2015. november 16., hétfő

Semmi különös

Pénteken, mivel senkit nem tudtam beszervezni egy találkozóra, elmentem egyedül a moziba, megnéztem a Mediterranea c. filmet. Az hihetetlenül tetszik, hogy a 31 éves Janis Carpignano ekkora sikereket ért el (díjat halmozott díj után), de a film meglehetősen nyomasztó volt. Eszméletlen realisztikusan forgatta le, mintha a filmben lettünk volna, semmi cicoma, semmi szépítés, pofámba tolta a valóságot úgy, ahogy volt. 
Nem színészek, hanem "hús-vér" emberek játszottak a filmben, igazából önmagukat kellett alakítani, talán ettől volt olyan igazi. A filmet sem kényelmes madártávlatból forgatták, hanem közeliben (kicsit emlékeztettet "Saul fiára", ott is a képek zöme teljes arcokat mutatott), nyomasztó volt. Most szégyellem magam, amikor néha picsogásra áll a szám, hogy nem megy elég jól a szekér. Szerencsétlen afrikaiak, komolyan, milyen életet élnek, el sem tudjuk képzelni... 

Az volt az érdekes, hogy tegnap természetesen feljött a párizsi téma a rokonoknál (tudjátok, akiktől néha viszketek) és szó szót követte, az volt a legfőbb kérdőjelük, hogy honnan van ezeknek a mondvacsinált csóró menekülteknek "ennyi" (mutatták) köteg pénzük? Mert ők látták. (Hol bazze, a Blikkbe'?) Elmeséltem nekik ezt a pénteki filmet, hogy Burkina Fasoban tényleg nagyon szegények a szegények, mégis van internet, onnan tájékozódnak. Na nem a háztartásokban van net, hanem "internet kávéházakban". A rokonok meg csodálkoztak. Aztán elmesélték nekem, hogy ezek a menekültek bemennek a telefontársasághoz és gond nélkül megveszik "a ájfont háromszázér' és a legnagyobb izé... internetcsomagot". Első kézből hallották. (A megdönthetetlen információforrás, kérem szépen... pfff!) Meg hogy a Korán ezt tanítja, hogy öljél? Itt már bugyogott az agyam és felhoztam példának az átkelést a Vörös-tengeren (hirtelen nem jutott más eszembe), de persze le lettem oltva.


Szombaton találkoztam Enzoval.Őt is kilenc évvel ezelőtt láttam utoljára. Jót dumáltunk. Pontosabban ő, de én szívesen hallgatom meg az embereket. 
Moziba már nem volt kedvem menni, megint drámát adtak és már nem tudtam volna befogadni még egy nehéz filmet. Inkább hazamentem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A robot kikapcsolva.