Szombaton óriásit sétáltunk. Kereken hét (7!) órán keresztül. Ez alapvetően nem sok, de két gyerekkel (3 és 5 évesek) már nem piskóta teljesítmény, ha azt nézzem, hogy Banditának még aludnia kell ebéd után. Most kihagytuk a sziesztát, olyan kerek volt minden: a nap hétágra sütött, finomakat ettünk (street food, mert divatmajom vagyok, de igazából, csak kíváncsi), kocsmáztunk (fütyülök rá, hogy elturistásodott a Szimpla, én szeretem), a gyerekek felültek a vurstlira, bábszínházat néztek, kézműveskedtek, mi ketten az apjukkal csak élveztük a város forgatagát.
Hogy ne csak a Vörösmarty téren sertepertéljünk, befordultunk a Király utcába, ahol a Central Passageban vásár volt. Teljesen felvillanyozodtam. Az a rengeteg bűbájos portéka... Én most nem mesélem el az összes kézműves csokist, szütyőst, macaronost, horgolt nyakláncost, hanem csak Pájer Lillát. Illusztrációit meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt (hogy nagyanyámat idézzem).
Belátom, kicsit gyerekes tőlem, hogy pont tőle olvadtam el és nem mástól, de végülis amíg nem ártunk vele, addig minden tevékenység szabadon űzhető. Nem? Mindenesetre mostantól fogva követni fogom munkásságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.