2015. október 8., csütörtök

Befolyásolhatatlan végzet?

A gyerekekről szóló híreken mindig megakad a szemem. "A saját udvarán gázolta halálra az apa a kisgyerekét" címűről máris sejtettem, hogy valami fatális véletlen lehetett. Az apa tolatott, nem látta, hogy mögé került a gyerek. 

Szerdán bandukoltunk hazafelé az oviból, kicsit fáradtan, bambán, azon töprengtem, mint mindig, hogy mit adjak nekik vacsorára. A Mária utca egyik szakasza annyira szűk, hogy ott csak libasorban lehet haladni. Én mentem elől, egyik kezemmel fogtam Bandita kezét, ő mögöttem rézsútosan, mögöttünk Macska kullogott, másik kezemben plüss mackóval, plüss elefánttal, keksszel, kabáttal teletömött szatyor. A kereszteződésben villogott a zöld, megálltam a járdán, már nem értünk volna át. Igen ám, de Macska elhaladt mellettem, de én ezt nem láttam, csak azt, hogy ijedten visszafordul és belém kapaszkodik (a szatyros kezembe). Közben meg már jött a busz (apropó, a buszoknak kötelező piroson is áthaladni? Már évek óta figyelem, hócipőm tele, hogy a piroson is simán átgázolnak).

Lefagyott a rendszerem, csak azt láttam, hogy busz-gyerek az útról vissza-körülöttem emberek kikerekedett szemekkel bámulnak... Éppen csak kettőt lépett a járdától, nem volt még az autósávban, mert még egy parkoló autó is fedezte, de azért a busztól eléggé betojtam.

Bárkivel előfordulhatnak végzetes kimenetelű szörnyűségek, a pillanat törtrésze alatt. Az apukának a csillagai nem úgy álltak aznap, ahogy nekem szerdán. Szerencsétlennek borzalmas terhet kell cipelnie egész életén át.

14 megjegyzés:

  1. olvastam én is, borzasztó :( és sajnos tényleg vannak fatális véletlenek, akkor is, ha az ember ezer szemmel folyton nagyon figyel. mindig kiráz a hideg ezektől, micsoda mázli, hogy mi még mind élünk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem is ráz a hideg az ilyenektől.

      Múltkor Molly írt a harmadikról kiesett kisfiúról, az is egy ilyen fatális sztori. :(

      Törlés
  2. Én a múltkor úgy rántottam vissza egy kislányt. telefonnal a kezében sétált volna tovább.. Én is megijedtem, pedig semmi közöm nem volt a lányhoz. Hát hogy milyen érzés lehetett neked! basszus. Vigyázzatok magatokra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még jó, hogy kéznél voltál és visszarántottad.

      A múltkor egy felnőtt akart átmenni a villamos síneken a villamos előtt, nem látta, hogy a másik oldalról jön a villamos, konkrétan egy hajszálon múlott az ő élete is. Felnőtt volt, reggel volt, szerencséje volt.

      Törlés
  3. Ez most történt? Csak mert tavaly május táján ugyanez történt a férjem munkatársával. Tolatott be a garázsba, még látta is, hogy a gyereke a kismotorral jóval arrébb, előtte játszik, aztán meg ott volt a "holt sávba" a következő pillanatban. Nem is láthatta. Meghalt. 4 évesen. Tönkre mentek bele. Én azóta sem tudom felfogni, pedig nem is velem történt. A sors olykor gyalázatos. :-(
    Örülök, hogy nálatok nem lett baj.

    VálaszTörlés
  4. Úristen, Lulu.... én arra a cikkre nem is kattintottam rá, nem bírtam volna végigolvasni.

    Nagyon jó ez a poszt és örülök, h megúsztátok. Hogy bírja az az apuka, istenem...?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképesztően nehéz lehet... fel sem fogjuk.

      Törlés
  5. Én egyszer, még iskolás koromban egy nagyon széles járdán mentem suliba reggel a tesómmal, amire egyszer csak felvágódott egy autó, majd le is ment róla, centikkel mellettünk.

    Ez a tolatós dolog nekem mindig óriási félelmem, ezért én soha nem csinálom úgy, hogy nincs ott másik felnőtt, aki vigyáz a gyerekekre. Még attól is félni szoktam, hogy a macskát csapom el, pedig nem bírom őket, de a gyerekek imádják. De közben attól is félek, hogy idegen gyerek megy alám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik ismerősömnek a feleségét ütötték el járdán, pont így, ahogy írod. Felpattant egy furgon, a lány pedig alá került. Könyörgött az embereknek, hogy ne nyúljanak hozzá, de hozzányúltak, mielőtt kiért volna a mentő. A gerince bánta. Azóta deréktól lefelé lebénult, gyereke nem lehet, ráment a házasságuk, el is váltak, szóval katasztrófa.

      Törlés
    2. Ezért tudnám agyoncsapni azokat, akik jönnek a "negatív dolgok bevonzásával", meg "mindenki csak annyi terhet kap, amennyit el tud viselni", mindenki saját szerencséjének kovácsa. Jó nagy lózungok, csak az élet meg nem így működik.

      Én is ezer dolgot tudnék felsorolni, amit megúsztunk (pl. az egyik gyerekem fejjel lefelé kiesett a trambulinból pont arra az 4 cm-re, ahol kavicsos volt a talaj. És csak a fejbőre repedt fel, semmi más baja nem lett. A szomszéd nagyobb gyerekek jöttek át hozzánk, és mikor már szálltak volna ki az enyémek a csaj ugrott egyet, az ugrása lendülete kirepített az én gyerekemet.) Meg olyat is, amit meg nem (a másik fiunk halála), pedig kb. ugyan annyira voltunk hibásak meg nem hibásak. Könnyebb lenne az életünk, ha az emberek el tudnák fogadni, hogy a dolgok néha "csak úgy" megtörténnek különösebb ok, tanulság, vagy felelős nélkül.

      Törlés
    3. Én is így gondolom és én is az első bébi után utáltam meg ezeket a frázisokat... Majd a jóisten ad másikat. Pfff.

      Törlés
  6. Szörnyű, én is mindig rettegek, annyi borzalomról hallani, és annyi kiszámíthatatlan mindenféle történhet, hogy szinte hihetetlen, ha a gyerekeink egészségesen-boldogan rohangálhatnak.
    Én egyszer olyan sztorit otvastam, hogy az anyuka ült a játszótéren, a hároméves kisfia odarohant hozzá, fél méterrel előtte megbotlott, a pad ülőkéjének szélén eltört a légcsöve, és még a mentők kiérkezése előtt meghalt. Évekkel ezelőtt volt, még nem is terveztünk szülők lenni, de már akkor is úgy éreztem, hogy egy ilyent nem lehet ép ésszel túlélni... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ests, sajnos el tudom képzelni, hogy ilyen is lehet. Tényleg hajszálon múlik az élet, eszméletlen.

      Törlés

A robot kikapcsolva.