2015. február 12., csütörtök

Hírek

Macska végre megszólalt. Ma reggel újságolta el a mumus óvónő, akinek jelenlétében egyáltalán nem volt hajlandó kiejteni egy hangot sem, ha nem voltam ott. Tegnap végre megtört a jég. Hogy ez minek köszönhető, nem tudom. Talán annak, hogy kedden meglógtam délután négykor a munkahelyemről, hogy az oviban feldobhassuk a farsangi dekorációt a többi szülővel együtt (igen, igen, voltak apák is és nemcsak értelmiségiek, már-már Finnországra hajazunk). Azért kellett meglógni, hogy ne az utolsó öt percben legyek a szülői munkaközösség aktív tagja, hanem legalább három boszorkánylépcsőt hajtogathassak. 
Macska nagyon jól érezte magát, segített, beszélt, bolondozott a kis csoporttársaival (azzal is, aki a börtönös sztorival jött elő). Minden jól ment, beszélgettem sok anyukával, sok kisgyerekkel, klassz lett a dekoráció is. Másnap Macska megszólalt az oviban. Hallélujja! 

Azért még visszakívánkozik Franciaországba. Megkérdeztem tőle, onnan tudom. Bandita is egyre sűrűbben vágyakozik az apja után. Öt hónapon át jól elvoltak, meg sem említették, de sajnos most már tisztán látszik, hogy bánkódnak, hiányzik nekik az apjuk. Bandita, amikor sír, akkor nem mamázik, hanem papázik és olyan szomorúan tudja mondani, mint még soha: papa, pappa, papppppa!
Nem vagyok elég nekik, egyedül nem. Ezek szerint az üvöltözés nekik meg sem kottyant? A zombi mama sem okozott gondot? Azért ettől még nem fogom a batyut és költözök vissza!!!

Ki kell mondanom, nem vagyok képben, ami a pszichológiát illeti, hiába na, három év kevés volt belőle a fősulin. Persze, mi nem mélyen érintettük, ráadásul csak az oktatásügyre fókuszáltunk, nyilván ezért tapogatózom a sötétben. De már van randevúm február 20-ra egy pszichológussal, majd ott beleugrik a majom a vízbe. Bár az első 200 ülés után sem szokott a majom a vízbe ugrálni, nem? 

8 megjegyzés:

  1. Jaj, istenem, nem tudom, mit mondjak... jó ötlet ez a pszichológus. Telefonon, skypeon tudnak az apjukkal beszélni?

    VálaszTörlés
  2. Persze, telefonálnak, skypeolnak. Márciusban jön is. Nyaralni is készülünk. De a hétköznapok mégis félig üresek számukra.

    VálaszTörlés
  3. Hát, szerintem ez az ő korukban elég természetesnek tűnik még/már, nem? Nem ismerem persze a korábbi viszonyaitokat, de ha a gyerekekkel jól kijött, nem féltek tőle, fűződnek hozzá kellemes élményeik, akkor az a természetese (és szerintem a jó is), ha hiányzik nekik, nem? És ha ők ott születtek és francia nyelvű közösségben éltek, akkor nekik mindenképp az az otthon nyelve, nem?

    Mindenképp nehéz lehet gyerekekkel elválni, pláne, ha ilyen nagy a földrajzi távolság!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, de, igazad van, jól látod, tudom, hogy így a normális, de azért eléggé fáj.

      Törlés
  4. Jo, hogy megtort a jeg az oviban, mostantol biztos konnyebb lesz minden. Azert vannak jofej szulok is, az ilyen alkalmak osszehozzak az embereket, lehet uj ismerosoket szerezni. Nekem van itt olyan baratnom, akinek a volt ferje is Franciaorszagban el. Az elejen a kicsi megis kb. egy evben egyszer latta az apjat. Most mar jobb egy kicsit a helyzet. Gondolom ez sohasem konnyu. De gondolom idovel megertik, jobb igy, hogy papa es mama inkabb maradnak jo haverok, bar nem elnek egyutt, minthogy veszekedessel teljen minden nap, vagy a szulok boldogtalanok legyenek :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De nem tudom mikor látják be. Félek, hogy soha nem fogják. A barátnőm már 6 éve elvált és a kisfia (10 éves bölcs) még mindig nem emésztette meg és teljesen váratlan helyzetekben kibuggyan belőle a kérdés, hogy nem lehetne-e visszaköltöztetni az apukát.

      Törlés

A robot kikapcsolva.