2015. november 11., szerda

Nem az van, hogy nincs semmi*

Pénteken volt egy titkos céges parti egy kelenföldi utolsó kocsmában. Elment egy szuper kolléga tőlünk, mert külföldön előreláthatólag négy hónap alatt megkeresi azt a pénzt, amit itthon egy év alatt. Aztán kiderült, hogy mégsem tud külföldre dobbantani egy családi tragédia miatt, ami pontosan a felmondása után két nappal derült ki. Mekkora szívás. Igaz, hogy a főfőigazgató még nem látta a felmondását, de az alfőnökök beintettek, elfogadták a felmondást és nem volt visszaút. Három alfőnök összefogott ellene, mi kollégák meg gyászoltunk (én még bőgtem is titokban). Nekem még most is szarul esik. Persze amint megtudtam, megmozgattam pár szálat és már volt is interjún. Ujjakat keresztbe!

A munkahelyen van egy szép fiú, aki kivételesen nem nős és kivételesen nem 21 éves, kicsit csapja a szelet. Azt gondolom, hogy egyértelmű jeleket ad, de aztán vannak olyan napok, amikor semmi, de semmi.
Nem olyan régen tűnt fel, hogy néz. Aztán erre én elkezdtem rácsodálkozni (felkaptam a fejem, kikerekedtek a szemeim, értetlenül néztem). Később észrevettem, hogy olyan tekintete van, hogy attól el kellene olvadni. Szépen lassan szóba álltunk egymással, aztán jöttek a flörtölgetések. Részéről. Én nem csaptam le a labdáit, mindig zavarba estem. Aztán valahogy mégis elkezdett tetszeni.
Pénteken végig mellettem ült, dumáltunk, voltak célzások, aztán hazavitt és semmi. Értitek? Semmi.
Mondjuk jobb is, kollégával nem ideális. Semmi értelme! Semmi!!!
Kicsit értem, hogy miért nem volt semmi, de azért franc tudja, jó volt, hogy valaki rajongott.
Ma pedig már le sem szart... A kolléganőm, aki mellette ül és akivel én is elég jóban vagyunk elmondta, hogy már most engedjem el, még mielőtt bele találnék esni, elmondta, hogy ez csak üres hülyítés, hát jó, sőt így van a legjobban: elengedtem. :D (Mit bazze, a semmit?)

Nem tudom mitől volt ez a fiú más, mint a többi cukiskodó kolléga, mert egyébként rohadtul nem egyezünk. Ábrázolom: én a nagyvárost szeretem, ő a falut. 

Az van, hogy megint mozognak a csillagok, Luca teper, aztán van egy nálam alacsonyabb kopasz olasz pasas is, aki eszméletlenül nyomul, de nekem nem tetszenek a kopaszok (ő is a régi kapcsolatrendszerem maradéka), aztán van egy figura, akit ajánlottak, hogy nézzem meg (minek?), aztán most nézegetjük egymást. :D 

Olasz filmhét van... sietni kell, mindjárt vége.


Most ez a zene tetszik a legjobban, nem tudok leszállni róla. Hallgassátok meg azt a sok "r" betűt, amit belepergettek!







* forrás: Martine. Most mit csináljak, ennél találóbb cím nincs több.

8 megjegyzés:

  1. Nálad tényleg tavasz van. :-) Ja, és isteni volt a csokilapocska, nyilván hamar elfogyott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg azért van, mert én nem vadászok. Annak idején, amikor még vadásznom kellett nem mentek ilyen egyszerűen a dolgok.

      Örülök, hogy ízlettek a csokilapocskák. (A franciák büszkék a Fauchonra.) ;)

      Törlés
  2. jaj, és még mindig tetszik az a csélcsap? Ó, istenem. Amúgy jó olvasni, hogy ilyen sikereid vannak, csak így továb!b!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem, már nem. :D

      nem direkt csinálom. nem is csinálok semmit, valószínűleg pont ez a kulcs.

      Törlés
  3. jó ember vagy! ujjaim keresztbe volt kollégáért! (szegény bakker...)

    a pasik mindig azt mondják, nem érti ka nőket, de abba bele sem gondolnak, hogy őket isnehéz követni ;)
    élvezd a tavaszi őszt :) ;)

    VálaszTörlés
  4. nagyon megtisztelő, hogy a címeim közül válogatsz :) amúgy meg hajrá, tavasz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyszerűen nem fértem a bőrömbe, annyira jó cím, hogy muszáj volt lecsapni rá. :)

      Törlés

A robot kikapcsolva.