2015. május 25., hétfő

Bekávéztam

1.23 óra. Nem bírok aludni. Talán a délutáni kávé tett be. Nem tudom. Mindenesetre már kiolvastam az internetet. Az ikea.összest, a facebookot 13 ezerszer frissítettem, hátha történt az elmúlt másodpercben valami új. Már majdnem megvettem a repjegyet Punta Prosciuttoba is, kár, hogy Báriba fillérekért eljutnánk hárman, de onnan még 200 km lenne a célállomás, és onnantól fogva viszont már nem az én pénztárcámnak való nyaralás lenne (autót bérelni /a vonat +7 óra út lenne/ enni venni, ajándékok a vendéglátóknak stb.), különben is, illene inkább apjukat meglátogatni, amit még mindig meg tudnék fizetni, ha az a K repjegyoptimalizáló nem várná el tőlem, hogy gyerekekkel együtt átsprinteljek Charles de Gaulle reptérről Orly reptérre 2 óra alatt (úgy értem, leszállással és felszállással együtt). De akkor még mindig csak Marseilleig jutnának el, hol vannak még a levendulamezők?!? Egyébként apjuk hívott, éljünk együtt, én meg berezeltem, most mégsincs kedvem menni, ráadásul szeretem ezt a mostani biztonságos életemet. Igaz, Budapesttől állandóan koszos a cipőnk. Macska tavaszi cipője konkrétan a megvásárlás napján olyan szutykos lett, mintha tavalyi lett volna vagy örökölt cipő. Pucolom én minden nap, de hiába, igénytelenül koszos lesz mire este hazaérünk. Már értem, miért van a magyar gyerekeknek 4-5 váltócipőjük (utcai, benti, óvodai udvari, óvodai benti, mittomén milyen még...). Az enyémeknek egy cipőjük van, mondván úgyis gyorsan kinövik, de már látom, hogy ez a friss új cipő mehet a kukába (Primigi, nem holmi Wink, mégsem látszik rajta). Az is ledöbbentett, hogy az öt éves Macska közölte apukámmal, hogy Budapest koszos, Franciaország tiszta, ahol a szüleim laknak, vidéken, szintén tiszta. 

Este 8 után még arra is volt energiám, hogy ágyneműt húzzak és mossak, teregessek. Ez csak a kávé miatt lehet. Azért ittam meg, hogy legyen szuflám, erre tessék, lett. Hogy fogok én felkelni holnap reggel 5.30-kor? Mit holnap? Ma. De legalább megmostam a hajam is, még nedves, nem volt kedvem szárítgatni. Alhatok majd még 15 percet reggel, szuper! Igaz, be kellene szárítani. 

Jó nagy semmivel telt el ez a három nap... Francba. De legalább olcsón kijött. Semmi flancolás. 

Eredetileg hétfőn dolgozni kellett colna. Bejelentkeztek fontos olasz üzletemberek. Pünkösd nem hatotta meg őket. Aztán szombaton szólt a randiszervező (szintén fontos kulcsfigura), hogy majd vasárnap szól, hogy ide tudnak-e érni. Nem tudtak. De azért még csütörtökön azt kérték, hogy szervezzünk hétfőre olajipari üzletembereket, ha lehet a legnagyobb magyar cégtől, tudjátok. Pünkösd, mondtam, szabadnap, minden rendes magyar a wellnessben áztatja magát. Igen, tudják, de az olasz üzletemberek csak aznap érnek rá. Hm, szívem szerint kipróbálnám ezt velük augusztus 15-én.


2015. május 22., péntek

Félgőz

Nincs kedvem friss ágyneműt húzni, akkor már nem éreznénk apjuk szagmintáját. A gyerekek is szaglásszák a párnáját és én is. Ezek szerint most szeretem. Elég kiszámíthatatlan vagyok. Gyorsan megnéztem a fotókat, amiket stikában lőttem tavaly nyáron, hogy elmenjen az életkedvem újra összeköltözni vele, de meg kellett állapítanom, hogy könnyen meglehet, hogy pocsék szar kedve volt, amikor visszamentem a kis kéthetes nyári melóm után hozzá, mert ekkora kupit normális ember nem teremt. 

