2015. február 6., péntek

Fejlemények az óvodában

Állandóan rohanok A-ból B-be, nincs idő, nem érek rá, alig marad esténként valóban értékes két óra, amit a gyerekekkel tölthetek, a többi közös idő mintha csak arról szólna, hogy vesszük a cipőnket, kabátunkat és kilépünk az ajtón, futás a villamoshoz.


Folytatom az ovis sztorizást, mivel engem most ez érdekel a legjobban. Nagyon rágörcsöltem Macska némaságára.

Macskaszem pár napja mesélte el az esti készülődés közben, hogy azt mondta neki az oviban az egyik csoporttársa, hogy az anyukáját elviszi a rendőr és... és bezárják a... a... (nem jutott eszébe a szó, segítettem neki, rákérdeztem) börtönbe. 

Rákérdeztem, ki mondta? Egy copine (barátnő), válaszolta. Újra megkérdeztem, mert tisztán szeretnék látni, hátha a gyerekem csak fantáziál, igaz, akkor nem kereste volna az ismeretlen szót. Nem akarta elmondani, csak biztatásra. Aztán hozzátette, azt is mondta, hogy azért visz el engem a rendőr, mert ő nem beszél.

Macska mondta, hogy nagyon sírt, de megvigasztalták. Most fél, hogy nem leszek én sem és mindez miatta... Mit mondjak, elég pocsékul érzem magam, hogy ennyi bajt hoztam a fejére. Képes vagyok az utcán bőgve fakadni, annyira nagy szarban érzem magam.

De honnan a pékből veszi egy gyerek, hogy jön a rendőr, aki elviszi a nem beszélő gyerek anyukáját a börtönbe??? Aztán meg majd csodálkozunk, hogy a következő generáció is majd bepisil a félelemtől, amikor át kell menni a határátkelőn két egyenruhás figura előtt. 

Másnap megkérdeztem a vagány óvónőt (szépen! Nem mérgesen! Nem kekeckedve! Lehasalva kutyába, nehogy rossz néven vegye! Nehogy ezzel is Macskának okozzak gondot!), hogy van-e olyan nevű gyerek a csoportban, akit Macska említett. Van. Francba. Kicsit reménykedtem, hogy az én gyerekem találta ki az egészet és "szőnyeg alá söpörhetem a témát", bár tényleg abszurd lett volna, mert eleve nem tudja mi az a börtön és azt sem, hogy a rendőrnek mi a feladata, persze valami fogalma biztos van. Nyilván látott már rendőrt, de dolgunk még nem akadt velük, csak a tűzoltókkal és a mentőkkel, bár hála az égnek velük sem közvetlenül, a villogás, szirénázás azért nem kerüli el egy gyerek figyelmét sem. 

Vissza a kályhához. Az óvónő mosta kezeit: biztos nem tőle hallották a gyerekek. Nem is ezt mondtam! Csak elmeséltem neki és kértem, erősítsük meg Macskát, nem lesz gond, a rendőr a gazembereket viszik el. Óvónő azt is mondta, hogy a csoporttárs csak viccelt, nem mondta komolyan meg hát annyira, de annyira akarják és várják, hogy beszéljen végre, hogy ilyeneket is mondanak. 

Másnap a másik óvónő volt az esti ügyeletes (most elnevezem új óvónőnek, mert az, év közben érkezett), valami arra tuszkolt, hogy kérdezzem meg őt is, vele beszél-e Macska. Azt mondta, óh, már több mint egy hete és a gyerekekkel is, akik örülnek és mondják is "Macska beszél, végre beszél". Ez az új, kicsit furcsa óvónő úgy látom érti a dolgát, mert lecsitítja a gyerekeket (mutatta, mesélte), hogy ebből ne csináljanak ügyet (ugyanis a nem beszélő gyereket visszaránthatja a némaságába). Csak érteném, hogy miért nem szólt róla korábban, mikor tudják, hogy annyira várom én is a változást. Csak érteném, hogy a vagány óvónő, aki mindig noszogat, hogy csináljak végre valamit, nem beszél ezzel a másik, új óvónővel, aki a közvetlen kolléganője? Amikor megtört a jég, és végre megszólalt, az új óvónő miért nem mesélte el a vagánynak? (Milyen könnyű lenne neveket írni... grrr...) Az is lehet, hogy csak nem értek rá tájékoztatni. 

Naná, hogy megkérdeztem Macskát is, hogy beszél-e az új óvónővel és megerősítette, igen, vele beszél. Hm, akkor a vagány óvónőt valamiért nem csípi. Mondjuk valami nekem is büdös, de nekem nem jó a szimatom, én ezt a vagány óvónőt eléggé csípem (még a némakacsázás után is), bár az, hogy beszélgetés közben ott szokott hagyni a francba, illetve hátrafelé beszél hozzám, az nem annyira szimpatikus. Értitek, két-három mondat után. Én pedig nem mehetek be a csoportba, cipővel tilos meg egyébként is, szülőnek ott nincs keresnivalója (bezzeg Franciaországban...). Jó, hát nyilván sok dolga van, de na, azért két mondat nem a világ, így viszont mindig úgy érzem, hogy útjában vagyok, csak zavarom, ezáltal már nem is próbálkozom, ... Franciaországban bezzeg minden szülővel tudnak beszélgetni reggel és délután a pedagógusok úgy, hogy közben a csoportban nem szabadul el a pokol. Két épkézláb mondatot várok és ha olyan a téma, akkor ne a gyerek feje felett... De nem, itt nincs idő. 


