2015. január 27., kedd

Mi emberek nem vagyunk normálisak

Schindler listáját nézem a Duna tévében. Egész nap a megemlékezésről, túlélők elbeszéléseiről olvasok. Például Kertész Imréről. Az a baj, hogy kettőnél több olyan embert ismerek, akik olyanokat képesek gondolni (leírni nem, de virágnyelven kimondani igen), ami 70 éve és 1 napja ilyenkor még igaz volt.

A dédi mesélte, hogy Párizsban nem tört ki botrány, ha nem hordták a sárga csillagot. Más idősek, bár nem zsidók, hanem hithű katolikusok, akiknek a háború miatt kellett elmenekülniük Párizsból és vidéken megbújniuk azt mesélték, hogy Párizsban nem voltak csillagos házak.

1993-ban jártam Szilva barátnőmmel Auschwitzban és Birkenauban (a lengyelek kikérik maguknak, Oświęcimnek mondjàk és kijavítottak minket). Ma azt olvastam, hogy egy túlélő, amikor visszatért sok évvel később a koncentrációs táborba, azt mesélte, hogy a szagok sem változtak.

Legelőször 6 éves koromban jártam ilyen emlékhelyen, persze nem engedtek be, de mégis tisztán, saját emlékeim vannak róla, hogy a szüleim mesélnek, hogy miért nem mehetnek be gyerekek és én elhűlök és illetlennek találtam még kérdezni is.

Csak el akartam mesélni... Eszméletlen. 

2 megjegyzés:

  1. Igen, es ezt ma is megteszik minden egyes nap a vilagon, almodoznak h megtehessek, keszulnek ra. Fuggetlenul vallastol, ethnikai hovatartozastol....Hogy letezhet ennyi, gonosz, rohadek emberi leny?!!! En megszoktam kerdezni az ilyen nagypofajuakat, hogy jo, akkor most idallitanak eled egy terhes not, egy idos mozgasserult embert, egy 2 eves kisgyereket, adnak egy kest a kezedbe, akkor most meg fogod gyilkoni oket? Altalaban ezutan befogjak, meg osszevissza haritanak.....

    VálaszTörlés
  2. Jó módszer Vivi, én is ezt fogom alkalmazni, kipróbálom, ha újra rázendítenének...

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.