Az úgy volt, hogy tavaly nyáron a gyerekek már Magyarországon nyaraltak, amikor én elmentem egy festői kis francia faluban, ahol aztán nem volt semmi látnivaló, csak a templom és a kastély, bár nekem a folyópart is tetszett és lehúztam két hét gyerektáboroztatást és mikor hazamentem akkora kupival várt, hogy azt nem mutatom meg nektek. Rendet raktam, kitakarítottam, mert van az a szint, amit már én sem viselek el. Aztán elmentünk, fagyiztunk egyet az óceánparton és megbeszéltük, hogy szétköltözünk. Pontosabban én haza Magyarországra, ő pedig marad Franciaországban, mert előreláthatólag munkanélküli lesz. Meghalt a főnök, az élő szerződések mindenképpen lejárnak egyszer és onnantól nincs tovább. Szerencsére időben lelépett. Ő mindig olyan könnyen talál munkát, ez nála elég flottul megy. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy én már vártam a sorstól valami jelzést, hogy hazaköltözhessek, mert meglehetősen balhés páros voltunk, de azért azt nem kívántam, hogy az én érdekemben haljon instant halált valaki. 

Vissza a jelenbe.
Hétfőn hajnalban visszament Párizs-alsóba. Hiányzik. Ez a három nap nagyon rövid volt. Az egy hét, tíz nap az ideális időintervallum vele. 

Kicsit bosszantott, hogy csomag nélkül jött, mert azt sem tudja, milyen cucca van nálam. Azt hitte, hagyott gatyát, zoknit, de kiderült, hogy csak zoknit és mértéktelen mennyiségű pólót. Én sem tudtam, mert én én sem vagyok valami pedáns ember. Nem tartom számon a ruháit. 

Felszállt a repülőre egy szál pénztárcával és az aznapi ruháival, a gyerekeknek sem hozott semmit. Igaz, aztán elvitte őket az állatkertbe, vidámparkba, vett nekik óriáslufit (na engem nem hálóznak be a gyerekek, én a ligetben nem veszek meg nekik minden fiszfaszt), megfagyiztak, Tejivóban is voltak. 

Mire péntek este hazaértem, ott állt a tűzhely felett és főzött. Rendes ember.

Szombaton beültünk a Puskin moziba másodmagunkkal (a teremben konkrétan heten ültünk) egy 1982-es filmre. Azt hittem rajzfilmre visszük a gyerekeket, hát nem, ez egy rendes múlt századi ifjúsági film volt, az unalmas fajtából. A gyerekek is alig várták, hogy vége legyen, de aztán mondták, hogy legközelebb is megnézhetjük. Na ja, hogy akrobatikázzanak a moziteremben a székek között. Aztán beültünk egy kávéra a rendkívül romantikus Károlyi kert bejáratához, a Csendes társba, ahol nem volt jó a kávé, pedig minden más annyira megkomponált. 
Persze, hogy onnan egyenes út vezetett a játszóterekre, ahol nem sokat időztünk, lévén majális volt a Múzeumkertben, oda is elmentünk. Szuper lett volna, ha nem lettünk volna farkaséhesek és nem lett volna 38 fok, ezért gyorsan beültünk enni, de Bandita már annyira fáradt volt, hogy kénytelenek voltunk hazarohantunk sziesztázni.

Vasárnap pedig nagy családi egyházi ünnepre voltunk hivatalosak, oda rohantunk: reggeli, vasalás, 50 darab házi s.k. képviselőfánk elkészítése, gyerekek haptákba vágása, indulás, aztán vissza Budapestre bulizni, de Bandita elaludt az autóban és aludt, csak aludt, csak aludt, délután 5-től reggel 5-ig, ezért a buli elmaradt. Reggel ötkor elbúcsúztunk egymástól és tudtuk, hogy fogalmunk sincs, hogy mikor látjuk egymást újra.


A képeket Tamkónak küldöm.


Kiköpött Párizs, de ez itt Budapest.




A Károly kerti nyúl hatalmas, már nem is nyúl, hanem kutya.

Ilyet Rómában is látni.



Egy kocsma díszlete. Három is van belőle.