11 megjegyzés:

  1. Jaj, megszakad a szívem! :( de az viszont szuper hír, hogy beszél a kopinokkal. Még ha nem is tájékoztatnak téged erről... (ami viszont érthetetlen). Na majd a Gozsdu udvarban mindenre fény derül! (talán)

    VálaszTörlés
  2. jaj, de nagyon nehéz lehet :(

    a barátnő lehet, hogy azért talált ki ilyesmit, mert egy ismerős felnőttek a környezetéből vittek börtönbe? ezt a gyerekek sokszor magyarázzák a saját (másik gyerek) rosszaságával... hogy a gyereket büntetik azzal, hogy a szülőt elviszik tőle

    A lányod amúgy mennyire érzi jól magát az oviban? nem lehet, hogy az új nőci pld. tud néhány szót franciául és így is szól hozzá?

    azon sajnos csak kevéssé lepődök meg, hogy a pedagógusok (ovi, iskola) nem beszélik meg egymással a dolgokat, még kevésbé (sajnos) azon, hogy a szülők a legtöbb gyerekintézményből ki vannak tiltva azzal, hogy semmi közül hozzá (wtf????) sajnos ezt egybként a szülők egy része is vallja, tök megsértve érzi magát, ha "be kell menni" az oviba/iskolába - de alapvetően az intézmények és a pedagógusok felelősségének gondolom, hogy ez megváltozzon... mondjuk, jó lehet a franciáknak, mert ott eleve nincsen klik



    VálaszTörlés
  3. ja, szeretnék még sok virtuális macaront és/vagy baklavát küldeni :) csak a jobb közérzetért :D

    VálaszTörlés
  4. Köszi, köszi Tamko, Martine!

    Az egesz annyira kusza es erthetetlen. Furcsa, hogy felnott a felnottet ennyire nem veszi sokba... hogy nem tartjak fontosnak a rendesnek mondhato parbeszedet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd ha még egy kicsit élsz itt (ha jól értettem, többet éltél fro-ban és Olaszországban, mint itthon? - mázlista) - szóval, előbb-utóbb az lesz a fura, hogy vannak mások is rajtad kívül a dzsungelben, akiknek számítanak az ilyesmik, mint párbeszéd, együttműködés, megosztás (nem fb), meghallgatás, stb. Nyilván része vagyok én is, de egy kurvaszomorú ország lett ez :(

      Törlés
    2. Jujj, nem! Rosszul írtam! Nem éltem többet Olaszországban, Franciaországban, Kelet-Németországban, mint Magyarországon, csak jó régóta dolgozom olaszokkal (koromnál fogva). Mindenhol nagyjából 5 évet éltem, de itthon 26-ot. Szóval nem kellene csodálkoznom, mégis valami megváltozott.

      Törlés
  5. Na, már ki is néztem, mikor fogom megnézni :)

    Meg akarom még a Második esélyt, illetve ezt találtam még ma du. 16 órára (úgyhogy én erről lemaradok, de hátha téged érdekel)

    Nápolyiak Milánóban
    ‎1 óra 40 perc‎‎ - Besorolás: NA‎‎ - Filmszatíra‎‎ - olasz‎
    - Szereplők: Anna-Maria Ferrero, Eduardo De Filippo, Luigi Russo, Vittorio Sanipoli
    Ez a finom humorú és mély bölcsességű komédia egyszerű, de remek ötletre épül. Gyárépítés céljából egy milánói cég le akar bontatni egy nápolyi nyomornegyedet, melynek lakói Don Salvatore vezetésével minden módon ellenállnak, majd magukat a véletlen áldozatok rokonainak kiadva megjelennek Milánóban - a kártérítésért...

    VálaszTörlés
  6. A második esély nehéz film lesz, láttam a bemutatóját. Kíváncsi vagyok rá.

    A Nápolyiak Milánóban címűt nem láttam még, na ha nem is ma, de majd megnézem, mint örök aktualitást.

    VálaszTörlés
  7. A második esély rendezőjéről most van egy cikk az eheti narancsban, én azt elolvasva rákerestem és megnéztem ezt a filmjét:

    http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/263129-Egy-jobb-vilag.html

    ez sem vígjáték - de szerintem igazán jó - szóval, a többi filmjére is kíváncsi leszek.

    A Hawking film ma nem nagyon jött be :(

    VálaszTörlés
  8. Miket mondanak a gyerekek egymásnak, óvónéninek...
    "olyan szemét volt a kommandós, hogy még a ruhát sem engedte kiszedni a mosógépből Apának..."
    "A nővérem szekrényében égett a villany, és észrevettem, egy kis növény volt benne.... Anyukám nagyon mérges lett."
    "Apa a szobánkban egy dobozban tartja a lóvét.... hozok neked" /Elszakadt a harisnyám és azon viccelődtem a gyerekekkel, hogy ki fog nekem újat venni./
    Harminc év, az utolsó években nem egyszer éreztem úgy, hogy bele kell kössek a nyakamba egy százas papírzsepit, mert féltem, hogy eláztatom az ölembe ülő lurkót könnyeimmel.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.