. persze, mi itt megvárunk, írj csak, amiről kedved van! Izgi :)) Remélem, jó irányba várhatók a fordulatok!

      (ja, és én Párizs óta csak pislogok a biztonsági ellenőrzéseken - sztem egyáltalán nem komolyak! A brüsszeli koncerten decemberben épp hogy csak belekukkantottak a táskánkba, nem is voltak nálunk fegyverek!)

      Törlés
    3. Mármint NÁLUK nem voltak fegyverek... hogy náluNk nem voltak, az remélem, egyértelmű :-DDD

      Törlés

A robot kikapcsolva.