2015. május 19., kedd

Nem mertem megkérdezni

Mindig kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miért állnak ott rendőrök, ahol tegnap még nem. Ma például a villamosmegállokban és mellékutcában is. Sőt, vannak járőrözők is, nemcsak álldogók. Készülnek valamire? Vagy történt valami? Nem a Deák téren lakunk, ahol papírhajót hajtogattak a tüntetők, szóval passz.

2015. május 15., péntek

Slovensko

Ujjat húztam az indiánvezér lányával. Még az is lehet, hogy lenyakaztat (ja nem, ők skalpolnak). El fogom mesélni a pszinek, hogy mit szól, jól cselekedtem-e. 

Az egyik számlát Slovenskoban állították ki, amire én Szlovákiát mondtam, de a lány* összeszűkítette a szemét, enyhe (értsd: teljes) lenézéssel és undorral kijavított, hogy bocs, de az Szlovénia. Megfordult velem a világ, utálok lebőgni. Bevallom, bekajáltam egy pillanatra (még mindig ott tartok, hogy simán megvezetnek, francba), miközben tudtam, hogy nem létezhet, hogy ekkora hülye legyek, meg hát nyelvileg sem stimmelt. Lecsekkoltam a neten. Azonnal kiugrott a szlovák zászló a képernyőre és én sajnos nem bírtam magammal, visszamentem vezérékhez és ráböktem a számlán lévő apró betűs részre, ahol ki volt írva kerek-perec, hogy Slovakia. 

Volt egy kellemes hangulatú munkahelyem? Az az igazság, hogy találtam egy nagyon jó állásajánlatot. Mit találtam? Szembe jött velem**. Igaz, túl magas léc, ezt nem tudom átugorni, de azért hazardírozni jó lesz.

Ti meg közben biztos a magánsorozatomra vagytok kíváncsiak, nem a munkahelyi marhaságokra. 



* Nagyon divatos lány.  Hogy az a... nem merek mást mesélni róla... 

** A facebookon hírdet a nemmagyar állam egy meglehetősen vonzó állami posztot, a cég meg iszonyú pénzeket fizet a professsion.hu-nak és mégsem tetszenek a jelentkezők, mind hülye, de mind. 

2015. május 12., kedd

Dilemma

A gyerekek apja tájékoztatott, hogy megnyerte a munkát, július elsején kezd. Isteni! Nem bír a fenekén ülni. Megint indul a lakáskeresés, de ehhez már semmi közöm (khm, három hónap kaució, költözés kontra gyerektartás...). 

Aix-en-Provence. Francba. Minden nő álma*. Leszarombagózom, a gyerekeket nem lehet rángatni. Pláne Macskát, aki idén szeptemberben lenne első osztályos, ha Franciaországban maradtunk volna, de ha visszamennénk, máris le lenne maradva. Igaz, a gyerekek gyorsan tanulnak, ezt mondják. Csak hát ő most végre beilleszkedett, most rángassam megint el? Élje át az én gyerekkori költözéseimet és felnőttkori kiégésemet? Zuhanjon megint bele a némaságba? Érdekes, Bandi nem okoz fejtörést, illetve dehogynem! Ő mindenáron az apjával szeretne élni. Látszólag minden rendben nála, aztán mégis kibuggyan belőle a bánat. Egyébként pedig kutyából nem lesz szalonna, nem változna semmi a festői környezettől, mert minket az óceánpart is bedarált, mitől lenne ez másképp a levendulamezőkön??? Mondjuk kurvára nem ajánlotta még fel, hogy költözzünk újra össze, semmi nem indokolja, hgy ezen merengjek. Különben meg a dél-franciák még furcsábbak** is, mint a párizsiak, szóval jó nekünk a Blaha Lujza téri aluljáró. 

Ide nem megyünk.
Forrás: www.youmaybewandering.com







* onnan tudom, hogy 21 évvel ezelőtt az akkori (jelenlegi?) legnagyobb barátnőm oda szegődött el baby sitternek és az emberek kikerekedett szemekkel mondták, hogy hű meg há, amikor elmesélte Dél-Franciaországot. Engem nem engedtek el a szülei ilyen kalandokra, mert túlontúl búra alatt neveltek (= féltettek, miáltal 33 éves korom után kezdtem bele eszetlen élethelyzetekbe), ha elengedtek volna, tudtam volna, hogy ne keveredjek románcba egy franciával. Így viszont csak azt tanultam meg, hogy az olasz pasastól ne várjak örök hűséget.

* hogy ez mit jelent, sokáig nem tudtam. Apjuk mondja így, én pedig egy idő után nem hagytam magam, igenis kipréseltem belőle, hogy mire gondol. Délen a franciák sznobok. Kérdés: mind? A marseille-iek is? Azért ott vannak szerencsétlenek is. 

4 téma

Haladok a korral.
(Legalább) öt év késéssel, de beléptem a valódi okostelefonosok klubjába. Egy jó nagy kő esett le a szívemről, már boldog, boldogtalannak van ilyenje, csak nekem nem (volt), hát nem ciki? Az előzőt is okosnak mondták, de olyan buta volt, hogy arra nincs szó. Azt már meséltem, hogy minden áldott éjfélkor ébresztett? Kikapcsolt állapotban is. Az érintőképernyője is egy lendkerekes talicska volt. A céges telefonom is okos, de csak névlegesen, szóval időszerű volt, hogy nekem is legyen valódi okosom. Hálás köszönet a jószívű testvéremnek és az ő finom ízlésű feleségének, én is menő vagyok, mert mindenféle ma divatos dologgal megajándékoznak. Kár, hogy simán agyon tudom csapni az én rossz ízlésemmel az ő jó ízlésüket.


Pletyka.
Van egy szerzett rokonom (vér szerinti rokonom felesége), aki ultra trendi. Neki például már réges régen van okostelefonja, abból is iPhone (naná!, de hiába naná!) és minap többedmagunkkal beszélgettünk a kóser konyháról, vitába keveredtünk (amolyan Ki mit tud? vetélkedő alakult ki), én meg mondtam, tegyen igazságot a wikipédia, mire ő megkérdezte a férjét (akit én nagyon csípek és egyszerűen nem értem, hogy hogy vehette feleségül pont ezt a nőt... bár a műcicik tényleg jól mutatnak, ehhez nem fér kétség...), szóval megkérdezte: nekem van olyanom? Bazz.
Aztán olyan is volt, hogy ez a szerzett rokon felhívta anyósát, hogy anyósa hívja fel az én éccsanyámat, hogy az én éccsanyám keresse ki az interneten, hogy hova esik az utazási iroda, ahová neki mennie kell beváltani a karácsonyra kapott kupont (remélem, nem ismerik a blogot, különben megint kikapok...). Ismétlem, kezében a szuperszonikus iPhone, korlátlan internet-hozzáféréssel. Anyukám 60 fölött simán elszörfözget a neten, a 40 éves csaj meg??? Áhh. Persze, nem kellene bántani őt itt a háta mögött, tisztában vagyok vele. Sajnos tudom, hogy ő is kidumál engem, tehát ez a kölcsön kenyér visszajár esete.
Az is baj, hogy most kicsit szégyellem a szép új telefonomat, mert az egyik hétvégén ez a csaj és a barátnői azon csámcsogtak hosszú percekig, hogy az ő gyerekeiknek (mindnek) iPhoneja van, nye-nye-nye, már nem lehet mást venni, mert kinézik őket a többiek (WTF?). Csak pislogtam, hova kerültem?!?! Én ettől rosszul lettem, de akkor már nem szólhattam a tesómnak, hogy vissza minden.


Rólam.
Feszült vagyok. Csütörtökön jön a gyerekek apja, igaz, csak négy napra, igazán nincs okom görcsölni, ezt fél lábon is kibírom. Ideges vagyok. Idegesít. Elég mérges vagyok rá, mert jól szarban hagyta a gyerekeit, szegénykéimnek nagyon hiányzik az apafigura. Nyilvánvaló, hogy ő nem így gondolja. Persze én is hülye voltam, azt hittem meg tudom majd oldani az életet egyedül is, de be kell látnom, hogy nem megy. Még mindig szarul alszom éjszaka, legalább kétszer felébredek, nem tudok visszaaludni, agyalok, marcangolom magam. Hála az égnek pont csütörtökön megyek pszihez, remélem gatyába ráz.


Beszűkült látókör.
Képzeljétek, most mesélte az egyik havernőm, hogy a volt férje újra megnősült. Ebben csak az az érdekes, hogy a volt férj jordániai és most az édesanyja nézett ki neki feleséget. Először azt mondta a havernőmnek, hogy eljegyzésre utazik haza, de ma kiderült, hogy kész, már meg is történt a lakodalom. Valószínűleg Magyarországra fogja hozni az arát, ugyanis a férj is itt él.
Volt olyan, amikor a lány nem merte elmesélni senkinek, hogy elengedte a gyereküket az apjával Jordániába, mert tudta, hogy teli fogjuk dumálni a fejét rémsztorikkal. Akkor már válófélben voltak és valóban végig rettegett, hogy vajon visszahozza-e. Visszahozta. Rendes fiú.
De még nincs vége. Képzeljétek! A fórumtársam* kiakadt, hogy még létezik ilyen, hogy a mama választ feleséget a fiának. Egy vadidegen nőt. Mint az őskorban (fórumtárs szavai). Nem gondolta, hogy ilyen létezik. Én pedig visszaírtam neki, nem gondoltam volna, hogy nem tudja, nemcsak európai civilizáció és kultúra létezik a világon. A józan ész megáll.




* Nem tudok lemondani a zárt körű fórumaimról. Akit havernőmnek nevezek a fórumról, azzal személyesen is találkozgatok, amikor alkalom nyílik rá. 

2015. május 5., kedd

Férjek

Tegnap egy házaspár előre engedett a boltban, amikor egyszerre értünk a kasszához vezető sorba. Helyesek, kedvesek voltak, és beszélgetni is volt kedvük.

- Menjen csak előre - mondta a férj.
- Köszönöm! - mondtam, és beálltunk eléjük.
- Három gyerekkel nem lehet könnyű - mondta a másik férj, mire a férje letolta, hogy nem tud számolni, csak kettő van.
- Lesz három is - kaccsintott a férj. Elhűltem. Kikerekedtek a szemeim. Megnyílt alattam a világ, de mivel helyesek voltak, belementem a társalgásba.
- Én puszán kövér vagyok, nem terhes.
- De olyan aranyosak ezek a gyerekek, nem kérnek csokit, nem sírnak, nagyon jól viselkednek, legyen három.
- Persze, mert most intettem fegyelemre őket.
- Meg három gyereknél már egész jó családi adókedvezmény jár.
- Na engem az nem motivál, nem lesz több gyerek, kettőbe is belegebedek.

Sajnos sorra kerültem, itt fejeződött be a párbeszéd. Kár.

Tanulság: nem tudom, hogy mikor hagyom abba a stresszevést. Még, hogy fogyókúra?!?

2015. május 2., szombat

A cirkusznak meszeltek

A gyerekek* tegnap délután 4-5 perc különbséggel megtanultak biciklizni. Pótkerék nélkül! Ráültek és ment. Aztán két órán keresztül csak tekertek, tekertek és tekertek. Nagyon nagy élmény nekem is, hát még nekik. 

Bandita ma 6.10-kor keltett, reggelizett, festegetett, aztán 7-kor rázendített, azóta balhézik, hogy vigyem bicajozni. (Nálunk az udvar nem túl nagy, a szomszéd város főterére kell mennünk.) 



* 3 és 5 évesek. 


2015. május 1., péntek

A végén még megszeretem a cirkuszt

Nem kell nekem a Cirque du Soleil előadására mennem, elakad az én lélegzetem a Fővárosi Nagycirkuszban is. Egyedül a kaucsuknőtől forgott a gyomrom. Gyönyörű nő, de az én ízlésemnek már túl hajlékony. A legjobban a kínaiak műsora tetszett, bámulatos, miket tudnak!
A légtornászoknál többször is úgy éreztem magam, mint amikor egy félelmetes csúszdáról csúszok le vagy amikor hullámvasúton ülök. A bohóc is rendben volt.